Együtt

[justify]Nagy a káosz a politológusok, elemzők között. Bajnai Gordon színre lépése, a Millával és a Szolidaritással való összefogása egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad. Az elmúlt két és fél évben a demokratikus ellenzékről csak a megosztottság, az együtt nem működés juthatott bárkinek eszébe. Voltak persze kósza kísérletek az ellenzék összefogására, de ezek jobbára önös érdekből vezéreltettek Ilyen volt az MSZP próbálkozása, hogy a legerősebb (és várhatóan továbbra is erősödő) ellenzéki pártként maga köré gyűjtse a többieket, de az LMP összeállása a 4K!-val is ezt a célt tűzte ki maga elé. Erre „belerondított” a képbe a Bajnai és társai.[/justify][justify]Ember legyen a talpán, aki ma meg tudja mondani, hogy mi lesz mindebből, legfeljebb csak reménykedhetünk, hogy a végére egy széles ellenzéki összefogás fog kialakulni. Buktatók vannak. Nem is kevés.

Bajnait, a Millát és a Szolidaritást megértem. A Szolidaritás az elején nagy lendülettel indult, majd a szakszervezetek ellehetetlenítésével a Kormány kivette a szelet a vitorlájukból. Nem segített az Árok Kornél féle társaság kiválása sem (én úgy látom, hogy ezt még ma sem heverték ki teljesen). Nem volt az sem véletlen (és nem az erőt mutatta), hogy az október 23-i külön nagygyűlésről is lemondtak, és betagozódtak a Milla rendezvényébe.

A Milla egy virtuális közösség volt egészen néhány nappal ezelőttig (amikor is egyesületté változott). A Facebook-os tevékenységükön túl évi néhány nagy rendezvény megszervezésében ki is merült a működésük. Civil jellege hangsúlyozásával a pártokból kiábrándult tömegeket tudta mozgósítani a rendezvényeire. Szervezeti háttere – egyelőre – semmi.

Bajnai Haza és Haladás Alapítványa egy szűk szakmai közösség. Kiváló emberekkel, hatalmas tudásanyaggal. Maga Bajnai pedig tényleg a legalkalmasabb ember egy szélesebb összefogás koordinálására, sőt. a majdani kormány vezetésére is. Viszont tömegek ott sem állnak mögöttük (az eddigi alapítványi forma erre nem is volt alkalmas).

A választási küzdelem rengeteg aprómunkából áll, amihez sok-sok ember kell, aki hajlandó az adott szervezet(ek) érdekében kikászálódni a foteljából. Ehhez szervezeti háttér kell. A mai jobboldali média túlsúly mellett már nem elképzelhető az, amit az LMP 2006-ban elért: szinte nem létező szervezettel is el tudott jutni a választókig, és bejutott a parlamentbe. Így már el is érkeztünk a mai parlamenti pártokig.

A Demokratikus Koalíció helyzete talán a legtisztább. Egyrészt programja, elképzelése alig különbözik a Bajnai-féle elképzelésektől. Másrészt kispárt, tehát valahová mindenképpen tartoznia kell, hiszen egyedül biztosan nem lenne kormányalakító erő. Ráadásul megalakulása óta az összefogás híve, sőt: magát Bajnait is elfogadhatónak tartotta már a kezdetektől. Az egyéves DK az összes választókerületben kiépítette szervezetét.

Az LMP gondban van. Egyrészt a Bajnai színrelépésével egy pillanat alatt szertefoszlott az az álma, hogy ő lesz a központja az ellenzéki összefogásnak. Ez a vonat elment. Reálisan nem marad más számára, mint csatlakozni az Együtt 2014-hez. Márpedig itt nagyon-nagyon sok kompromisszumot kell kötnie – és nem az erő oldaláról. Elmúlt kétéves politizálása is hektikus volt, ideje volna eldönteniük, hogy mit is akarnak. Szervezetileg alig kiépített, sokan budapesti pártként tartják számon, mert vidéken kevésbé van jelen.

Az MSZP-nek is sok fejtörést okoz a létrejött ernyőszervezet. Kimutathatóan a legerősebb ellenzéki szereplő, de bármennyire is az, egyedül nem megy semmire. Pólusképző szeretett volna lenni, de úgy, hogy hegemóniáját ismerje el minden hozzá becsatlakozó párt illetve szervezet. Úgy gondolom, hogy immár ez a vonat is elment. Az is igaz viszont, hogy egészen egyszerűen megkerülhetetlen az ellenzéki összefogásban. Most lenne igazán szükség arra, hogy meghatározó emberei egója háttérbe szoruljon az összefogás érdekében, nem elfeledve persze a párt valós erejét. A szocialisták a legszervezettebb párt, infrastruktúrája a legjobban kiépült. Egy választási kampányban ez meghatározó lehet.

A legnagyobb nehézség a programok, elképzelések összehangolása lesz. Már a Haza és Haladás és Milla, illetve a Szolidaritás elképzelései is sok területen homlokegyenest eltérőek, pedig ők lennének a mag. A többi szervezet, párt csak tovább bonyolítja a képet. Ezeket ráadásul úgy kell összehangolni, hogy a szervezetek identitása is megmaradjon. Nem elhanyagolható probléma (bár szerintem a legkönnyebben orvosolható), az egyes személyek közötti (v)iszony. Ezen biztosan hamarább túllépnek, mert a politikus egy nagyon alkalmazkodó típus. Ez okból gondolom azt is, hogy az elmúlt időszakban egymás fejéhez vágott mondatokon is hamar túlteszik magukat.

Bajnai Gordon felvállalta ennek az összefogásnak a koordinálását. Bár nem lett kimondva (hiszen még korai is lenne), de nyilvánvaló, hogy ő lenne az összefogás miniszterelnök-jelöltje. Ergo: csak olyan programhoz adja majd a nevét, amit egyrészt megvalósíthatónak lát, illetve elfogadható számára (ezt ki is mondta). Miután más személy erre a feladatra nincs jelenleg, ő az origó.

Nem irigylem. Viszont nagyon drukkolok neki![/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?