Demokrácia deficit, avagy egy kurta-furcsa testületi ülés

[justify]Azt lehet olvasni mindenhol, hogy országunkban demokrácia deficit van. Ezt mondja szinte minden elemző, de a külföld is: élen az Unió szervezeteivel, a Velencei Bizottsággal, a (ma már ismét barát) IMF-fel. A pszichológiában azt mondják, hogy a külső véleményeket illik erősen figyelembe venni, mert az ember a saját hibáit nehezen veszi észre. Ez egyébként nagy igazság. Talán a kormánypolitikára is igaz lehet. Elvégre azt is emberek csinálják.[/justify]
[justify]A szólások, mondások is sok igazságot tartalmaznak. Most épp a „fejétől bűzlik a…” kezdetű jutott eszembe. Történelmi okai vannak, hogy mi magyarok elvárjuk, és szeretjük is, ha fentről megmondják a tutit. Ez az attitűd nagyon lassan múlik. Mi több: nagyon gyorsan alkalmazkodunk. Amennyiben már világos, hogy mi az elvárás fentről, akkor – akár túlteljesítve is – annak már magunktól megfelelünk. Olyan helyzetekben is, ahol egyébként nincs is konkrét útmutató. Ez a feltétel nélküli alkalmazkodás a Fideszre egyébként is jellemző. Jó esetben az adott kérdésben megvan a központilag kitalált egyedüli megoldás, rosszabb esetben önállósodnak a végeken.

Biztosan nem várpalotai találmány az az SZMSZ módosítás, ami szerint a képviselő-testületi ülésen nem kell vitát nyitni arról az előterjesztésről, amelyiket a kijelölt bizottságok elfogadtak. Csak szavazni. Több településen is ilyen a szabályozás. Talán központi utasításra történt, talán csak a Ctrl+C működött.

A legutóbbi testületi ülés viszont jól példázta ennek negatív oldalát. A majd kéttucatnyi előterjesztés dacára a tisztelt képviselők alig két óra alatt végeztek a dolgukkal. Illetve azzal nem, mert nem gondolnám, hogy csak az lenne a dolguk, hogy megnyomják a gombokat. Amikor megváltoztatták a szabályozást, és az ellenzéki pártok képviselői tiltakoztak, akkor az volt az indok (ma is az), hogy a bizottsági ülések nyíltak, oda az összes képviselő elmehet és elmondhatja a véleményét, minek akkor a testületi ülést is vitával terhelni. Az érvelés több sebből is vérzik. Egyrészt a képviselők nem tudnak elmenni minden bizottsági ülésre, hiszen – jó esetben – van civil foglalkozásuk is, másrészt az előterjesztéseket sokszor csak az utolsó pillanatban kapják meg, tehát a bizottsági ülésekig nincs is idő rendesen áttanulmányozni őket (szakértő segítséget kérni pedig főleg nincs). Mindezt tetézi, hogy a bizottságokban is kétharmados többsége van a városvezetésnek.

Nem túl bonyolult a képlet: a bizottságokban elfogadják az előterjesztést, a testületi ülésen pedig (ahol ott van az összes képviselő) így nincs szükség vitára. Ha az adott napirend olyan, hogy nincs olyan előterjesztés, ahol valakinek a beszámolóját meg kell hallgatni, akkor fordulhat elő, hogy néhány gombnyomással le is tudható a képviselői munka egyik leglényegesebb része.
Ez történt legutóbb. Mindezt tetézi, hogy a nyilvánosság is egyre szűkül. Először az élő közvetítés szűnt meg, majd az ellenzéki reagálást biztosító sajtótájékoztatók idejét szűkítették pártonként 10-10 percre (a városvezetés persze ezen felül szerepelhet), a frissen megbízott tévéigazgató pedig ezt szűkítette le 5-5 percre legutóbb. Mondjuk egy csak szavazással megtöltött testületi ülésről nem is kell többet beszélni…
DJ[/justify]

Vélemény, hozzászólás?