Gazdaság kategória bejegyzései

Mutyi a trafikban?

Nem egyforma felkészültséggel vágtak bele az üzletbe a várpalotai trafikok. A közel 2 hónappal ezelőtti induláskor egy jó részükben nem volt pl. bankkártyás fizetési lehetőség. Így volt ez a Lassu Gábor üzemeltette, a Tesco-ban nyitott trafikban is. Gondoltam: van ilyen. Időbe kerül a hálózat odavezetése, a bankkal való szerződéskötés. Aztán múlt az idő, hetek teltek el, és még mindig csak kézpénzzel lehetett fizetni.

trafik

Folytatás

Állomosítás

Nem, nem. Ez a cím nem a Nemzet Nyelvének Őrétől, Schmitt Pál (volt) köztársasági elnök, (volt) doktor tollából származik. Az államosítás és az álom szó – bevallom – kissé erőltetett egyesítése. Németh Lászlóné, nemzeti fejlesztési miniszter ihlette, akiről tudjuk, hogy egyrészt sikeresen leérettségizett, másrészt Simicska Lajos jóvoltából (egyébként megmagyarázhatatlan okból) miniszter lett.

allomositas

Folytatás

A rezsicsökkentésről

Mi baja a DK-nak a rezsicsökkentéssel?

Mindenekelőtt az, hogy semmiféle rezsicsökkentésről nincs szó.

Hogyhogy? Az én gáz- és villanyszámlám is csökkent 10%-kal!

Mihez képest? A tavaly márciusihoz képest talán. Csakhogy a rezsiköltségek az elmúlt három évben folyamatosan és jelentősen nőttek, nem is beszélve a megélhetés más költségeiről. Nem csak a rezsi emelkedett az egekbe, hanem az élelmiszerek, a gyógyszerek, az üzemanyagok ára is. A 10%-os rezsicsökkentés után is jóval nehezebb lesz kifizetni az energiaszámlát és nehezebb lesz megélni, mint a 2010-es kormányváltás idején.

Folytatás

Lakossági fórum Peremartonban

Február 15-én lakossági fórumot tartott a Demokratikus Koalíció Peremarton-gyártelepen, a foglalkoztatás- és szociálpolitika témakörében. A meghívott előadó Szűcs Erika, a DK országgyűlési képviselője, volt szociális és munkaügyi miniszter volt.

A rendezvényt Kisbácsai Kálmán, a DK helyi csoportjának vezetője nyitotta meg, köszöntve Deák Istvánnét, a választókerületi szervezet elnökét, és a hallgatóság soraiban Pergő Margit polgármester asszonyt is. A fórum témája igen széles területet ölel át, most rövidítve ismertetjük az előadó bevezetőjét:

szucs_forum

Folytatás

Lengyel L. László: Jelentősen drágul a pék- és húsáru – Ősztől árrobbanás várható

[justify]float:left;margin-right: 5pxÉrzékenyen fog érinteni mindenkit, leginkább az amúgy is nehéz helyzetben lévő rétegeket, hogy ősztől jelentős áremelkedésre számíthatunk az alapvető élelmiszereknél. Ennek fő oka a növekvő kereslet mellett az aszály, amely mind Európában, beleértve hazánkat, mind pedig Észak-Amerikában súlyosan károsította a gabonatermést, csaknem másfélszeresére emelve az érintett termények világpiaci árát.

A tavalyi rendkívül jó termés után várható volt, hogy az idén kevesebb gabonát tudnak betakarítani, de arra aligha számított az ágazat, hogy világméretű aszály következik. A legnagyobb európai és amerikai vetésterületeken olyan mértékű volt a szárazság, amely átlagosan 15-20, helyenként viszont akár 40-50 százalékkal is rontotta több gabonaféle termésátlagát. Az Egyesült Államokban a búza, a szójabab és a kukorica egyaránt súlyos károkat szenvedett, Európában, elsősorban annak középső és keleti részén a búza, de főképp a kukorica károsodott. Oroszországban és Ukrajnában például az utóbbi évtized legrosszabb termését várják, a mennyiségi prognózisok hétről hétre romlanak.[/justify]
[justify]Becslések szerint a világ gabonatermelése összességében nagyjából negyedével lesz kevesebb, mint tavaly, ami ugrásszerű áremelkedést és ellátási problémákat okoz. A helyzetet nehezíti, hogy a feltörekvő országoknak köszönhetően a kereslet folyamatosan nő, és a tartalékok nem elegendőek minden igény kielégítésére. Emiatt ismételten a szegényebb, kevésbé fizetőképes térségek járnak leginkább rosszul, elkerülhetetlenül terjedni fognak az éhínséggel sújtott területek. Szakértők már régóta jósolják, hogy a klímaváltozással összefüggésben válságba kerül a világ élelmiszer-ellátása, ami éhséglázadásokhoz, sőt háborúkhoz fog vezetni.

Erről a fejlett országokban azért nincs szó, az árak drasztikus emelkedéséről és annak súlyos következményeiről azonban igen. A gabonafélék világpiaci ára az aszály miatt csaknem másfélszeresére emelkedett, ami törvényszerűen a többi élelmiszert is drágítja: ez érződik nem csupán a gabona alapanyagból készült termékek, liszt, kenyér stb. árán, hanem a takarmány drágulása miatt az állati eredetű áruknál is. A mostani nehéz gazdasági helyzetben, a pénzügyi válság közepette ez még a fejlett országokban is széles rétegeket érint nagyon érzékenyen, és a fogyasztás emelkedésére, a kilábalásra is negatívan hat.

Adottságaink miatt hazánk a leginkább érintett területek között van. Az aszály a búzát és az árpát kevésbé károsította, a termésmennyiség és minőség elérte a tavalyit, csupán a termésátlagok csökkentek. Az igazi nagy csapás a kukoricát érte, ahol a tavalyi nagyjából 9 millió tonna helyett legfeljebb 5-6 millió teremhet, de a prognózisok szinte napról napra romlanak. A gond az, hogy a gabonatermelők jellemzően a kivitelt részesítik előnyben, részben az árak, részben pedig a szerződéses kötelezettségek és a piac védelme miatt. Így aztán a belföldi ellátás kerül veszélybe, ami a tartalékok miatt kisebb mértékben hiányt, nagyobb mértékben inkább drágulást jelent. A nemzetközi árjegyzés is hatással van a hazai árakra, így aztán nálunk is 40-50 százalékos az emelkedés: a búza például a tavalyi tonnánkénti 45-50 ezer forint helyett 65-70 ezerbe kerül, a kukoricánál a rossz minőség ellenére még ennél is nagyobb árugrás várható.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a feldolgozást az energia- és üzemanyagárak jelentős növekedése is drágítja, elkerülhetetlen a liszt és a péktermékek drasztikus drágulása. Szakmai portálok szerint a malomipari termékek ára máris ötödével emelkedett, emiatt a sütőipari termékek árában is hasonló emelkedésre számíthatunk. Bár a drágulásnak a csökkenő fizetőképes kereslet némi korlátot szab, a boltokban már szeptembertől drágább kenyeret stb. találunk, ennek mértéke a kereskedő tűrőképességétől is függ, azaz üzleteként és hálózatonként eltérő lehet.

Az igazi kihívást az állattenyésztést sújtó hatások fogják jelenteni. A takarmány másfélszeres drágulását a gazdaságok nem tudják lenyelni, teljes mértékben azonban a keresleti korlátok miatt érvényesíteni sem tudják. Ezért aztán prognosztizálható, hogy sokan fognak felhagyni a gazdálkodással, és kényszervágások tömegére számíthatunk. Ez átmenetileg még kedvezően is hathat a hústermékek árára, néhány hónap múlva azonban súlyos hiányt eredményezhet. A szakmai képviseletek szerint hosszabb távon ennek ugrásszerű áremelkedés lesz a következménye, valamint az, hogy a hazai termelők még jobban kiszorulhatnak a magyar piacról is.

Ennek csak úgy lehet részben elejét venni, ha az ágazat állami segítséget kap, hogy át tudja vészelni a kritikus időszakot. Becslések szerint az agrárium egészét nézve akár több százmilliárdos támogatásra is szükség lehet, de a legsúlyosabb veszélyek elhárításához is tízmilliárdok szükségesek. A feszített költségvetési helyzetben ennek a forrása nemigen látszik, a büdzsé tartalékai ehhez kevesek, jelentős pénzátcsoportosítás kellene, kérdés persze, honnan. A terhek egy része mindenképpen a fogyasztókra hárul, a hús- és péktermékeknél akár 30 százalékos áremelkedés is lehet.

Az infláció felpörgése azonban nem oldja meg az agrárium problémáit, csak a lakosság helyzetét nehezíti tovább. Szükség lenne végre az illúziók és szlogenek, a klientúra építés helyett átfogó és előremutató, a nemzetközi trendeket figyelembe vevő, az ágazatba tőkét vonzani képes agrárstratégiára. Enélkül reménytelen lényegi változásra, dinamikusan fejlődő mezőgazdaságra számítanunk, marad a kiszolgáltatottság és kiszámíthatatlanság.[/justify]
(168ora.hu)

Vojtonovszki Bálint: Közmunkára ítélve

[justify]float:left;margin-right: 5pxA közmunka napjainkban már nem egy szociális eszköz arra, hogy a tartósan munka nélkül maradt emberek munkaszocializációját segítse. Eredeti feladata – hogy szociális és mentális támogatással és tanácsadással átmenetet képezzen az álláskeresés és a piaci munkahelyek között – háttérbe szorult. Ehelyett, a mai rendszer a jelenlegi kormány stratégiájába illeszkedő, a szegénységben élő emberek növekvő tömegeit bűnbaknak beállító és őket büntető politika egyik csúcspontját képviseli.[/justify]
[justify]Az MSZP által a 2010-es választások közeledtével hisztérikusan bevezetett „Út a munkába” program a politikai kommunikáció eszközeivel igyekezett a magát akkoriban „harmadik utas” baloldaliként értelmező pártot közelíteni a válság miatt türelmetlenkedő középosztályhoz. A rendszerváltás után ekkor alkalmazták először a közmunkát büntetésként, azonban ekkor még – legalább szavakban – a munkaerő-piaci re-integrációra helyeződött a hangsúly. A program nem meglepő módon csúfosan megbukott: a közmunka a hanyatló gazdaságban nem jelentett visszatérést a piaci munkák világába.

A választásokat követően előbb szinte teljes egészében leállt a közmunka-rendszer, majd a FIDESZ kormány tovább szigorított az elvárásokon. Már szavakban sem igazán a munkaerő-piacra történő visszavezetés a cél, hanem hogy a távlatilag munkaképes ember se kapjon segélyt munkavégzés nélkül. Ez már önmagában sok jobboldali választó tetszését kiválthatja, mert egyrészt a munkanélküliek között különösen felülreprezentált romákat sújtja, másrészt távolról igazságosnak tűnhet: aki lusta dolgozni az ne kapjon ingyen segélyt. Előbbihez nem kell kommentár, bár érdemes megjegyezni, hogy a közmunkások érdekében nemrég a Jobbik is szót emelt, ami azt bizonyíthatja (ha mást nem is), hogy a párt választókat feltételez a közmunkások között is. Tehát még a szélsőséges nézeteket képviselő párt szerint sem csak a romákat találjuk a közmunkások között. Az utóbbi érv pedig minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja, hogy az utóbbi három évben a munkanélküliek aránya egyszer csem csökkent a 10%-os lélektani határ alá és a statisztikákban megjelenő új állások több, mint kétharmada a közmunkához kötődik. Vagyis nem feltétlenül csak a lusta emberek maradnak munka nélkül.

A büntetési funkciót a rendszer „kötelezően szabadon választható” jellege leplezi le igazán: aki visszautasítja a néhány hónapra felajánlott közmunkát, vagy elbocsájtják a programból, három éven át nem kaphatja sem a rendszeres szociális segélyt, sem a foglalkoztatást helyettesítő támogatást. A fizetést idéntől a csökkentett összegű segély feletti, de a minimálbér alatti szinten határozták meg.

A legtöbb közmunkás a hírhedt havi 47000 forintot keresi, de ezt is csak az kaphatja meg, akit 8 órában foglalkoztatnak, készpénzben kapja járandóságát és nem sújtja valamilyen (szabálysértési, vagy egyéb adók módjára behajtható) elvonás. A hat órában foglalkoztatottak alig kapnak többet 30 ezer forintnál! Ennek fényében nem meglepő módon sok közmunkás a fizetést tartja a legnagyobb problémának: egyszerűen nem lehet ennyi pénzből rezsit fizetni, és tisztességgel megélni. (Pláne, hogy egy háztartásban – a segélyezéshez hasonlóan – csak egy személy jogosult közmunkára.) Főként azok a közmunkások érzik ezt megalázónak, akik évek óta ugyanezt a munkát végzik, csak eddig megkapták a minimálbért.

Tovább nehezíti a helyzetet a minisztériumi íróasztal mellett kitalált heti kifizetés is, ami amellett, hogy a gyakorlatban nem heti kifizetést jelent és az uzsora elleni harcot sem képes megnyerni, a gyakorlatban még nehezebbé teszi a spórolást és könnyen kiteszi a háztartásokat az eladósodás veszélyének. A hírek szerint talán már nem kell sokat aludni addig, amíg a heti kifizetést végre még egyszer átgondolják.

Aki abban a ritka szerencsében részesül, hogy a közmunka helyett új állást talál, annak is csak rendkívüli felmondást tesz lehetővé a törvény, azaz ha vált és utána egy évvel megszűnik a piaci munkahelye (ami manapság messze nem lehetetlen), akkor további két évig nem kaphat sem segélyt, sem közmunkát. Ez a „megoldás” ellenérdekeltté teszi a közmunkában dolgozókat, hogy megpróbáljanak piaci, jobban fizető állást keresni a biztos, de rosszul fizető közmunka helyett. A kilépés jelenlegi szabályozása fenntarthatatlanná teszi a rendszert. Idén 200 ezer közmunkás bevonására terveznek elkölteni több, mint 132 milliárd forintot, jövőre a miniszterelnök 300 ezer közmunkást vizionál. A határ a csillagos ég, miközben az általános tapasztalat szerint a települési önkormányzatok vonakodnak még több közmunkásra pályázni a munkaügyi központokhoz (és a 200 ezer fő elérése sem valószínű). Ennek okaként leggyakrabban a bonyolult és több szervezethez helyezett adminisztrációs rendszert jelölik meg (pl. a havi adatszolgáltatás során mindent hitelesítve és másolatban is be kell beadni; a munkaügyi központok által biztosított digitális táblázat sok esetben hibásan működik, hiába a kitöltési útmutató, stb.)

A médiában megjelent vidéki visszaélések nagy része a fővárosban is megtalálható. Bár itt a nagyváros személytelensége miatt a függés adott esetben nem a polgármesterhez kötődik (és nem a polgármester földjén kell dolgozni), hanem az ellenőrzést végző, általában szintén közmunkában foglalkoztatott emberhez, a sok esetben tapasztalt foglalkoztatói türelem nem mindenkire érvényes és pláne nem egyformán. További problémákat jeleznek a közmunkások a munkafelszerelés (pl. kesztyű) és a nyáron fontos védőital területén: nincs annyi, hogy mindenkinek jusson. Nincs munkaruha, csak védőmellény; nincs kullancs elleni védőoltás; nincs eszköz pl. a droghasználók által elhagyott fecskendők ártalmatlanításához. Más, apróbb gondok jelennek meg szervezési területen is: rendelkezésre állna például öltöző a dolgozók számára, csak két köztulajdonú cégnek kellene megegyeznie egymással; a munkaeszközöket a munkaterülethez sokkal közelebbi helyről is felvehetnék, de erre mégsem nyílik mód. Ezek a hiányosságok mind azt az érzést erősítik a közmunkásokban, hogy ők másodosztályú munkavállalók, akiket büntetlenül lehet a sárba tiporni.

Szabó Máté, az alapvető jogok országgyűlési biztosa a közmunkások által hivatalába eljuttatott számos panasz alapján indított vizsgálatot. Az ombudsman szerint is gyakran kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe a közmunkások, de további megállapításokat a vizsgálat után, előreláthatólag szeptemberben tesz.

Mivel vannak, akik hosszú évek óta vesznek részt a közmunkában és folyamatosan látják saját helyzetük romlását, talán van esély igazi érdekvédelem kialakulására. Borsodi kezdeményezésre, a Munkát-Kenyeret Mozgalomból megismert szervezővel, az MSZP szárnya alatt alakult meg a Közmunkások Szakszervezete, mely már közzé is tette céljait. A Magyar Szegénységellenes Hálózat is a közmunkát érintő kampányt indított, amelybe még most keresi a Budapest belvárosában dolgozó közmunkásokat, hogy önkéntes csoportot alakítva képviseljék saját érdekeiket.[/justify]
(www.millamedia.hu)

Jövő évi költségvetés: kockázatok és mellékhatások

[justify]Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) múlt pénteken hozta nyilvánosságra a 2013-as költségvetési törvényről készített véleményét. Most persze többen legyinthetnek és mondhatják, hogy na, akkor mi van és miért érdekes ez. Sokan gondolják, hogy az ÁSZ is csak egy felesleges állami hivatal, ahol sokan magas fizetésért dolgoznak és nem látni közvetlen hasznát a munkájuknak. Furcsán hathat az is, hogy a szervezet jelenlegi vezetője két éve még fideszes képviselőként került be az Országgyűlésbe, de a számvevőségi második ember is politikus. Ugyanakkor azonban látni kell, hogy a magyar költségvetésről – legalábbis egyelőre – nincs más olyan intézmény, amely a részleteket is vizsgálva alkotna átfogó véleményt, így mindenképpen érdemes az ÁSz megállapításaival foglalkozni.[/justify]
[justify]Miért fontos az Állami Számvevőszék véleménye?

Kormánytól független elemzőként tarthatjuk számon a hazai és külföldi banki, piaci elemzőket, ők azonban elsősorban a makrogazdasági előrejelzésekkel foglalkoznak, és legfeljebb még néhány nagy adóbevétel alakulásával. Fontos mindkettő, ám az elemzéseik a részletekre nem térnek ki, hiszen a vizsgált nagy adók legfeljebb ha a bevételi oldal felét lefedik, a kiadási oldalon pedig a független elemzők jellemzően még kisebb részt vizsgálnak.

Az Európai Bizottság (EB), bár alaposan megnézi a részleteket, a benyújtott költségvetésekkel nem foglalkozik. Az EB elsősorban a konvergencia programok értékelése valamint esetenként a tavaszi-őszi előrejelzései érdekében néz mélyebben a tagállamokra, de a költségvetések elemzése nem volt soha profilja. Ezért sem érthető például, mire is volt ez a nagy sietség a költségvetés benyújtásával és a megszokott őszi időpont helyett miért kellet már a nyár elején elkészíteni? A túlzottdeficit-eljárásról már korábban kiderült, hogy leghamarabb jövő tavasszal érhet véget, a kohéziós források felfüggesztését pedig így is, úgy is megszüntették volna.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyelőre nem elemzi a magyar költségvetést, ilyenre legfeljebb a szokásos másfél évenkénti országjelentések alkalmával kerül sor. Az IMF-fel immár 8 hónapja nem sikerült még a tárgyalások elkezdéséig sem eljutnunk, ami épp azért szomorú fejlemény, mert az IMF pontosan abban tudna segíteni, amiben a legnagyobb hiányt szenvedjük: egy IMF-megállapodás a nemzetközi befektetők számára is validálja a kormányzati elkötelezettséget, ezáltal jelentősen növelve a magyar gazdaságpolitika igencsak megtépázott hitelességét. De úgy néz ki, a tárgyalások még legalább a költségvetés elfogadásáig el fognak húzódni (ha egyáltalán meg akar a kormány állapodni), nehogy olyat javasoljanak, amit nem venne be a kormány(párt) gyomra (több kulcsos szja, ingatlan/vagyonadó stb.).

Végül a jövő évi büdzsé tervezetének mélyebb elemzése kapcsán gondolhat valaki akár a Költségvetési Tanácsra is, bár aki látta a 2009-2011 között élt tanács termékeit, tudja, ez is zsákutca. A 2013-as költségvetési tervről a mostani tanács egy alig 6 oldalas dokumentummal állt elő! Ráadásul érdemi megállapításuk csupán annyi volt, hogy felhívták a figyelmet a makrogazdasági kockázatokra és javasolták a tartalékok növelését. Elnézést az szarkazmusért, de ilyen mély és alapos elemzésekért szerintem fölösleges e szervet fönntartani, pláne, hogy ilyen komoly analízisekkel az Alaptörvény szerint akár kormányt is buktathat. Persze mind a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mind az ÁSz elnöke komoly apparátussal rendelkezik, de mindkettőjük fókusza eltérő. A tanács elnöke pedig – akinek feladata épp ezen eltérő fókuszok közös nevezőre hozása lenne – semmilyen erőforrással nem rendelkezik. Nem véletlen, hogy az EB is a tanács megerősítését javasolta, amire a kormányzati kimerült abban, hogy már az adótörvényekről is mondhatnak véleményt. Kicsit az az ember érzése, mintha kihívná a hűtőgépszerelőt, aki megjavítaná az egyébként működőképes mosógépet, majd elmenne. Persze hálásak vagyunk, hogy a mosógép még jobb lett, de a hűtőnk továbbra sem működik. A tanács igazi megerősítését az jelentené, ha olyan apparátussal rendelkezne, amelynek fókusza egyértelműen a költségvetés alapos, makro- és mikroszintű elemzése lenne.

Becslés a kockázatokra

Ilyen körülmények között tehát nem hagyatkozhatunk másra, mint az Állami Számvevőszékre, mint az egyetlen olyan, a kormánytól (legalább névlegesen) független szervezetre, amely részleteiben is elemzi a költségvetést, és bemutatja az általa kockázatosnak vélt pontokat. Közel teljesnek nevezhető az ellenőrzésük, hiszen a bevételi főösszeg 88%-át, a kiadási 82%-át vizsgálták. Az ÁSZ elsősorban a bevételi- és kiadási előirányzatok megalapozottságát vizsgálja és módszertana szerint megalapozott egy bevételi előirányzat, (1) ha teljesíthető, azaz az a megelőző évi tendenciáknak és várható értéknek megfelel a tervezett értéke és, (2) ha alátámasztott, azaz értéke számításokkal, hatástanulmányokkal alátámasztott, továbbá megvan a szabályozási háttere is. Kiadási előirányzatok megalapozottságához az ÁSZ-nak elég, ha alátámasztott, ami nem teljesen érthető, hiszen a kiadások jövőbeli értékéhez is inputot jelent a múltbeli alakulásuk, de a megközelítéssel kapcsolatos fenntartásokkal nem foglalkozunk most többet.

Annál inkább figyelemreméltóak az előirányzatok megalapozottságával kapcsolatos megállapítások, amelyeket röviden összefoglaltunk az alábbi táblázatban. A táblázat azokat az előirányzatokat tartalmazza, amelyeket az Állami Számvevőszék nem talált megalapozottnak. A részben megalapozott előirányzatok esetén 5%-os, a nem megalapozottak esetén 10%-os eltérést feltételeztünk, azaz bevételek esetén ennyivel alacsonyabb, kiadások esetén ennyivel magasabb teljesülést feltételeztünk az előirányzathoz képest. Megközelítésünk konzervatív, hiszen 5% eltérés semmiképpen sem tekinthető jelentősnek, a nem megalapozott előirányzatok esetén pedig még megfelelő jogszabályi háttere sincs a költségvetési számnak. Azaz módszerünk mindenképpen alulbecsli a kockázatot.


Megnyitáshoz klikk a képre!

A fentiek alapján, elfogadva az Állami Számvevőszék módszertanát és a mi konzervatív feltételezéseinket, mintegy 417 milliárd Ft (a GDP 1,4%-a) kockázat látható a 2013-as költségvetésben. Ha feltételezzük még, hogy az ÁSZ által nem vizsgált bevételek és kiadások között is ugyanakkora a kockázat aránya, mint a vizsgált részben, akkor a teljes kockázat 485 milliárd forintra (a GDP 1,6%-ára) növekszik.

Érdemes még megjegyezni, hogy ha a részben megalapozott előirányzatok esetén számolt eltérést 7%-ra, a nem megalapozottak esetén számoltat 15%-ra emeljük (amelyet továbbra sem tekinthetünk a valóságtól elrugaszkodottnak), akkor a teljes kockázat már 709 milliárd forintra (a GDP 2,3%-ára) emelkedik.

Jellemző a kormányzati megközelítésre, hogy közvetlenül a számvevőségi jelentés közzététele után a nemzetgazdasági miniszter azzal vádolta meg az ÁSZ-t, hogy nem végzett körültekintő munkát, olyan adatokat kért a minisztériumtól, amelyek nem állnak rendelkezésre, illetve nem ismerik a költségvetési adatbázisokat. Nem szeretnénk e vitában senki javára dönteni, hiszen e cikk írójának is vannak személyes tapasztalatai az ÁSZ költségvetési ellenőrzési gyakorlatáról. Mindazonáltal az Állami Számvevőszék elég hosszú ideje, 1989-es újraalakulása óta végzi a költségvetések ellenőrzését, azaz a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy tapasztalatuk van ebben.

Számos további kockázat látható

Egyértelműen látszik az is, hogy még a Nemzetgazdasági Minisztérium apparátusát is váratlanul érte a gyors benyújtás. Ezt bizonyítja például az is, hogy amikor benyújtották a törvényjavaslatot, más formában tették, mint ahogy az elmúlt sok évben szokásos volt, így a hivatkozások nem működtek. Megnézve az általános indoklás egyik mellékletét, a kitekintő mérleget, látható, hogy a sok számot 2014-2016 évekre a 2013-as szám változatlan beírásával oldották meg, vagy csak minimálisan változtatták a terv szerint csökkenő hiánynak megfelelően, azaz számítást ezekre az évekre nagy valószínűséggel nem végeztek. Érdekes az EDP hídat is megnézni ebben a táblázatban, ami lényegében a pénzforgalmi és az eredményszemléletű hiányszámot kapcsolja össze. Ennek mértéke ±10-80 milliárd Ft szokott lenni, de 2015-re több, mint 470 milliárd Ft-ot jelez a tárca, ami legalábbis meglepő.

A kapkodáson túl azonban számos egyéb kockázat is fenyeget. Bár a kormányzat ragaszkodik a 2012-es 0,1%-os GDP növekedéshez (sőt már egyszer 0,7%-ra akarták emelni), az eddig megismert tényszámok inkább 1% körüli zsugorodást valószínűsítenek. Ez viszont azt jelenti, hogy a benyújtott tervezet alól a bázisa csúszhat ki. Ehhez vegyük még hozzá azt is, hogy minden elemző egybehangzó véleménye (és az ÁSZ-é is), hogy a jövő évi kormányzati prognózis is túlzottan optimista (maximum 1% körüli GDP növekedést valószínűsítenek a kormányzati 1,6%-kal szemben). Bár a kommunikáció arra fókuszál, hogy az ilyen kockázatok ellen elégséges védelmet nyújt ki az Országvédelmi Alap, amely előirányzatát 100 milliárd Ft-ra emelték, úgy tűnik, ez kevés lesz. Ráadásul a jövő évi költségvetésben a tartalékok 168 milliárd Ft-tal (a GDP több mint 0,5%-ával) kisebbek, mint idén. És arról még nem is beszéltünk, hogy egyelőre csak a benyújtott változatot ismerjük, amely a parlamenti tárgyalás során lényegesen át szokott alakulni. A kormánypárti frakciók már bejelentették: számos követelésük lesz.

Konklúzió

Összességében tehát az unortodoxia újabb csodálatos vívmányaként eladott korai költségvetés számos kockázattól terhes. A legfontosabbak: az idei bázis megalapozatlansága, a jövő évi alacsonyabb növekedés, a parlamenti átcsoportosítások. Ezekhez jön hozzá a – kormányellenességgel semmiképpen sem vádolható – Állami Számvevőszék vizsgálatából, a fentiekben bemutatott konzervatív becslésünkkel adódó mintegy 485 milliárd Ft-os kockázat. Ezek így együtt nem sok jót ígérnek a jövő évi hiánycél tartásával kapcsolatosan.[/justify]
(hazaeshaladas.blog.hu)