A Magyar Sajtó (egy) Napja

[justify]1990 óta március 15.-e a Magyar Sajtó Napja. 1848-ban ezen a napon nyomtathatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit: a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Ennek a napnak az apropóján szervezett a TIT Várpalotai Szervezete egy fórumot a városi könyvtárban, amin a város életéről legtöbbet tudósító három sajtóorgánum képviselői voltak a meghívott vendégek: Gágó Anita (a Palotai Hírnök újságírója), Korponai Szilvia (a Városi Televízió megbízott igazgatója), és Szabó Péter Dániel (a Veszprém megyei Napló újságírója).

Kevés ilyen jellegű rendezvényre megyek el, de miután a sajtószabadság manapság egy igen érzékeny téma a közéletben, és a sajtó többségének mind országosan, mind helyileg súlyos deficite van a kiegyensúlyozott tájékoztatásban, így nagy érdeklődéssel vártam az érintettek megszólalásait.[/justify]

[justify]Már az elején rá kellett jönnöm, hogy emiatt kár volt elmennem. A beszélgetés moderátora ugyanis azzal kezdte mondanivalóját, hogy itt ne a napi politika felől közelítsük meg a témát, úgyis ezzel van tele a média. Erős késztetést éreztem a terem elhagyására, mert szerintem ez lett volna a lényege az egész összejövetelnek, de ez azért feltűnő lett volna a második elhangzott mondat után – így maradtam.

Sok érdekeset megtudtam. Például azt, hogy úgy igazából csak a Naplót képviselő fiatalember nevezhető újságírónak. Szilvia pedagógus, aki a sok-sok év alatt beletanult a szakmába, Anita pedig egy honlapon írogatott (mint most én), majd felfedezte a város lapja, így lett újságot író. Válaszokat kaptunk arra, hogy milyen nehézségekkel küzdenek (terjedelmi- és időkorlátok, szelektálás az események között, stb.), mi a kötődésük a városhoz, és még néhány ehhez hasonlóan fontos és fajsúlyos kérdésre. A sajtószabadság, a politikai (vezetői) befolyásolás témája ott hevert a földön, mint az a bizonyos forró kása, kerülte is mindenki becsülettel.

Szóhoz jutottak a nézők is. Néhány civil szervezet vezetője kötelezőnek érezte, hogy sűrű nyelvcsapásokkal biztosítsa bizalmáról és szeretetéről a meghívottakat és orgánumukat. Azért kritikát is megfogalmaztak óvatosan, például azt, hogy Balassa Gellért túlontúl pesszimista hangvételű vezércikkeket ír a város lapjában. Csak érdekességképp: egy kérdésre válaszolva Anita nem árulta el, hogy Fenyvesi Ottót takarja a Balassa Gellért fedőnév (ez egyébként sem lehet igaz, mert mint egy rendőrviccből tudjuk: a fedő neve Dodó).

Szóval uncsi, semmitmondó kis fórum volt egészen addig, amíg színre nem lépett János.

János! Az angyalok küldték! Néhány keresetlen mondata egy csapásra életet vitt a halódó fórumba. Szavainak az is súlyt adhatott, hogy az újságírásról nem csak olvasott. Bár épp ezt javasolta a városi lap prominensének, ami azért ott eléggé provokatív kijelentés volt. Ahogyan az is, hogy manapság az újságírást szakmai és morális válságban van. Valakinek, valaminek mindig meg akar (kell) felelni. Megszűnt „a hír szent, a vélemény szabad” elv érvényesülése. Megemlítette a riportnak, mint műfajnak a hiányát. Helyette interjúk, tudósítások vannak. Egyedül Szabó Péter Dánielt dicsérte meg a baglyasi riportsorozatáért, a többiek kaptak hideget-meleget.

Na, innentől egy kicsit felpezsdült a fórum, de csak kicsit, mert istenigazából volt próbálkozás az állításainak vitatására, de nem sok sikerrel. Annak a Petőfi kinézetű, annyira már nem is fiatal férfiembernek Jókai-körmondatokkal terhelt többperces reflektálásáról meg se emlékeznék, ha nem azt éreztem volna, hogy úgy a harmadik perc után már maga sem tudta, hogy miről is akart valójában beszélni (leszámítva azt, hogy János felszólítása, miszerint a városi lap munkatársa olvasson el egy könyvet, mert szüksége lehet rá – nos, az bántó és sértő volt).

Józan paraszt ésszel persze nem volt várható, hogy a Városi Televízió nemrég megbízott vezetője bejelenti, hogy a Városházáról erős nyomás van rajta, hogy miről és hogyan számoljanak be. Azt se vártam, hogy a városi lap munkatársa felfedi az újságszerkesztésük tendenciózus voltának hátterét, mint ahogyan azt sem, hogy a Napló szerkesztőinek politikai jellegű instrukcióit megtudjuk. Lehet, hogy ezek nem is léteznek, és a média teljesen szabad, se gazdasági, se politikai nyomás alatt nem áll…[/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?