Akkor ígéretem szerint folytatom a visszalépés témakörével. Két típusa van a jelölteknek az országgyűlési választásokon: vagy független vagy párt/pártok által jelölt. A független jelöltnél nincs semmi különleges, egymaga van, ő dönt az indulásáról, és arról is, ha visszalép.

választások

A pártok által indított jelölt döntési kompetenciája korlátozott. Egyrészt magáról az indulásáról is a jelölő párt dönt, és ez a párt vissza is léptetheti. Természetesen a jelölt dönthet úgy a pártja nélkül is, hogy visszalép a megmérettetéstől. Ekkor azonban a pártja nagy valószínűséggel páros lábbal válik meg tőle. Lehet erre azt mondani, hogy na és? Viszont aki egy párt színeiben indul képviselőjelöltnek, az vélhetőleg érdeklődik a politika iránt, és kötődik a pártjához. Ezt meg csak úgy nem fogja felrúgni.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy az esetleges visszalépés az nem Deák Istvánné, Kepli Lajos, Kiss László  vagy Ságodi Zoltán személyes döntése csak, ahhoz bizony kell a pártjuk jóváhagyása is.

Ha már a pártoknál tartunk, nézzük akkor meg, hogy az ellenzék mérhető nagyságú pártjai közül melyik, mekkora áldozatot vállalt a koordinált indulás érdekében (tehát, hogy a Fidesz jelöltjével szemben csak 1 ellenzéki jelölt induljon). Ez ugye történhetett úgy, hogy eleve lemondott a jelöltállítás jogáról, vagy később visszaléptette jelöltjét. Ez a folyamat állandó (bár kis mértékű) mozgásban van, de jelenleg a DK 61, az MSZP 48 körül, az LMP 2, a Momentum 3, az Együtt meg nagyjából 10 választókerületben tette ezt meg.

Egyetlen ellenzéki párt van, amelyik mereven elutasítja, hogy bárhol is visszaléptesse jelöltjét. Még azokon a helyeken sem, ahol egyébként a saját méréseik szerint sem állnak az első helyen az ellenzéki jelöltek között. Az ő jelöltjeik részére történő visszalépéseket persze elvárják. Ez a párt a Jobbik. No comment…

A visszalépéseknél még egy dolgot meg kell vizsgálni. Mégpedig azt, hogy ha egy jelölt visszalép, és addigi (remélt) szavazóit arra kéri, hogy egy másik jelöltet támogassanak, akkor annak milyen hatása lehet? Vegyük példának Ságodi Zoltán LMP-s jelöltet, akit pártja visszaléptetett a jobbikos jelölt javára. Tehát az LMP azt kéri, hogy akik eddig Ságodi Zoltánra szavaztak volna a jelölt személye vagy a pártja okán, azok most szavazzanak Kepli Lajosra, de a listás szavazólapon persze továbbra is az LMP-re. Ember nincs, aki meg tudja akár csak jósolni is, hogy valójában miként fognak majd viselkedni ezek a szavazók, de arra azért vannak óvatos becslések, hogy az egyes pártok szavazóinak mekkora a hajlandósága erre. Ez nyilván attól is függ, hogy melyik párt jelöltjére kérik az “átszavazást”. Ha a két párt politikája között nincs nagy különbség, ez az arány akár nagy is lehet, ellenben két gyökeresen eltérő politikájú párt esetén ez minimális lesz. Elemzők szerint a DK szavazóinak max. 20-30%-a lenne hajlandó a Jobbik jelöltjére szavazni, és ez a becsült arány fordítva is. Ráadásul mindkét esetben ott a reális esély arra, hogy az addigi választók büntetni fogják a pártot a listás szavazatoknál is.

Remélem sikerült rávilágítanom, hogy ez a visszalépős dolog nem egyszerű sem a jelöltek, sem a jelölő pártok, sem a választók részére. Aki egyszerűnek, könnyen kivitelezhetőnek, netán kevés következménnyel járónak mondja ezt, az egészen egyszerűen nem mond igazat.

A sorozat harmadik részében a választás utáni lehetséges helyzetekkel foglalkoznék kicsit, hogy lássa mindenki a döntése elképzelhető következményeit.

DJ