2013. január hónap bejegyzései

“Egy követ fújnak!”

Ezzel a címmel jelent meg a tegnapi Naplóban a hír, miszerint Talabér Márta parlamenti képviselőnk sajtótájékoztatót adott. Gondoltam: na végre, biztosan most jelenti be, hogy az előző városvezetés alatti ordenáré „hibákért” ki a felelős. Csalódnom kellett. Nem is Talabér Márta tartotta a sajtótájékoztatót, hanem Kiflicsücsök szenátornő, aki előbb megszabadította polgármester asszonyunkat a bőrétől, és azt magára húzva, a mi egyetlen Mártánknak adta ki magát.

Folytatás

A kormányváltás roma politikájához

Milyenek a cigányok? Olyanok, mint mások, sokfélék.
Mit szeretnének a cigányok? Amit mások, sok mindent, elsősorban munkát, kenyeret, békességet, méltóságot.

Abban reménykedünk, hogy az orbáni kormányzás okozta riadalom, a lehetséges kormányváltás okozta felszabadulás katarzisa, végre túllöki az országot a roma kérdés több évtizedes mentális blokkján. Reménykedünk, hogy az ország új vezetői és a lakosság is megértik, hogy saját eminens érdekük is a probléma kezelése, a cigányok pedig elhiszik ezt nekik. Ujlaky András vitaindító javaslatai.

Folytatás

Andrassew Iván: Ha ez így megy

andrassew_ivanMiután megjelent egy írás a cigányok egy részének állati mivoltáról, olvastam, hogy Barack Obama Martin Luther King Bibliájára esküszik második ciklusa kezdetekor.

Erről meg valahogy az amerikai fekete rabszolgák jutottak eszembe. Vagyis inkább a tartóik, a gazdáik. Az, hogy ezek az emberek a keresztény Európából származtak, megtartották a vallásukat, nyilván igyekeztek a Tíz Parancsolat szerint élni. Hogyan történhetett meg mégis, hogy mindenféle morális gátlás nélkül emberek ezreit vásárolták meg rabszolga-kereskedőktől, a saját tulajdonuknak, a saját beszélő szerszámaiknak tekintették őket. Ilyen vagy olyan szintű törtvényekkel szentesítették azt az állapotot, hogy a gazda akár meg is ölheti a rabszolgáját, ha az elszökik vagy rá támad, netán lázad vagy lázadásra bujtogat?

Folytatás

Niedermüller Péter: Vasárnap délután

niedermuller_peterJeges január szél fúj a Lendvai utcában. Mindenki didereg, toporog, mélyebbre húzza a sapkáját, szorosabbra a sálját. De azért gyülekezünk. Később vagyunk talán úgy ezren. Persze lehet erre azt mondani, hogy ez nem sok, meg lehet „viccelődni”, és „Belvárosi Antirasszista Nagycirkuszról” hablatyolni (lelke rajta, akinek erről a tüntetésről ez jut az eszébe, igaz, ez leginkább a szerzőket minősíti, akiknek valamilyen oknál fogva nem tűnt fel, hogy a tüntetés nem a rasszizmus ellen akart valamit tenni, hanem annak a kormánypártban való masszív jelenlétére hívta fel a figyelmet, az ellen mozgósított. Azonban ez az „apróság” a nagyhírű szerzőpáros figyelmét nyilván elkerülte, mert azt, hogy tudatosan csúsztatnának, fel sem tételezem. Vagy talán mégis…?) De azért minden fanyalgás, utálkozás ellenére rendkívül fontos volt, hogy ott voltunk. Már csak azért is, mert a Fidesz székházán ott virít a rendszerváltás óta eltelt időszak legaljasabb molinója.

Folytatás

Orbán sztájl

Hámitmongyak köpcöském, nagyon úgy néz ki, hogy mostanában ezek itten nem a te napjaid. Azér nem, mer a népek mostanra már kiismerték a… khm… sajátos személyiségszerkezetedet. Sőt megtanultak már nernyelven is. A hülye propagandádat már csak a békemenetisták, meg a mélyhívők veszik be. Mondjuk az igaz, hogy ők viszont tövig. Aztán meg az a csúnya helyzet, hogy az ő számuk  is folyamatosan csökken.

Folytatás