Ma fodrásznál voltam. Ennek nincs hírértéke, de amikor kiléptem onnan, megláttam egy emlékművet a Thury téren. Megvallom őszintén, nem ugrott be, hogy mi okból is lett állítva, így átgyalogoltam hozzá. A cigány holokausztra emlékeznek általa.

Szégyen ide vagy oda, nem emlékeztem rá. Ezért voltam először dühös, magamra. Utánanéztem: a veol.hu 2006-ban tudósított is róla. Elfelejtettem. Aztán másodszor is dühös lettem, most már az állapota miatt. Szégyenteljes.

Ha valaki emlékművet állít, akkor odafigyel arra évekkel később is. Megnéztem, hogy kin is kell ezt számonkérni, és ekkor harmadszor is dühös lettem.

Bizony, bizony, Kedves Olvasó! A képviselő-testület és maga Talabér Márta, még mint a megyei közgyűlés képviselője.

Nincs két hete, hogy egy új emlékhelynél (Grábler-tó) emlékezett ugyanő az áldozatokra. Elfelejtette, hogy van már egy, amit ráadásul – többek között – ő állíttatott? Igaz úgy néz ki, ahogyan egy falusi kocsma illemhelye sem, de talán ezt kellett volna helyreállítani. Ráadásul annak idején azért ide helyezték, mert védettebb a hely, mint a Grábler-tó partja.

Szóval én háromszor lettem dühös. Remélem, hogy a polgármester asszony szégyenli magát. Legalább egyszer.

DJ