Bóvli

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxMegértük ezt is. Bóvli-ország lettünk. Mondjuk nagy meglepetést nem okozott, hiszen mértékadó közgazdászok már hónapok óta figyelmeztettek rá. A Kormány azonban a füle-botját sem mozdította. Most is mellébeszél. Nem vagyunk nagy ország, de azért 11 olyan közgazdászt találtak, akiknek politikai meggyőződése (pillanatnyilag) erősebb a szakmai hiúságánál. Emlékezzünk: néhány hónapja már összeültek egyszer, és csodák-csodájára teljesen egyetértettek a Kormány gazdaságpolitikájával, a kiválasztott iránnyal. Igaz, akkor volt egy kis repedés, mert Járai Zsigmond másnap azt találta nyilatkozni, hogy azért nem teljesen az hangzott el a találkozón, mint amit a Kormány kommunikált. Az is szembetűnő volt, hogy az ATV-n vendég Csaba László (más esetben kiváló szakember) szemmel láthatóan feszengett Kálmán Olga és a kamerák előtt. Ismerhetjük azt az érzést, amikor nem azt kell mondanunk, amit jobb meggyőződésünk diktál. Az meglátszik mindenkin. Rajta annyira látszott, hogy Kálmán Olga meg is jegyezte neki, olyan, mintha bevett volna valamilyen pirulát…[/justify]
[justify]A minapi találkozó után ilyent nem tapasztaltam, kijött Giró-Szász András, és a Szipe-skálán (ez a Richter-skálával analóg, Szijjártó Péter mondataival a zemberek hülyének nézését mutató mérőszám) 6-os kijelentéseket tett. Jut eszembe: hová tűnt Szijjártó Péter?! Alig lehet hallani mostanában, pedig a közelmúltban mindig ő mondta meg a tutit. Mondjuk, a legkevésbé sem hiányzik, örültem is, amikor Giró-Szász Andrást nevezték ki kormányszóvívőnek, mert bár a Századvég (ahonnan jött) erősen Fidesz közeli intézet, mégis volt bennem remény, hogy a kormányzati kommunikáció komolyodni fog. Megint csalódnom kellett.


Mákvirágok

Most alig tucat közgazdával megerősítve megtudhattuk, hogy kis hazánk ellen spekuláció és háború zajlik a nagy, globális gazdasági térben. Ehhez nem értek, de annyit tudok, hogy a „kicsi” és a „kevés” mindig hátrányban van. Ha tanuló, akkor az iskolával szemben, ha munkavállaló, akkor a munkáltatóval szemben, ha állampolgár, akkor a mindenkori hivatallal szemben. Gondolom egy kicsi, gazdaságát tekintve nyitott ország is hasonlóképp működik. Persze akár el is hihetjük ezt a támadásos sztorit, ha ez megnyugtatja a lelkünket, de az azért érdekes, hogy hasonló cipőben jár velünk Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország…

Azt mondják hozzáértők, hogy ennek a „bóvliságnak” az lesz a következménye, hogy a zembereknek kevesebb lesz a bevétele és több lesz a kiadása. Azt is mondják, hogy az ebből kivezető úthoz olyan intézkedések kellenek, amitől a zembereknek kevesebb lesz a bevétele és több lesz a kiadása. Ráb… Akarom mondani: ráfaragtunk. Igazi 22-es csapdája. Eddig is folyamatosan emelkedtek az árak (csak épp sunyiban, fű alatt), a bevétele meg csak azoknak nőtt, akiknek eddig sem volt sok okuk a panaszra. Mennyivel egyszerűbb volt ez a múlt rendszerben: akkor tudtuk, hogy ha január, akkor áremelkedés. Nem volt jó, de lélekben felkészültünk rá. Most meg havonta szembesül vele a zember, hogy megint jóval többet fizetett, mint előtte. Ráadásul nem a hűtőgépért, mert azt relatíve ritkán vásárolunk, hanem a mindennapi cikkekért.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés bennünk: ki ezért a hibás? Kit okolhatunk? A szakszerű válasz bizonnyal bonyolult, szerteágazó lenne, ezért én nem is vállalkoznék rá, viszont eszembe jut az a geg, miszerint a férfiember azért nősül meg, mert mindenért mégsem lehet csak a Kormányt szidni. Vagy mégis?[/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?