2011. december hónap bejegyzései

Köszöntő

Kedves Olvasónk!

[justify]Szilveszter napja van, ilyenkor szokás a következő évre mindenféle jókat kívánni egymásnak. Mi is ezt tesszük, dacára annak, hogy elég tisztán látszik: 2012 nem lesz a legkedvesebb évünk. Úgy mondják, hogy sírva vigad a magyar. Korrekt.
Mindezek ellenére, a varpalotaidemokratak.hu szerkesztői kívánnak Önnek a vártnál sokkal jobb, boldogabb új esztendőt!
(ui.: Amennyiben kíváncsi arra, hogy miért veszélyes, ha egy légvárakat építő ember kezében van a kormány, akkor klikkeljen a képre!)[/justify]

Boldog Adorján: Az állampárt igazi örökösei

[justify]float:left;margin-right: 5px;Orbán Viktor a kampány előtt és azóta is folyamatosan az erős állam víziójában él. Ez a vízió kiterjed az élet szinte valamennyi területére, tehát a reálgazdaságra és az ideológiára egyaránt. Álma megvalósítása azonban folyamatosan korlátokba ütközik, a piac és az egyének saját jól felfogott érdekeinek korlátjaiba. Ha úgy tetszik, a jelen magyar valósága és érdekei állnak szemben egy szűk hatalmi kör által elképzelt régimódi, nem modern és az elmúlt 20 év Magyarországával szemben megfogalmazott világgal. [/justify]
[justify]Persze, az állam orientálhatja az általa választott értékrend irányába a polgárait, ám ha e törekvése nem találkozik a polgárok érdekeivel, értékrendjével, sőt azokkal szembehelyezkedik, az állami orientáció finom és demokratikus eszközeit rendszerint felváltják a kemény, egyre kevésbé demokratikus eszközök. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg a kormányzó pártkoalíció jelenlegi működésében, azzal a megszorítással, hogy az, jó előre felmérve a társadalom várható ellenállását, az antidemokratikus megoldásokat megelőző eszközként kezdte el használni, sokszor a demokratikus eszközök helyett is.

A kormánynak az állami tulajdon és az államosítás iránt érzett erőteljes elköteleződését is ezzel az öngerjesztő folyamattal magyarázhatjuk. A magántőke fő célja a nyereség maximalizálása – ezt a közgazdasági evidenciát Orbán Viktor és pártja üldözendő és kiküszöbölendő társadalmi-gazdasági jelenségként láttatja, majd részben általa gerjesztett elégedetlenséget kihasználva, a vélt társadalmi igényre hivatkozva avatkozik be, sokszor durván, a gazdasági folyamatokba. A magáncégek, és főleg a multinacionális cégek azonban nem átallnak piacszerűen reagálni az eseményekre, ezért a következő lépés már egy állami eszközökből kreált és kivételezett helyzetbe hozott gazdasági szereplő lesz, esetleg egy meglévő piaci szereplő államosítása is szóba jöhet. De a piaci viszonyokat és törvényszerűségeket nem lehet tartósan felrúgni, ezért félő, elindul egy önmagát gerjesztő államosítási folyamat: a megfélemlített vezetők által irányított, a pusztán politikai és ideológiai célból létrejött állami vállalatok képtelenek lesznek a piaci szereplők valódi versenytársaként a hatékony működésre, a kudarcukat pedig majd csak egész szektorok államosításával lehet leplezni, hiszen különben a folyamat kiindulópontja, az egész ideológia kerülne veszélybe. Ezt a versenyt a piacon az állami szereplő csak állami eszközökkel, az államosítás kiterjesztésével nyerheti meg – hiába, nehéz szigetszerűen illogikusan működni.

A közszolgáltatások terén már egyértelműek a törekvések: a vélt közérdekre való hivatkozással megindult a magántőke kiszorítása. Van, ahol a szerződésekbe való durva egyoldalú beavatkozással (lásd. Lázár János és Bencsik János szürreális vitája az áramdíjról), máshol ügyészséggel megtámogatott nyílt politikai támadással (víziközmű vállalatok), vagy itt a legutóbbi példa: a dohánykereskedelem állami monopólium alá vonása, mely már nem is magyarázható mással, csak intézményesített korrupcióval és nyílt klientúra építéssel. Az eredmény bizonytalan befektetői környezet, csökkenő hazai beruházások és külföldi működő tőke beáramlás leállása. Hosszú távon egyébként az államosított szolgáltatás is rosszabb lesz, hiszen a magáncégeket eddig legalább a szerződésekben foglalt minőségi mutatók kötötték, de ezek betartását ki fogja majd számon kérni az államon? A gazdasági folyamatokat ezentúl már nem a racionális szempontok fogják vezérelni, hanem a gazdasági holdudvar képességei.

A kormány által csak retorikai szinten elismert piac kikényszeríti a szolgáltatási minőséget, az állammal szemben azonban senki nem védi meg a fogyasztót, sőt, a folyamatos takarékoskodás rontja a szolgáltatás minőségét, így a végül az a fogyasztónak sem lesz feltétlenül olcsóbb. Mindezt már megtapasztaltuk egyszer a szocializmusban, mert ne tévedjünk, az egyre több területre kiterjedő államosítás egyre versenyképtelenebb gazdaságot eredményez. Az idősebbek még emlékeznek, hogy a háború utáni államosítások eredményeképpen megszűnő piaci verseny és alkalmatlan, megfélemlített vezetők miatt milyen ütemben szakadt le a gazdaságunk az „imperialista” Nyugattól.

De vajon el kell-e axiómaként fogadnunk azt, hogy az állami vállalatok képtelenek hatékonyan működni és a piaci folyamatokra rugalmasan reagálni? Nyilván nem, hiszen számos külföldi példa bizonyítja, hogy állami tulajdonú cégek jól megállják a helyüket piacgazdasági körülmények között is. Magyarországon a probléma gyökere a magyar politikusok gazdasági analfabetizmusa és az, hogy képtelenek rövid távú politikai érdekükön túllépni – még akkor sem hajlandók erre, ha nyilvánvaló, hogy már közép távon is kárt okoznak az országnak. Ma szinte minden napra jut egy korrupciógyanúsnak kikiáltott ügy, ám ezek többsége nem más, mint több évvel ezelőtti, az akkori körülmények között teljesen logikus és piacszerű gazdasági döntések átértékelése, politikai és ideológia okokból végrehajtott utólagos kriminalizálása. A mai vállalatvezetők is pontosan tudják, hogy a következő kormányváltás után ők is sorra kerülhetnek, ezért inkább nem döntenek, inkább kivárják a dokumentált felülről kapott utasításokat. Így nem lehet dolgozni. A piacon az ilyen lassan reagáló cég nem is tud tartósan megélni, hacsak nem az egész szektort ő uralja…

Az államosítási folyamat a következő időszakban jó eséllyel ki fog terjedni a pénzügyi szektor egyes elemeire, majd a kereskedelemre is, ennek első jelei már láthatóak (állami bank igénye, baráti biztosító, baráti kereskedőlánc, a Rába megvásárlása, mobil fizetés monopolizálása, stb.). A legrémisztőbb államosítási törekvés azonban mégsem a gazdaságban, hanem az ideológiában zajlik. A gazdaság sok mindent kihever, de a társadalomban okozott károk évtizedekre meghatározóak lesznek. Az ideológiai államosítás első eleme a médiatörvény, azaz információk kvázi államosítása. Gőzerővel zajlik a gyerekeink gondolatainak államosítását előkészítő folyamat, amihez elengedhetetlen az iskolák államosítása. A cél az, hogy immáron számon kérhető módon, egységes könyvekből egységes ellenőrzési elvek mentén lehessen rákényszeríteni a kormányzó erők ideológiáját a tanulókra. Mutatóban maradhat még esetleg néhány jól idomított intézmény, amelyekkel bizonygatni lehet a világnak, lám, nálunk milyen sokszínű a demokrácia, de milyen demokrácia az, amit bizonygatni kell?

De az államosítás nem állhat meg addig itt sem, amíg teljessé nem válik: a még megmaradó néhány független iskola talán arra is venné a bátorságot, hogy valamilyen ideológiailag ellenőrizetlen, netán káros tankönyvet rendel. Ezért kell az oktatási rendszer minden elemét állami irányítás alá vonni, ez történik most a tankönyvek kereskedelmével is. Ha az iskola még nem is állami, a könyvek majd azok lesznek. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a diákok és szüleik érdekeire való hivatkozással elő lesz írva az is, hogy nem lehet pénzt kérni a tankönyvért. És ugyan ki más adhatja ingyen a könyvet, ha nem az az állami cég, amelytől azt az állam az általa meghatározott szempontok szerint megrendelte? Ellenőrzött, versenyképtelen konzervtudás – erre számíthatnak a gyerekeink.

Azt hihettük, hogy a rendszerváltás az államosítás nagy vízióját az utópiák világába száműzte, de sajnos az elmúlt másfél év bebizonyította, hogy nem lehet, nem tudunk elég merészet gondolni.[/justify]
(hazaeshaladas.blog.hu)

A polgármester az EU-ba tart?

[justify]A városban jártamban-keltemben, sok emberrel találkozok. Ha leállunk akár csak kevés ideig is beszélgetni, óhatatlanul előkerül a politika. Érdekes, hogy nemigen találok mostanság Fidesz-szimpatizánst, pedig a közvélemény-kutatók szerint még ma is megnyernék a választásokat. Valamikor tehát nem mondanak igazat az emberek: vagy a kérdezőbiztosnak, vagy a négyszemközti beszélgetésekkor. Az általános politikán kívül egy téma szinte mindig előkerül, mégpedig polgármester asszonyunk jövőbeni sorsa. Egyre több embertől hallom, hogy Talabér Márta az EU-ba készül.[/justify][justify]Ez persze egyelőre még csak pletyka. Viszont egyre több helyről hallani. Mindenki ismeri azt a játékot, amikor a játékosok körben ülnek, az egyik elindít egy rövid kis mondatot valamely irányba, amit mindenkinek át kell adnia a szomszédjának. Mire körbeér a mondat, általában már rá se lehet ismerni. Mindenki egy kicsit elvesz belőle és hozzá is ad. A pletyka is így működik. Most viszont nemigen van változás, mindenhonnan azt hallani, hogy Talabér Márta EU-képviselő szeretne lenni.[/justify]



[justify]Az ember (pontos információ hiányában) próbálja összerakni a fejében az infókat. Már a tavalyi önkormányzati választáskor is felmerült, hogy Talabér Márta nem polgármester szeretett volna lenni, csak ezt kapta pártfeladatként. Mondjuk akkor érthető is volt a dolog: Németh Árpád és csapata lényegében lerombolta a várost röpke 4 év alatt, Katona Csabát nem jelölhették, mert egyrészt benne volt könyökig az előző négy évben, másrészt a kvalitásait tekintve sem tűnt jó választásnak, a Bacsárdi Vali meg épp kiesni látszott a pikszisből. Maradt egy kívülálló. Végül is jól számítottak, bár akkor szinte bárki nyerhetett, aki narancssárga rucit viselt.

Ha feltételezzük, hogy Mártánk nem mondott le EU-s ambíciójáról, akkor eddigi politikai ténykedése is más fényt kap. Látszólag egy kicsit sem zavarta, hogy a Parlament létszáma a felére csökken, és a polgármesterek nem lehetnek országgyűlési képviselők is egyben. Beállt olyan nemtelen törvényjavaslatokba, mint például a korkedvezményes nyugdíjak visszamenőleges megszüntetését biztosító Alkotmány-módosítás (mondjuk ez egy érdekes történet lesz, ha végül az Európai Parlamentben köt majd ki), lemondott Várpalota választókerület központi helyéről, nem zavarta az önkormányzatiság felszámolása.

EU-választások legközelebb 2014-ben lesznek. Jó esetben akkor lesznek az országgyűlési és az önkormányzati választások is. Miután Talabér Márta nem szerepel a 2009-es Európai Parlamenti képviselő-jelölti listán, így csak akkor tud váltani. Addig viszont még sok víz fog lefolyni a Dunán…[/justify]
DJ

Lengyel L. László: Orbán vabankot játszik az EU-val és az IMF-fel

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxA házszabály újabb felrúgásával a parlament elfogadta ugyan a sebtiben módosított költségvetést, de annak számai minden szakértő egybehangzó véleménye szerint még mindig távol állnak a realitásoktól. Az egyre borúlátóbb prognózisokra és az éles hangú figyelmeztetésekre Orbán Viktornak hírek szerint egy válasza van: kész a végsőkig harcolni az EU-val és az IMF-fel.

Hiába semmisítette meg pont most az Alkotmánybíróság az egyházügyi törvényt amiatt, mert a házszabályt figyelmen kívül hagyva az utolsó pillanatban írta azt át a parlament, hétfőn éjjel ugyanez történt a jövő évi költségvetéssel. A 320 milliárdos korrekciót ugyanis a kormányfő intencióinak megfelelően úgy akarta a Fidesz végigverni, hogy közben ne kelljen a főszámokhoz nyúlni, ami persze eleve nonszensz volt. Nos, nem is sikerült, így mind a bevételi, mind a kiadási oldal összege a végszavazásnál változott, miközben azokról már korábban döntöttek, így aztán a büdzsét a nagy kapkodásban törvénysértően fogadták el. Az AB idézett döntése alapján ez alkotmányellenes, és kíváncsian várjuk, mi lesz a következménye.[/justify]
[justify]Alighanem az, hogy az egészet újra kell tárgyalni, de ezt amúgy is meg kellene tenni, mert minden elemző egyetért abban, hogy jelenlegi formájában végrehajthatatlan. Az elmúlt néhány napban a szakértői teamek egymás után tették közre prognózisaikat a jövő évről, és egy sem volt közülük, amely a büdzsében szereplő számoknál ne sokkal rosszabbat várna. A GDP fél százalékos növekedését senki sem tartja reálisnak, a legoptimistábbak, az MNB és a Tárki stagnálásra számítanak, a legpesszimistábbak, a GKI és a Haza és Haladás alapítvány egy-másfél százalékos csökkenésre. Ugyancsak recessziót prognosztizálnak a külföldi elemzők, sőt most már az uniós illetékesek is. Ebből következően általános vélemény szerint a hiánycél sem tartható, hacsak nem történik újabb megszorító évközi korrekció, melynek nagyságát 150-400 milliárd forint közé teszik.

Az elemzői becslések szerint az adószabályok módosulása miatt a reáljövedelmek 1-3 százalékkal csökkennek, a belső fogyasztás szintén hasonló mértékben, a gyengülő forint miatt az infláció is 5 százalék közelében lesz. Sok jóra tehát nem számíthatunk, de nem is számítunk: a GKI-Erste konjunktúra indexe mind az üzleti, mind a fogyasztói szférában folyamatos csökkenés nyomán decemberre a mélypontra került, utoljára a válságos 2009-ben volt ilyen alacsony. A kilátásokat csak rontja, hogy a szakértői prognózisok hangsúlyozzák: a nem túl biztató adatok is arra a pozitív verzióra épülnek, hogy az ország meg tud egyezni az unióval és az IMF-fel, és megőrzi finanszírozhatóságát. Ha ez nem következik be, a Tárki vezetőjének szavaival élve nem pesszimista, hanem katasztrófa forgatókönyv lép életbe.

Márpedig nem lesz könnyű megállapodni velük, ha a Fidesz nem változtat alapvetően a hozzáállásán. Úgy tűnik, Orbánék nem fogták fel azt a figyelmeztetést, amelyet az EU-IMF-delegáció hirtelen távozása jelentett. Brüsszelben is ezt látják, nyilván ezzel magyarázható az a teljesen szokatlan és kemény hangú levél, amelyet Barroso küldött személyesen Orbán Viktornak. Ebben határozottan felszólítja, hogy ne fogadják el az új jegybanki, valamint a pénzügyi stabilitásról szóló törvényt, mert azok ellenkeznek az uniós joggal és alaptörvénnyel: egyrészt támadják az MNB függetlenségét, másrészt – például az egykulcsos adó kétharmados törvénybe iktatásával – jelentősen korlátozzák a későbbi kormányok mozgásterét.

Barroso lépése a korábbi, kezdetben diszkrétebb, aztán Orbán reakcióit látva egyre élesebbé váló figyelmeztetések után nem lehetett meglepetés, és lényegében azt ismétli meg, amit korábban Olli Rehn pénzügyi biztos és az EKB is mondott. Hogy ezt az unió első embere egy diplomáciai szempontból durvának nevezhető üzenetben egyenesen Orbánnak címezi, félreérthetetlenül jelzi, hogy az EU-nak elege lett a Fidesz ellenségkereső, pökhendi, a demokratikus alapértékeket semmibe vevő szabadságharcos politikájából, amely a szakadék felé hajtja Magyarországot. Az EU valamennyi tagállamának és a közösség egészének az az érdeke, ami egyébként nekünk is, hogy hazánk stabil, demokratikus ország maradjon. Immár nyíltan jelzik, hogy éppen ezt veszélyezteti a Fidesz politikája, és ez partnereink számára is kockázatot jelent.

Sajtóhírek szerint sajnos úgy tűnik, hogy a Fidesz nagy bölcs vezérét nem hazánk, hanem inkább a saját jövője foglalkoztatja. Kiszivárgott információk szerint kész bármilyen eszközt bevetni az EU és az IMF elleni harcban, hogy neki tetsző feltételekkel kaphassa meg a pénzügyi segítséget, miközben ő továbbra is azt csinálhassa itt, amit csak akar. El fog menni a falig, mondják, és ha mégse éri el a célját, radikális lépéseket tesz: nem törődve az uniós alaptörvénnyel és más szabályokkal, összevonatja az MNB-t a PSZÁF-fel, és a jegybanki tartalékokból próbálja finanszírozni az adósságszolgálatot és a költségvetést.

Ha ezt komolyan gondolja, az katasztrófa az egész országra nézve. Tényleg fogalma sincs, milyen következményekre számíthatunk? Az uniós jogrendszer semmibe vételével lényegében kiírjuk magunkat az EU-ból, amit azonnal büntetni fognak, nem csupán az uniós szervek, hanem főként a piacok. A szó szoros értelmében leírnak minket, mindenki menekülni fog tőlünk, miért maradjanak a befektetők egy olyan kiszámíthatatlan országban, amely mindenkit semmibe vesz és a törvények, a közös játékszabályok fölé helyezi magát? Az összeomlásunk gyors és látványos lesz, hosszú évekre elássuk magunkat, és kiszolgáltatottságunk miatt, ha nem akarunk éhen halni, törvényszerűen előbb-utóbb pont azok teljes gyámsága alá kerülünk, akiktől Orbán most szabadulni kíván. Kedves Fidesz-vezetők és képviselők: tényleg ezt akarjátok?[/justify]
(www.168ora.hu)

Mi lesz itt jövőre…?

[justify]Lassan itt az év vége, kezdődik 2012. Nem szoktam sokat foglalkozni az új évvel, általában nem szokott különösebb változást okozni az életemben, mint ahogy másokéban sem. A mostani évvége azonban más lesz. Köszönhetjük mindezt Orbán Viktornak és a Fidesznek.[/justify]

[justify]Amennyiben a Fidesz frakciónak sikerül áttuszkolnia az összes sarkalatos törvényt a Tisztelt Házon (és ne legyenek kétségeink, sikerülni fog nekik), akkor jövőre egy új világ fog ránk köszönteni. Az átlagember nem vesz erről tudomást, de nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk: előbb-utóbb szinte mindenki észre fogja venni.

A korkedvezményes-, korengedményes- és rokkantnyugdíjasok már most tudják, hogy 2012 nem az ő évük lesz. Ez akkor is igaz, ha még semmilyen papírt nem kaptak a konkrét változásokról, pedig már csak 2 hét van hátra az évből. Ugyancsak nagy bizonytalanságban élik meg az évváltást a pedagógusok, a köz- és kormánytisztviselők, hiszen a már ámokfutásként értékelhető államosítások még bizonytalanabbá tették helyzetüket. A köznevelési törvény változása külön sújtja a pedagógusokat (no meg a gyerekeket, szülőket).

A nyugdíjasok (már, aki jövőre is az marad) se lehetnek boldogok, mert egyrészt a nyugdíjemelést nem az ő fogyasztói kosaruk szerint számolták ki, másrészt nem tudni, hogy a Kormány még milyen megszorításokra készül ezen a területen.

Aki tud majd dolgozni jövőre, őrá sem vár sok jó. A Munka Törvénykönyve változásait sokan még nem vették komolyan, de 2012-ben eljön annak is az ideje. A februári borítékot is érdemes lesz tüzetesebben figyelni. Ide tartozik, hogy a munkáltatók sem látják felhőtlennek az eget, és a béremelés, bérkompenzáció kérdése csak az egyik felhő a sok közül.

Úgy látszik, hogy az egészségügyben dolgozók sem fognak a következő esztendőre úgy visszaemlékezni, mint valami jónak a kezdetére. Ekképp a betegek sem (pedig ők egy kicsivel többen vannak).

Nem is kell ilyen felsorolást tennünk, elég, ha demokrata az ember (most abban az értelemben, hogy nem szereti, ha a hatalom határozza meg szinte minden lépését, és elvárja a neki megfelelő gondolkodást). 2012 ebben az esetben is egy sötét év lesz az életében, és ez talán még súlyosabb annál, mint ami gazdaságilag fog várni ránk. Pedig az sem lesz semmi…[/justify]
DJ