A koronavírus-járvány erősödése miatt idén nem volt nagy ünnepség az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján. Berta József, Várpalota 1956-os vértanújának emléktáblájánál helyeztek el koszorúkat a megemlékezők.
Harminc évvel ezelőtt, ezen a napon tartották a rendszerváltáskori Magyarország első önkormányzati választásait. 2000-ben döntött úgy az Országgyűlés, hogy ez a nap legyen a helyi önkormányzatok napja. Ünnepelhetnénk, csak az a kérdés, hogy van-e mit?
Egy hete írtam arról, hogy a várpalotai önkormányzat meg kívánja változtatni a Marx utca nevét, mert a Veszprém Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja törvényességi felhívással élt ez ügyben, azonban az utca lakóinak kb. 80%-a ezt nem szeretné. Az volt a kérdés, hogy a képviselő-testület a kormányhivatal felhívásának engedelmeskedik-e, avagy az utcában élő polgárai akaratának megfelelő döntést hoz?
Jolán: –Szervusz drágám, megjöttem.
Béla: –Szervusz. Hol voltál?
Jolán: –A Pirivel manikűrösnél.
Béla: –Akkor tele vagy hírekkel…
Jolán: –Tele ám! Mit tudsz a Zöld város projektről?
Béla: –Itt van a kasszában 1 milliárd rá, lesz sok fa, játszótér meg tó aranyhalakkal a vár körül.
FolytatásBorsik Ákos, Várpalota ellenzéki pártjainak közös, független polgármesterjelöltje önéletrajzában azt írja: „Nem vagyok politikus… Pártfüggetlen jelöltként nem szándékozom magam alávetni semmilyen párt politikai törekvéseinek, a város fejlesztése az egyetlen cél, amiért tevékenykedek.”.
Hiába reménykedtünk a jó időben, az idei Majális a szél jegyében telt. Főleg a délelőtti órákban volt kemény a helyzet, még a pavilonunk is áldozatul esett egy erőteljesebb fuvallatnak. Mi persze nem adtuk fel és ebéd környékére még az idő is elfogadhatóvá vált.
A hagyományoknak megfelelően, a Demokratikus Koalíció idén is kitelepül a várpalotai Majálison. A színpadtól jobbra (a szokásos helyünkön) megtalálhatnak bennünket.
Érdekesre sikeredett az idei március 15-i városi ünnepség Várpalotán. Kezdődött azzal, hogy igen kései, délután fél ötös kezdést határoztak meg a szervezők, A helyi ünnepségek délutánra rakása már-már megszokottá válik ebben az érában, de legyünk megértőek: a Vezér budapesti beszédén fent szeretnének lenni hívei, és hát haza is kell érniük a helyi programokra. Ráadásul ezzel két legyet ütnek egy csapásra, hiszen így az ellenzék választásra kényszerül, vagy a fővárosi nagyrendezvényen vesznek részt délután, vagy a helyi ünnepségen. Olyanra viszont nem emlékszem, hogy valaha is a koszorúzással kezdődött volna a megemlékezés. Most ez is megtörtént. Azt gondolom, hogy a rendezvény végére ennek az okára is rájöttem.