Fáklyás tüntetés a Köztársaság Napján

[justify]Jól sikerült. Pedig nem kevés aggodalom volt bennünk a rendezvénnyel kapcsolatban. Várpalotán nehéz megmozgatni az embereket. Egyrészt kisváros, másrészt nincsenek az itteniek hozzászokva az ilyen jellegű megmozdulásokhoz, harmadszor pedig nagyon sokan vannak, akik ilyen-olyan (valós vagy mondvacsinált) okokból nem merik az arcukat adni. Lehet mondani, hogy ez utóbbi máshol is így van, de ez a mi kis városunkban erőteljesebbnek tűnik. Elvétve találkozok olyanokkal a városban, akik ne szidnák a jelenlegi hatalmat – sokan nagy-nagy vehemenciával – de amikor ott a lehetőség, hogy ennek nyilvánosan is hangot adjanak, akkor inkább visszahúzódnak meleg kis szobáikba. Ők tudják…[/justify]
[justify]Hozzáértők szerint, egy ilyen közéletileg unalmasnak mondható kisvárosban összehozni egy harmincfős politikai demonstrációt olyan teljesítmény, mintha Budapesten 40 ezer főt vinnének utcára. Nem is reménykedtem ennél több résztvevőben. Az időjárás is meglehetősen hűvös volt, és a hétköznap késő délutáni időpont sem a legszerencsésebb, de mit tehettünk: idén a Köztársaság Napja szerdára esett.

Az összes negatívum ellenére közel hatvanan voltunk. Ennek kb. harmadát a Szolidaritás adta (zömében a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete), a másik harmadát a Demokratikus Koalíció várpalotai és veszprémi szervezete, az utolsó harmadát pedig – és ez a legörömtelibb – olyan „civilek”, akik mindenféle szervezeti háttér nélkül, csak a felhívás hatására érkeztek. Meg kell említenem, hogy a várpalotai szocialistákhoz is eljuttattuk a felhívást, de sajnos (bár rászerveztek az eseményre) nem voltak ott velünk a felvonuláson. Talán a következőn…

A felvonulás békés, csendes volt. A Szabadság térről indultunk, a Polgármesteri Hivatal előtt meggyújtottunk néhány mécsest, majd elindultunk az Árpád utcai Fidesz-iroda elé. Még szerencse, hogy tudtuk, hogy hol van, mert a jelek szerint illegalitásba menekültek. Nem is oly rég még tábla jelezte az irodát, ma már semmi. A Jókai utcára nyíló ablakuk egyikében volt egy megfakult kampány-plakát, így ott is gyújtottunk mécseseket.

A Köztársaságért, a demokráciáért, az Orbán-kormány ellen demonstráltunk. Lesz rájuk hatással? Nem. Nem is ezért jöttünk össze. Heller Ágnes mondatait már többször idéztem ezeken a lapokon, de nem lehet elégszer: „A kormányoldalon nem fogják sem politikájukat, sem álláspontjukat megváltoztatni ezek hatására, de rajtunk változtat. Azokon, akik mellett kiállnak, illetve azokon is, akik kiállnak. Ez nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy nem kell beszarni, ne legyünk gyávák, igenis adjunk hangot a véleményünknek.”

Meg kellene végre érteni.[/justify]
DJ


Előkészületek


Gyülekezünk


Elindultunk


A Hivatal előtt


Sokan voltunk


Jókedvűen


A Fidesz-iroda felé féluton


2010. április 11. emlékére


A búcsú pillanatai

Vélemény, hozzászólás?