Mottó:
A régi anekdota szerint Gózon Gyula, a híres színész egy alkalommal „marhának” nevezte egy vendéglő főpincérét, mire az becsületsértés miatt beperelte a művészt. A bíróság elmarasztalta Gózont, és felszólította a bocsánatkérésre, mondván: nem nevezheti nyilvánosan marhának a főpincért. Gózonnak azonban volt még egy kérdése:
– Rendben van, bíró úr, tudomásul vettem, hogy nem mondhatom egy főpincérnek, hogy „marha”. De kérdezem, ha egy marhával találkozom, mondhatom-e neki, azt, hogy „főpincér”?
A bíró tanácstalanul hümmögött egy kicsit, majd határozott igennel felelt a színész kérdésére, aki odafordult felpereséhez:
– Főpincér, bocsánatot kérek!

Az anekdota a Jobbik kontra Karsai László perről jutott eszembe. Mint ismert, a történészt elmarasztalta első fokon a bíróság, mivel 2011-ben (!) „neonácinak” nevezte a magyar szélsőjobboldal ma legerősebb, parlamenti képviselettel is rendelkező pártját. A címke és a tartalom közötti filozofikus mélységű problémákat felvető pernek valóban nagy a tétje. A Jobbik identitásának erősítéséhez feltétlenül szüksége van egy jól kommunikálható bírósági ítéletre, a szélsőségesség elhárításával az elszivárgó népszerűség újbóli növelésére. Erős továbbá a kísértés a szélsőjobboldalon (illetve a mindezt kívülről, de egyáltalán nem érdektelenül szemlélő fideszes körökben), hogy Karsai esetleges elítélését felhasználják a történészek, társadalomtudósok, politikai elemzők (egyáltalán: értelmiségiek) burkolt megfélemlítésére, öncenzúrára vagy hallgatásra kényszerítésére. Van továbbá egy olyan lehetséges következménye is az ügynek, hogy perek tucatjainak indításához ad tippet az ingerült közélet szereplői, illetve az unalomtól amúgy sem fenyegetett ügyvédek számára.

Folytatás →