Tegnap megalakult Várpalota új önkormányzati képviselő-testülete. A rendezvény maga a szokásos procedúra szerint zajlott le, így most is – mint eddig mindig – a polgármesteri programbeszéd volt a legérdekesebb része. Nekem volt szerencsém már kétszer is meghallgatni Campanari-Talabér Mártát e témában.

Ez egy rövid kis írás lesz, és a legkevésbé sem valami elemzés. Ahhoz az adatok pontos megismerése szükséges, no meg kedv és idő hozzá. A legelején szeretnék gratulálni a megválasztott képviselőknek, függetlenül attól, hogy milyen pártszínekben indultak. A választók döntöttek, és azt tudomásul kell venni.

A mostani választás lényegében nem hozott nagy változást a képviselő-testület összetételében (ha a személyi összetételt nem számítjuk), hiszen egy egyéni helyet megint nem sikerült a Fidesznek megszereznie, a kompenzációs listáról meg a nem kormánypártiak jutottak be. Annyi a különbség, hogy azt az egyetlen egyéni képviselői helyet nekünk sikerült elnyernünk, nem egy független jelöltnek. Persze a személyek változtak, részünkről új képviselők kezdik meg az önkormányzati munkát.

Réges-régen, egy kis országban, volt egy kis városka, a Pannónia gyáron innen, a 3 év alatt felnövő akácoson túl. Volt benne vár Viktor királynak, meg egy palota is a helytartónak, így maguk között csak Várpalotának hívták az itt lakók. A helytartó Árpád volt, azok közül is az első.