Állomosítás

Nem, nem. Ez a cím nem a Nemzet Nyelvének Őrétől, Schmitt Pál (volt) köztársasági elnök, (volt) doktor tollából származik. Az államosítás és az álom szó – bevallom – kissé erőltetett egyesítése. Németh Lászlóné, nemzeti fejlesztési miniszter ihlette, akiről tudjuk, hogy egyrészt sikeresen leérettségizett, másrészt Simicska Lajos jóvoltából (egyébként megmagyarázhatatlan okból) miniszter lett.

allomositas

Ritkán lehet hallani munkásságáról, nagy ívben kerüli a nyilvánosságot. Most mégis azt olvasom, hogy kinyilatkozta: a rezsicsökkentés nem áll meg a 10%-nál, lehet az még 20, de akár 30 százalék is. Azt is olvasom, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere szívesen átveszi azon cégeket, amelyek úgy gondolják, hogy akkor mostantól nem kívánnak az egyre jobban teljesítő Magyarország gazdaságában működni.

A kicsit szemfülesebb választópolgár észrevehette már, hogy az Orbán-kormány szereti, ha mindenről ő maga dönthet. Ehhez az kell, hogy maga alatt tudja az adott területet. Erős késztetés ez, meg is tesznek mindent, ami jogállamban lehetséges és elképzelhetetlen. Most épp az energia-szolgáltatók vannak soron. Törvényekkel, rendeletekkel ellehetetlenítik őket, majd, ha már egészen egyszerűen nem éri meg működtetni a cégeket, nagy kegyesen felvásárolja őket az állam.

Régi vita, hogy az állam jó gazda-e? A liberálisok azt mondják, hogy nem. Ez így persze nem igaz. Vannak jó példák tőlünk nyugatabbra: piaci viszonyok között is működhet jól egy cég, még, ha az állam birtokolja is. Ehhez csak két dolog kell (leegyszerűsítve): a piaci viszonyoknak megfelelően irányító menedzsment, és egy olyan politikai elit, aki nem óhajt beleszólni az operatív tevékenységbe, és nem akarja telerakni bizalmi emberekkel a céget.

A kérdést tehát úgy kell feltenni, hogy Magyarországon lehet-e az állam jó gazda? Ekkor már azt gondolom, hogy mindenki azt válaszolná: nem. És nem a jó vállalati vezetés az ok. A politika.

Legyünk igazságosak: a rendszerváltozás utáni összes kurzusban ott volt a késztetés, hogy a gazdaságba is beavatkozzanak ilyen-olyan módon, megfelelő gazdasági pozíciókba ültessék vazallusaikat. Ez a késztetés azonban a II. Orbán-kormánynál már kényszeres. Abban az álomvilágban élnek, ami szerint csak az működhet jól (értsd: nekik megfelelően), amit ők maguk uralnak.

Fel kellene ébredniük. Vagy fel kellene ébresztenünk őket.

DJ

Vélemény, hozzászólás?