A rezsicsökkentésről

Mi baja a DK-nak a rezsicsökkentéssel?

Mindenekelőtt az, hogy semmiféle rezsicsökkentésről nincs szó.

Hogyhogy? Az én gáz- és villanyszámlám is csökkent 10%-kal!

Mihez képest? A tavaly márciusihoz képest talán. Csakhogy a rezsiköltségek az elmúlt három évben folyamatosan és jelentősen nőttek, nem is beszélve a megélhetés más költségeiről. Nem csak a rezsi emelkedett az egekbe, hanem az élelmiszerek, a gyógyszerek, az üzemanyagok ára is. A 10%-os rezsicsökkentés után is jóval nehezebb lesz kifizetni az energiaszámlát és nehezebb lesz megélni, mint a 2010-es kormányváltás idején.

Csakhogy közben nőttek a bérek is!

Fenéket. A bruttó bérek nőttek, de az adóemelések és a tucatnyi új adónem bevezetése miatt a növekmény legnagyobb része a költségvetést gazdagította, a dolgozók zsebében alig valamivel maradt több. Az infláció ennél sokkal gyorsabban nőtt, vagyis a bérek vásárlóértéke csökkent. A Fidesz most ezzel a blöffel kompenzál valamicskét az elmúlt három év áremelkedésén, de még így is többe kerül minden, mint a Gyurcsány-kormány idején. Szóval, kicsit olyan ez az egész, mint amikor a rabló megfoszt a teljes havi fizetésedtől, aztán, mert késő éjszaka van, visszaad belőle egy ezrest, hogy legyen pénzed taxira… És akkor még nem is beszéltünk mondjuk a vízdíjakról, amit egyes Fideszes önkormányzatok a rezsicsökkentés előtt jelentősen megemeltek (például Kósa Lajos Debrecenben 16%-kal), majd a megemelt árból számították ki a 10%-os csökkentést.

Na, jó, de ez a csökkentés most mégiscsak könnyebbséget jelent a lakosságnak!

Megint csak attól függ, kinek… Ha mindenkinek 10%-kal csökken az energiaszámlája, akkor annál nagyobb a megtakarítás, minél többet fogyaszt valaki. Minthogy pedig általában a jobbmódúak fogyasztanak több energiát, minél gazdagabb valaki, annál nagyobb kedvezményben részesül.

Állj, állj! Ez már megint az SI (sárga irigység)-faktor, a gazdagok elleni unalomig ismert demagógia! Lehet, hogy a gazdagok többet takaríthatnak meg, de a szegényeknek is jól jön az a havi párszáz, esetleg ezer forintos megtakarítás. Ha valahol, hát náluk igazán van helye annak a pénznek…

Te mégis miről beszélsz?! Na, figyelj! Nézzük, mondjuk, az áramot! Van Magyarországon 300 ezer háztartás, ami gyakorlatilag egyáltalán nem fogyaszt elektromos áramot. Nagy többségük valószínűleg azért nem, mert a szolgáltatást díjtartozás miatt korábban kikapcsolták. Na, ők, a legszegényebbek például egy fillért sem takarítanak meg azzal, hogy az áram ára 10%-kal csökken.

Csakhogy Magyarországon 3 millió 800 ezer háztartás van, a többi három és félmillió tehát megtakarít…

Várj csak, még nem fejeztem be! További 380 ezer olyan háztartás van, ahol az éves fogyasztás nem éri el az 500 kWh –t. Csak, hogy világos legyen, miről beszélünk: ennyi energiával négy darab 60 W-os izzóval napi hat órán keresztül sem lehet világítani. Ez a fogyasztás tehát a minimális világításra, továbbá egy televízió és jó esetben esetleg egy kis teljesítményű hűtőszekrény működtetésére elég. Nincs mosógép, mosogatógép, porszívó, számítógép, légkondicionáló, de még csak egy ventillátor se. Körülményeik alapján nyilván ők is a legszegényebbek közé tartoznak.

Nyilván. És?

És ezek is, meg az előbb említett 300 ezer is beletartoznak a háztartásoknak abba az egyötödébe, amelyek a legkevesebb áramot fogyasztják. Tudod, hogy erre a 20%-ra az összes tarifacsökkentés miatti megtakarításból mennyi jut?

Gondolom, olyan 10%, nem?

Mindössze egy 0-t tévedtél: ez az egyötöd a teljes megtakarításból 1,09%-kal részesül. Ez pedig azt jelenti, hogy a legkevesebb áramot fogyasztó, tehát legszegényebb 20% a kormány nagyszerű intézkedése folytán éves szinten(!) átlag 149 forintot takarít meg. Ez havi 12 forint megtakarítás – egy zsömlét sem mindenütt tudsz ennyiből megvenni.

Ez hihetetlen!

Pedig így van. És hogy a skála másik végéről is beszéljünk: a legtöbb áramot fogyasztó 20%-nak (amely tehát a háztartási gépek széles skáláján túl vélhetőleg légkondicionálót, otthoni szaunát is működtet, esetleg úszómedencét is fűt, azaz döntő többségében a legjobb módúak közé tartozik) jut az összes megtakarítás 50,6%-a. Másként fogalmazva a tarifacsökkentéssel ők többet takarítanak meg, mint a többi 80% együttvéve… Az ő átlagos megtakarításuk évente 26021 forint, vagyis 174-szer annyi, mint a legszegényebbeké.

Hát…eléggé sokkoló adatok…Bevallom, azt hittem, azért ellenzitek a rezsicsökkentést, mert a szolgáltatók profitját féltitek.

Na, ez a legfölháborítóbb az egész Orbán-féle cinikus hazugságban! A kormány azt állítja, hogy az áramszolgáltatók égbekiáltóan magas profitját csapolja meg a fogyasztók érdekében. A hatósági tarifacsökkentés azonban csak a lakossági fogyasztókra vonatkozik – az áramszolgáltatóknak továbbra is megmarad a keresztfinanszírozás lehetősége, vagyis profitjuk csökkenését a vállalkozások számára megállapított tarifa emelésével kompenzálni tudják. Nem fog az ő profitjuk csökkenni egy dekát sem.

Akkor végülis ki fizeti a rezsicsökkentés árát?

Minthogy a vállalkozások a magasabb energiaköltséget érvényesíteni fogják az áraikban, az állítólagos rezsicsökkentés költségeit maguk a fogyasztók fogják állni, mégpedig úgy, hogy a leggazdagabbaknak nyújtott tetemes kedvezményhez a termékek magasabb árának megfizetésével a legszegényebbek is hozzá fognak járulni. A blöff tehát nem egyszerűen csak igazságtalan, hanem a kormány kedvenc módszere, a Ferge Zsuzsa által „perverz újraelosztásnak” nevezett fordított Robin Hood-politika körébe tartozik: ismét a szegényeket sarcolja meg, hogy adhasson a gazdagoknak.

És ezt nem látják át a „zemberek”?

De, elég sokan átlátják. A Medián készített egy fölmérést, aszerint a megkérdezettek kb. 60%-a látta úgy, hogy a „rezsicsökkentés” árát maguk a fogyasztók fogják állni.

Ha mindez így van, miért támogatja mégis az MSZP a rezsicsökkentést?

Hát, ezt tőlük kéne megkérdezni, én csak találgatni tudok. Gondolom, azért, mert bár az általános tarifacsökkentés társadalmilag igazságtalan, az energiatakarékosság szempontjából pedig kontraproduktív, hiszen azt támogatja jobban, aki többet fogyaszt, a politikai kommunikáció szempontjából telitalálat: olyan trükk, amelynek révén a társadalom jelentős részével sikerült elhitetni, hogy komoly segítséget kap a kormánytól. Ne felejtsd el, hogy ha a Medián vizsgálata szerint 60% átlát a szitán, az azt is jelenti, hogy 40% nem. Az MSZP pedig, attól tartok, megpróbálja elbliccelni azt a népszerűtlen föladatot, hogy a szemébe mondja ennek a 40%-nak: átverték őket.

És akkor nem is kell csökkenteni az energiaárakat? Vagy kellene, csak nem lehet?

Dehogynem. Kell is, lehet is. A lakossági jövedelmekhez képest magas energiaárak komoly társadalmi problémát jelentenek; nem csak a szegényeket, de a középosztály jelentős részét is ellehetetlenüléssel fenyegetik.

És hogyan lehet?

Mindenekelőtt lehet olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami nem eredményezi a forint drasztikus gyengülését. Ha a dollár árfolyama azon a szinten állna, mint a kormányváltás idején, az energia mindenkinek 10-15%-kal kerülne kevesebbe. A fenntartható megoldás pedig az energiatakarékosság, illetve az áttérés az olcsóbb energiaforrásokra, amivel az energiaszámlák 10 helyett akár 40-50%-kal is mérsékelhetők volnának, és amit a közhiedelemmel ellentétben nem csak hosszú távon megvalósítható programokkal lehet elérni. Napkollektorok, házi szélerőművek EU-s és hazai támogatással történő telepítése, a lakások szigetelése és a nyílászárók cseréje minimális önrész mellett – mindez viszonylag gyorsan megoldható.

És az energiaszolgáltatók? Velük nincs mit tenni?

De igen. Az energiaszolgáltatás piaca erősen monopolisztikus jellegű, ahol a szolgáltató könnyen visszaélhet az erőfölényével. Erre az államnak oda kell figyelnie, és ha ilyesmi történik, meg kell akadályoznia. Bár a hosszú távú megoldás itt is a verseny ösztönzése, ami automatikusan fékezi az árak emelkedését, a képződő extraprofitot az állam addig is elvonhatja és visszajuttathatja a fogyasztóknak. Nem is ezzel van baj, sokkal inkább azzal, hogy a cél nem a társadalomra nehezedő indokolatlan terhek csökkentése volt, hanem a jómódú, befolyásos rétegek szavazatának megvásárlása. Az elvont profit egy részéből például segíteni lehetne a közüzemi díjtartozás fölhalmozása miatt a szolgáltatásból kizártakon. Segítséget lehetene nyújtani a hagyományos energiaforrásokat (fa, szén) nagy arányban használóknak, akik általában szintén a legszegényebbek közé tartoznak, és akik az áram tarifacsökkentéséből vajmi keveset profitálnak. Lehetne szociális tarifát bevezetni, a villamos energia árának sávos csökkentésével. Az Orbán-kormány azonban a társadalmilag legkárosabb és legigazságtalanabb megoldáshoz folyamodott, mégpedig nem téves helyzetmegítélés okán, hanem mert a tőle megszokott mélységes cinizmussal csak az azonnal besöpörhető politikai haszonra volt tekintettel, az okozott, nagyságrendekkel nagyobb károkra nem.

Vélemény, hozzászólás?