Bányásznap

Mindig tiszteltem a bányászokat. Nemcsak azért, mert a szűkebb családomban is volt néhány, de azért is, mert magam is egy hasonlóan veszélyes és kiszámíthatatlan munkát végeztem sok évig. Várpalota alapjait a bányászat, a bányászok rakták le, és bár már régóta nincs kitermelés, a bányász hagyományt ápolni kell. Ebben jár az élen a Rákóczi Telepi Baráti Kör, melynek köszönhetően idén is volt megemlékezés a Szent Borbála téren.

A mai ünnepségnek nem kedvezett az időjárás, végig szemerkélt az eső, emiatt talán nem is voltunk annyian, mint azt már megszoktuk. Azért látszott, hogy közeleg az önkormányzati választás. Volt itt képviselő és képviselőjelölt szép számban: fideszes, már nem fideszes, DK-s, MSZP-s, független. A polgármester asszony is megjelent – szokása szerint kicsit megkésve.

A zenét a Bányász Fúvószenekar biztosította idén is. A beszédek közül egyedül Katona Csaba alpolgármesteré ragadt meg bennem. Annak is csak egy mondata, amiben kifejtette, hogy a bányászat újraindítása Várpalotán a nagyon távoli jövő ködébe vész. Ez azért érdekes csak, mert egyrészt Német Árpád volt polgármester épp ezen a szent helyen jelentette be évekkel ezelőtt, hogy már csak kis idő, és lesz újra szénbányászat Várpalotán (ezt az értelmesebbje már akkor körbekacagta), de még maga az alpolgármester úr is reálisnak látta a dolgot a tavalyi megemlékezésen. Azóta persze eltelt egy év, ennyi idő alatt megvilágosodhat ő is.

Az ünnepség a hagyományoknak megfelelően koszorúzással fejeződött be.

DJ

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

 

Vélemény, hozzászólás?