Diáklázadás?

A kérdés joggal merülhet fel napjaink diákmegmozdulásai miatt, amit a Kormány felsőoktatással kapcsolatos intézkedései váltottak ki. A közvéleményben az államilag finanszírozott (tehát a hallgatónak úgymond ingyenes) létszámkeret drasztikus csökkentése (kicsit több, mint 10 ezer fő) ragadt meg a leginkább, de azért itt egy sor más intézkedés is történt e területen, ami már kiverte a biztosítékot a hallgatók, a leendő hallgatók és tanáraik körében.

A történelemből tudjuk, a fiatalságnál van a legnagyobb igény a változásra, ők mozdulnak a legkönnyebben. Ez főleg a felsőfokú intézményekben tanulókra igaz, mert egyrészt egy viszonylag zárt közösségben élnek (tehát jól szervezhetők), másrészt tanulmányaik okán nyitottabban látnak a világban, van elvárásuk és elképzelésük életük további alakulásáról. Korukból adódóan fogékonyabbak a radikalizmusra, nem mellesleg ez az oka a Jobbik térnyerésére is körükben.

A címben feltett kérdés arra keres választ, hogy vajon a mostani megmozdulások felfejlődnek-e egy magasabb, a Kormányt meghátrálásra késztető szintre? Szerintem nem. Viszont a Kormány meg fog hátrálni valamennyire. Azt már megszokhattuk, hogy ha kialakul egy nagyobb probléma a Kormány háza táján (nem mellesleg saját maga miatt), akkor a legvégén előáll a jóságos és mindent megoldó Orbán király, és helyre tesz mindent. Már ma bejelentette, hogy a hét melyik napján mi mindent rendeztek el sikeresen, és a hétvégén pedig megoldódik a felsőoktatás problémája is. Egyszerű, mint a faék. Mármint a probléma megoldása, a miniszterelnökről ilyent nem mernék leírni…

Régi önmagukat is odaképzelhetnék a tüntetők közé

Na, de miért is nem fog itt diáklázadás lenni? A mostani főiskolások, egyetemisták (hát még a megmozdulásokhoz most csatlakozó középiskolások) már a rendszerváltozás után születtek, de legalábbis akkor szocializálódtak. Egy jóismerősöm szerint a magyarok pedig „gyárilag” birkák. Nem feltétlen értek vele egyet, de az tény: az elmúlt évszázadok történelme azt égette bele a magyarba, hogy a küzdelmei végén mindig a vesztes oldalra kerül. Nem tudom, hogy ez mennyire befolyásolja – akár tudat alatt – a mai fiatalokat, hiszen ők mégiscsak demokráciában nőttek fel, de valóban azt érzem, hogy népünknek ez (konkrétan az elmúlt bő két év) még kevés, hogy úgymond a sarkára álljon. Félünk. Sokan, sokfélétől. Ezért óvatosak vagyunk.

Voltak a közelmúltban soktízezres tüntetések. Lett kézzelfogható eredményük? Kevés. Ezek a tapasztalatok is beleégnek az emberbe. A fiatalokba is. Gondolom, hogy lesz valami kis engedmény a Kormány részéről, ők pedig boldogan konstatálják majd, és elmúlik a kezdeti nagy hév.

Nem pesszimista vagyok, inkább realista. Tévedés ne essék: örülök, hogy a fiatalság megmozdult, támogatom is őket. Viszont azt gondolom, hogy ez nem (csak) az ő harcuk. Nem is vívhatják meg helyettünk…

DJ

Vélemény, hozzászólás?