2012. május hónap bejegyzései

Kovács Zoltán: Kezelési útmutatók

float:left;margin-right: 5px[justify]„Jó értelemben vett populista felvetésről van szó – magyarázza Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője, miért is hozta elő Orbán Viktor a párttámogatások befagyasztásának ötletét. – Az államkassza krónikus bajait aligha oldja meg, de a pártok nyereséges gazdálkodása okán könnyen népszerűvé lehet, s elősegítheti az oligarchavita háttérbeszorítását.” (Nézőpont honlap, május 20.)

Vagyis Orbán a vizsgálóbizottság elől akar így kibújni, Mráz szerint ez egy „jó értelemben vett populista felvetés”. Vajon mitől „jó értelemben”, ha egyszer megtévesztő, és a lényegről tereli el a figyelmet?[/justify]
[justify]float:right;margin-left: 5pxHosszú évek óta figyelem, hogy némely politikai elemző szemrebbenés nélkül képes válaszokat adni olyan kérdésekre, amelyeknek megfogalmazása is komoly erőfeszítést igényel. Igaz, a válasz többnyire olyan, amilyen például Mrázé is. Az elemző látszólag értelmes, igazából tartalmatlan és üres politológusi paneljeivel legalább annyira igyekszik elterelni fontos ügyekről a szót, mint a miniszterelnök maga. Amiket ad, azok nem elemzések, hanem kormányzati szöveg- és magatartásmagyarázatok: Mráz cégével együtt a kormányzat leghatékonyabb elakadásjelző háromszöge.

Amikor kormányközeli politológusok effajta magyarázatokba fognak, tudni lehet, hogy Orbánnal és közelijeivel már megint baj van: most például újra vizsgálóbizottság elé kellene állniuk – és gondolom, azoknak a fideszes kapcsolatokkal rendelkező gazdasági vezetőknek is, akik ellenzéki vélemények szerint indokolatlan és jogellenes előnyhöz jutottak állami és uniós források odaítélésére irányuló pályázatokon. Az sincs kizárva, hogy hoztak olyan jogszabályokat, amelyek kifejezetten ezeket a cégeket segítették. Az öt ellenzéki és öt kormánypárti képviselőből álló bizottságnak a határozati javaslat szerint 2013. szeptember 1-jéig kellene jelentést készíteni.

Orbán hosszú politikai pályafutása alatt eddig kétszer keveredett olyan privát ügyletbe, amely valamiképp az állami vagyont érintette. Először a pártszékház eladásából származó pénzekkel nem tudtak párttársaival együtt elszámolni, másodszor, első miniszterelnöksége idején részt vett felesége gazdasági társaságának olyan összejövetelén, amelyen a tulajdonosok szőlészettel kapcsolatos állami pénzek megpályázásáról döntöttek, és Orbánnak ide vonatkozó, alakító jellegű ötletei voltak.

A bányaügyletből hosszas pereskedés, vesztett és nyert perek után kikeveredett, de az világossá vált, hogy a befolyó pénzek egy részét egy Quality Invest nevű cégbe tették. Alig fél év múlva a Qualityt képviselő Kövér Szilárd bejelentette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.-nek, így jutott az Orbán család bányához. Utólag már csak azért sem lehet kideríteni a pontos adatokat, mert az erre vonatkozó iratokat Schlecht Csaba átadta Kaya Ibrahimnak.

float:left;margin-right: 5pxOrbán egyelőre hallgat. Korábbi ügyekhez kapcsolódó magyarázatai elég egysíkúak. Ha bajba kerül, kampányfogást emleget, vagy maga elé húzza a családját. Amikor a bányaügyben fölvetődött, hogy a Fidesz nem számolt el a székházpénzzel, és egy Fidesz-közeli cég részt vett egy bánya privatizációjában, amelyik végül az édesapja többségi tulajdonába került, azt mondta: „Nem egyszerű megélni, amikor az ember látja, hogy a szüleit azért rágalmazzák, mert a fia éppen miniszterelnök. Egy rendes családban a gyerek az ilyesmit, ha miatta bántják a szüleit, elég nehezen viseli, és ez nekem sem esik jól.” (Magyar Rádió, 1999. aug. 25.) Amikor egy másik ügyben kiderült, hogy a nyilatkozatokkal szemben id. Orbán Győző mégiscsak kapott állami megrendeléseket, mi a válasz? Nos, „nehéz azt mondani egy édesapának, hogy édesapám, a fia miniszterelnök, ne bányászkodjon, ne szállítson!”

De hát nem ez volt a kérdés.

Nem egészen hat évvel a bányaügyek után a tv2 Mokka című adásában a műsorvezető politológusokkal beszélget Orbán Viktor előző esti nyilatkozatáról. Mint ismeretes, a miniszterelnök a műsorvezető által idézett, Tokaj–Sárazsadány-jegyzőkönyvi részek elhangzását megerősítette, bár hangsúlyozta, hogy ezeket nem taggyűlésen mondta. Kumin Ferenc politológus ezzel kapcsolatban így vélekedett: „Ha megnézzük, Orbán Viktor nagyon ügyes kommunikációs keretbe helyezve ismerte el a dolgait, amiben az volt a lényeg, hogy ő miniszterelnökként sokkal kevesebbet engedhet meg magának, mint bármilyen más állampolgár, és valahogy ebben a keretben mesélte el a történetet (…).”

float:right;margin-left: 5pxUgyanitt Giró-Szász András: „A vasárnap esti Orbán-interjú az egy nagyon sajátos és szerintem megfelelő időben tett kezelése a dolgoknak, kifejezetten jól kezelt problémamegoldásról van szó.”

Képtelenségnek tartom, hogy a magyar politológia némelyik figurája ennyire képes, és ezzel a semmivel felszínen lehet maradni. Ezek az emberek persze, talán köszönhetően az elemzések helyett adott kormányzatvédő magyarázgatásaiknak is, idővel többnyire átvedlettek politikusokká, szóvivőkké és állami pénzekkel föltöltött kormányzati stratégákká, mégpedig nyilvánvalóan azok környezetében, akiket minden helyzetben igyekeztek kimosni: érdemi kérdések helyett kommunikációs bravúrokról beszéltek, „jó időben tett kezelésekről”, „ügyes kommunikációs kezelésekről”, „jó értelemben vett populista felvetésekről”.

Mindezzel természetesen tevékeny szerepet játszanak annak a torz demokráciafelfogásnak az alakításában, amelyik a szemünk előtt uralja lassan az egész magyar közéletet. A pártok költségvetési támogatásának megvonása újabb antidemokratikus lépés volna. Ezt bármilyen összefüggésben értékmentesen, csakis, mint kommunikációs bravúrt említeni, az ritka lapos nívót mutat.[/justify]

(Élet és Irodalom)

A Nagy Nemzeti Migration

[justify]Népvándorlások voltak már a történelemben. A TÁRKI legújabb felmérése szerint (tervezés szintjén) minden ötödik magyar felnőtt, és minden második fiatal magyar kivándorolna az országból ideiglenesen vagy végleg. Érdekesség, hogy a Jobbik szavazóinak harmada is fontolgatja a kivándorlást (még nem tudtam eldönteni, hogy ennek örüljek-e…).[/justify]
[justify]Csak nézek magam elé. Mi történt? A Nagy Nemzeti Egymásbaborulás Rendszere megbukott? Az intézet felmérése szerint ugyanis a migrációs hajlam 2010 óta a másfélszeresére nőtt. Orbániában nem érzik jól magukat az emberek. A kétharmad sem.

Mondjuk, az utóbbi másfél évben nemigen találkozok elégedett emberekkel. Biztosan rossz helyekre járok, de mit tegyek: a Rózsadombon nincs dolgom. Azt mondják, hogy a piacra kell menni, ha meg akarod mérni a közhangulatot. Ez igaz. Az átkosban (értsd: a szocialista kormányzás 8 éve alatt) az egyik vállalkozó rendszeresen nem adott blokkot, mondván: ezeknek én nem fizetek adót! A Rendszer első repedéseit akkor láttam, amikor a II. Orbán királyság létrejötte után sem adott. Úgy látszik, hogy az egyéni érdek felülírja még a legnemzetibb érzületet is. Ez látszik a TÁRKI felmérésében is.

Olvasom, hogy királyunk újabb kérdőívet küld szét népének, most éppen gazdasági kérdésekben konzultálva velünk. Igaz, már az elvárt válaszokat is megmondta előre (erre tavaly még nem volt szükség). Még az egyszerűbb Fidesz szavazónak is elég az agyának egyharmadát használni arra, hogy meglássa: már megint hülyének nézik – nem kevés pénzért egyébként. Talán ez is növeli az elvándorlási hajlamot.

Úgy látszik, hogy az Uralkodó elvesztette a tisztánlátását. Talán nagy neki a magyar korona és a szemére csúszott…[/justify]

DJ

Megyesi Gusztáv: Műköröm épül

float:left;margin-right: 5px[justify]Levelet írt a miniszterelnök a Professzorok Batthyány Körének, s ebben kijelentette, hogy „nem tudunk változtatni a bírálati szempontokon és módszereken”. Azért volt kénytelen a miniszterelnök ezt így kijelenteni, mert nevezett társaság elnöksége nemrég levelet intézett hozzá, amelyben bírálta az állami földek bérbeadási konstrukcióját, jelezve, hogy a korábbi tervekkel ellentétben a kormány pályázati rendszere „nem a kis- és középméretű családi és magángazdaságok földhöz jutását segíti, hanem a tőkeerős nagyvállalkozókét”.

Erre írta a miniszterelnök, amit írt, sőt azt is hozzátette, hogy a maga részéről kivizsgáltatta a földbérleti pályázatokat, s kiderült, hogy a „földterületek helyben lakó gazdáknak, elsősorban kis- és középbirtokosoknak jutottak”, azaz a miniszterelnök határozottan cáfolta a professzorok levelét, és udvariasan bár, de a helyes irányba terelte gondolkodásukat, vagy ahogyan régebben írtuk volna eléggé ortodox módon: elhajtotta őket a fenébe.
[/justify]
[justify]Itt most meg kell állnunk egy pillanatra, hogy jelezni tudjuk, mi magunk nem értünk a földhöz, ha akarnánk, se tudnánk állást foglalni abban, hogy mekkora birtokméret mellett szökken szárba a magyar agrárium, bennünket kizárólag az érdekel, hogy mit fognak mondani erre a levélre a professzorok. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ez mégiscsak egy kormányfői levél volt, amely megcáfolta ezt a kétszázvalahány vezető értelmiségiből álló társaságot. Az eset két okból sem egyszerű: a Professzorok Batthyány Köre ugyanis nem egyenlő a magyar közvéleménnyel, hogy be lehessen neki adni, hogy ennél igazságosabb földosztást legfeljebb Pizarro hajtott végre az inka birodalom lankáin. Ez a társaság ugyanis afféle háztáji értelmiségi élcsapat, amelynek elvileg nem illene a szemébe hazudni, ám ha ez mégis elkerülhetetlen, nem ilyen primitív módon, hiszen mégiscsak professzorokról, tájékozott emberekről van szó. S ez a másik ok. Miközben a kormányfő által elrendelt kivizsgálás mindent rendben talált, ugyanannak a kormányfőnek a volt államtitkára hetek óta megyéről megyére járva tételesen bizonyítja be, hogy ahol eddig földosztás volt, ott a helybéliek rosszul jártak, sőt a miniszterelnök megyéjében „sok esetben a településektől távol lakó nagygazdák, nagyüzemek és vállalkozók nyernek a pályázatokon, a helyi gazdálkodóknak pedig semmi se jut”.

Ez azért is fontos, mert Ángyán exállamtitkár nem egy hirtelen megvilágosodáson átesett elme, aki egyik napról a másikra csak úgy átállt, épp ellenkezőleg. Miközben felsorolja, hogy például az egyik helyen, miután Fazekas miniszter bejelentette, hogy elsősorban az fog földhöz jutni, „akinek kérges a tenyere”, egy 24 éves igrici műkörömépítő tanárnő nyert el 240 hektár földet, továbbá, hogy két egyforma, szóról szóra egyező pályázat közül az egyik tíz, a másik viszont hatvan pontot kapott ugyanattól a bíráló bizottságtól, vagy hogy éppen a miniszterelnök megyéjében ugyanaz a gazdálkodói kör 29 darab húsz-harminchektáros birtokot szerzett meg, szóval ezenközben a Fidesz kétharmados dicsőségét hirdeti, ergo nem Göndör István szocialista potentát szítja a tüzet irigységből kifolyólag.

Plusz egyéb tények. De nem ám a nemzetveszejtő ballib sajtó terroristáitól, olyan fordulatokkal, miszerint „zsákmányszerző gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák, zöldbárók és strómanjaik rabolják ki a magyar vidéket”, hanem tényfeltáró anyagokból, amelyekben éppen az érintettek leplezik le saját magukat. Ha valaki, például, fölmegy az atlatszo.hu portálra, az Ferenczi Krisztina Talpalatnyi föld című munkájával találkozik. Most nem is arra a térképpel illusztrált tényanyagra gondolunk, ami szerint a miniszterelnök édesapjának, Orbán Győző cégének a tulajdonában áll tavaly július óta József főherceg egykori majorsága, amit most a felcsúti polgármester, az Orbán család bizalmi embere, Mészáros Lőrinc bérel, s hogy a 13 hektáros műemléki területet azok az állami földek veszik körül, amelyeket Mészáros cége a közelmúltban nyert el, fölötte Lévai Anikónak a szántói fekszenek – mindez, hogy úgy mondjuk, evidencia, és semmi ahhoz képest, hogy annak idején például a Csák Máté-birtokok mellett is Csák Máté-birtokok terültek el; mi még itt nem tartunk.

Hanem Ferenczi Krisztinának a magyar sajtóban elsőként sikerült csaknem egyórás videobeszélgetést folytatnia Mészáros Lőrinccel, korunk hősével, aki előtt nem állhat olyan földbérleti pályázat, amit ne volna képes megnyerni. Ennek az egyébként kedélyes beszélgetésnek nem az a sajtó által leginkább citált része a csúcspontja, amikor Mészáros Lőrinc azt mondja, hogy „Szarok rá, hogy más mit mond”, ez ugyanis egyáltalán nem lekezelése a nyilvánosságnak, hanem inkább filozófia, életvezetési alapelv. Mint ahogyan tankönyvbe való az egész beszélgetés, mert megmutatja, hogyan kell újságíróhoz méltó módon beszélgetni egy ilyen emberrel, tehát nem falhoz állítani, sarokba szorítani, lerohanni, hanem hagyni beszélni, előbb-utóbb szép kedélyesen kijön belőle minden. E sorok írója a pályája legelején, a hetvenes években hallott ilyen ívű monológokat párttikároktól és mérleghiányos téeszek elnökeitől arról, hogy a mérleghiányt nem számítva miért ez a létező világok legjobbika, úgyhogy a magam részéről már most levonom a tanulságot: ha amaz a garnitúra negyvenet, ez a mostani nyolcvanat fog kibírni, a káderfelhozatalt tekintve mindenképpen.

Ebben a miliőben kellene most megszólalniuk a professzoroknak, már ha akarnak mondani valamit egyáltalán. Ám ha hallgatnak, az se baj, nem leszünk építő jellegű vita híján. Miközben ugyanis már javában folynak az újabb földosztások előkészületei, a 24 éves igrici műkörömépítő tanárnő pályázati győzelme már komoly és mély vitát indukált értelmiségi fórumokon. Ha jól értem, akkor arról van szó, hogy a műkörömépítő tanárnő által elnyert 240 hektáros birtok nem a rossz pályázati rendszert igazolja, amint azt a balliberális sajtó hajtogatja, hanem épp az ellenkezőjét: hogy a rendszer a tehetséges, pályakezdő fiatalokat támogatja.

És Simicska Lajos még be sem adta a pályázatát.[/justify]

(Élet és Irodalom)

A DK Veszprém megyében

[justify]Csütörtökön a Demokratikus Koalíció elnökségének és országgyűlési frakciójának egy része megyénkbe látogatott. Ez a program annak az országos akciónak a része volt, aminek keretében minden hét csütörtökén egy-egy megye kerül meglátogatásra, hogy minden választókerületben megmutassa magát a párt.

A program 10 órakor kezdődött Veszprémben, egy étteremben találkozott Gyurcsány Ferenc és társai megyebéli vállalkozókkal. Azt kell mondanom, hogy meglepően sokan voltak. Ez pedig nagy szó a mai világban, amikor mindenki legalább kétszer meggondolja, hogy részt vesz-e egy ellenzéki párt rendezvényén. Az okokat tudjuk…[/justify]
[justify]Ez a – nevezzük munkareggelinek – azért is volt fontos, mert itt elsősorban nem a pártelnök beszélt, hanem a helyi vállalkozók mondták el tapasztalataikat és javaslataikat az elmúlt 2 évről. Tanulságos történeteket hallhattunk.

E központi rendezvény után a vendégek külön-külön folytatták a programjaikat. A mi választókerületünket Kolber István országgyűlési képviselő, volt regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter látogatta meg. Voltunk Balatonfüreden, ahol uniós fejlesztést néztünk meg, találkoztunk ottani tagjaink egy részével is, a FüredTV pedig riportot készített a képviselő úrral és Deák Istvánné választókerületi szervezővel.

Innen Berhidára vezetett az út, ahol Pergő Margit polgármester asszony fogadta csapatunkat. A több, mint egy órás találkozó során alaposan kivesézték az önkormányzatok helyzetét.

Ezután egy kései munkaebéd következett Várpalotán, ahol a helyi Dk-sok találkozhattak Kolber Istvánnal, majd siettünk is Veszprémbe, ahol 17 órakor kezdődött Gyurcsány Ferenc fóruma. A Zeneiskola nagyterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, pedig a rendezvény meg se lett hirdetve nyilvánosan. Sokan nem szeretik a volt miniszterelnököt, de ha egyszer meghallgatnák és megpróbálnák meg is érteni azt, amit mond, talán rájönnének: az eszükre kellene hallgatniuk, nem a szívükre.

Néhány kép a programról:[/justify]


Balatonfüreden a mólónál


A berhidai polgármester asszonynál


Katanics Sándor megnyitja a fórumot Veszprémben


Nem voltunk kevesen


Gyurcsány Ferenc pártelnök

Plágium 2.

[justify]Mai hír, hogy a Pécsi Tudományegyetem lezárta Gyurcsány Ferenc plágium-ügyének vizsgálatát. Miután nem került elő a szakdolgozata, másra nem is juthatott az egyetem. A vizsgálatnak azonban volt eredménye: kiderült, hogy Gyurcsány Ferencnek volt szakdolgozata, az azonban már a 2000-ben történt átvizsgálás során sem volt meg.[/justify]
[justify]Gondolkodjunk egy kicsit. A gyanú arra alapult, hogy miután a DK elnöke „ráugrott” a Schmitt-ügyre (2011), majd gyorsan eltüntette a saját és sógora szakdolgozatát, hogy ne derülhessen ki a saját 1984-es plagizálása. Erre kiderül, hogy már 2000-ben sem volt meg (másik hárommal együtt). Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet egyik legtehetségesebb politikusa, de azért ennyire még ő sem gondolkodhatott előre. Főleg úgy nem, hogy 2000-ben még nem nagyon hallottunk róla, mint politikusról.

Mostanság a jobboldal se nagyon erőlteti a témát. A HÍR TV-ben nincsenek további leleplező riportok. Megy a sunnyogás. A Fidesz szóvívője se szalad az újságírók elé. Akkor most mi van? A HÍR TV is 2003-tól sugároz csak.

Amikor Vadai Ágnes azzal járta be a médiát, hogy őneki aztán mutathatnak bármit ez ügyben, ő más semmit sem hisz el, nos, akkor még én is ráztam kicsit a fejem. Most azt kell mondanom, hogy ha ezek után valahonnan előkerül mégis egy szakdolgozat, akkor az már a nagyon gyanús kategóriába kerülne nálam is.

Azt gondolom, hogy ez az ügy kifújt. Ezt belátták a készítői is, így szinte biztosra vehetjük, hogy jön majd a másik. Vagy most készül, vagy már meg is van. Várjuk türelemmel.[/justify]

DJ

Se társadalombiztosítás, se nyugdíjbiztosítás…

[justify]Az ATV Magánbeszélgetés című műsorában Juszt László vendége Dr. Mihályi Péter közgazdász, az MTA doktora, a Veszprémi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára volt. Érdemes az egész műsort megnézni (akár többször is), de itt és most csak azt a részt mutatjuk be, amiben felvilágosítja a nézőket (01:52-től) arról, hogy a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítás – mint olyan – megszűnt. Tehát az államnak már nincs kötelezettsége ezek fenntartására, az Alaptörvény szerint ezeket bármikor és bármennyivel csökkenthetik. Ez persze csak egy lehetőség, de tudjuk, hogy mit csinál a Fidesz, ha meglát egy lehetőséget…[/justify]

Amennyiben az egész műsort megnézné, akkor klikk IDE!