Fehérváry János: Mi, és a többi ellenzéki

fehervary_janosA Demokratikus Koalíció párttá alakulása óta a demokratikus erők összefogásával tartja lehetségesnek az Orbán kormány és -rendszer leváltását, megszüntetését. A kezdeti eredmények, a felcsapó lelkesedés azt vetítette elénk, hogy az összefogás majd nagyrészt a mi elképzeléseinket zászlajára tűzve, számunkra jelentős szerepet biztosítva jön létre. A választások közeledtével ismételten felidéztem magamban a mögöttünk levő eseményeket és próbálok valami következtetésre jutni jövőnket illetően.  Azt láttam, hogy az idő múlásával az összefogás helyett a pártambíciók erősödtek és a mi pártunk társadalmi támogatottsága a természetesen nem mindentudó közvélemény-kutatások szerint koránt sem akkora, mint azt szeretnénk. Rontja még ezt a képet, hogy az általam ismert kerületekben  sincs akkora cselekvési kedv, tettre készség a tagok mindegyikében, mint feltételeztük az induláskor. Közrejátszik ebben a „korfánk”, de az is, hogy konkrét akcióin kívül a jövőre vonatkozó elgondolásait, terveit az Elnökség különféle megfontolásokból csak a kevesek által tanulmányozott „Alapvetés” vitára bocsátásával jelezte, azt pedig vonzó, mozgósító erejű programnak nem tudom tekinteni. A végleges program javaslatot kevesebb, mint egy hónappal a kongresszus előtt még nem ismerjük.

A FIDESZ-szel szembenálló pártokat vizsgálva elég könnyen szűkíthetem a kormány és rendszerváltásra alkalmas pártok és mozgalmak körét. A Jobbikra nem is érdemes sok mondatot vesztegetni. Nem valódi ellenzéki párt, de ha mégis – semmi esetre sem demokratikus. Ellenkezőleg, kártékony, fenyegetést jelentő párt még akkor is, ha például bizonyíthatatlan meggyőződésem szerint a parlamenti zsidózásait a kormányzó párt korifeusainak a koreográfiája szerint adja elő. Azt gondolom, hogy 2014-ig valószínűleg magába szippantja a Jobbik tömegbázisát a lehetséges vereség szelét már érző FIDESZ, de félő, hogy a helyében majd megjelenhetnek különféle új, hungarista címkék és zászlók alatt a nyilas időket idéző, az eddigieknél is szélsőségesebben nacionalista, fasisztoid csoportok.

A még nem „Együtt 2014”-es Bajnai Gordon nem túl régen az MSZP-LMP koalícióban látta a FIDESZ feletti győzelem zálogát. A DK régóta tapasztalhatta, hogy a magát a valóságosnál többre tartó LMP nem kíván egy Gyurcsány vezette politikai szervezettel együttműködni. Más párttal sem, amíg abban képes felfedezni régi, baloldali politikusokat. De talán még saját magával sem tud és akar együttműködni. Nem lepne meg, ha a politikai küzdelmek élesedésével szakadna ez a belső feszültségekkel terhelt, sok ellentmondással küzdő párt, és egyes részei akár más pártokba beolvadnának. Ha mégis egyben marad az LMP, akkor meg az Isten mentse meg azt a jövendő demokratikus kormányt, amely az LMP-vel koalícióra kényszerül! Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan annak ellenére, hogy látok soraiban néhány jobb sorsra érdemes, egyáltalán nem tehetségtelen – még fiatal – politikust, szakembert.

Hasonlóan vélekedek az „Együtt 2014” Milla nevű egyik alkotójáról, amíg a – velem ellentétben – magát komoly politikusnak tartó, meglehetősen otromba Juhász az arca.  A Szolidaritás a kezdeti nagy remények elmúltával és a vezetőik egymással szembefordulásával mára aligha rendelkezik hasonló mozgósító képességgel, mint 2011-ben.

A szakszervezetek akcióképtelenek, főleg megalkuvó vezetőik miatt. Nemcsak a már 2010 előtt is – véleményem szerint – Orbánnal kollaboráló Gaskóra (és a mostanában részlettörlesztéssel kifizetett vasutasokra) gondolok. A szakszervezetek vezetőségeinek a gyengesége (árulása?), tagjainak apátiája engedte meg a sorsukkal bizonyára elégedetlen munkások, alkalmazottak lehetőségeinek szűk keretek közé szorítását. Ha jól meggondolom, már csak a pedagógusok, az oktatási intézmények dolgozói vagy a fővárosi BKV dolgozói lehetnének képesek olyan akciókra, amelyek a kizárólag az erő nyelvén értő Orbánt visszarettenthetnék gátlástalan hatalmának végső bebetonozásától. Mostanában jó alkalom is lenne ilyenekre a felsőoktatási követelésekért meglepően bátran és színvonalasan fellépő diákság mozgalmainak kiegészítéseként. Realitását ennek mégsem látom. A BKV sofőrjei alól könnyedén „kiszervezik” az autóbuszokat, a tanárok – egyáltalán nem alaptalanul – féltik állásaikat, családjaik megélhetését. Az intézményvezetőket már részben lecserélték FIDESZ-hitűekre.  A többiek?  Katanics Sándorral szólva „Az intézményvezetők nagy része eközben csendben tűr, megalázkodik, és abban reménykedik…” hogy őt nem váltják le, vagy belesimulhat a tartósnak hitt (és szánt) orbáni rendszerbe.

A magyar társadalom többsége, mint már annyiszor, megint fél, és csak bizalmas körben morog. Nem lebecsülhető azoknak a DK-tagoknak a száma sem, akik egzisztenciális okokból nem vállalnak nyilvános cselekvést. Sokan koruk, egészségi állapotuk miatt nem is képesek erre. A megosztott társadalomban kivihetetlen Bartus sürgető biztatása egy teljes bojkottra, a hatalommal, állammal minden együttműködés felmondására. Messziről ezt könnyű tanácsolni, követelni. Realitása annyi, mint 1956-ban a Szabad Európa harcra buzdításának.

A diákság tiltakozásaira érdemes bizakodással tekinteni.  Hányszor emlegettük keserűen, hogy az ifjúság közömbös a társadalom problémái iránt, csak a mának él? Pedig csak a politikai pártok hazug, önző versengése, egymás sárba tiprása, eredménytelen országlásai nem hozták lázba. 1956-ban a pocsék menzai koszt miatt fogtak szervezkedésbe az akkori egyetemisták. Most – már a középiskolásokkal – személyes sorsaikon kívül a magyar jövendőt súlyosan veszélyeztető FIDESZ lépések ellen is meglepően, okosan és bátran, szervezetten léptek fel. Orbánék azt hiszik, hogy félrevezető, látszólag visszavonuló taktikájukkal leszerelték a diákmozgalmat, a vezetőket pedig a régi, jól bevált recept szerint ellehetetlenítik. Tévednek. Eddig számunkra ismeretlen fiatalok bukkantak fel, akik átlátnak a hazugságokból szőtt szitán. Pontosan tudják, hogy az alacsony pontszám kiböffentése, az 55 ezres felvételi létszám semmit nem garantál. A felsőoktatásnak visszaadni ígért pénz elégtelen a felsőoktatás számára, ezért majd az egyetemek kényszerülnek olyan pontszámokat megállapítani, amelyek „előállítják” az alacsony Fideszes felvételi létszámokat. Ám Orbánék korán dörzsölik kezeiket. Ez a játszma még nem ért a végéhez. A DK-nak meg kellene találnia a beavatkozás nélküli támogatás módját. Ez az ügy legalább másfélmillió magyar embert érint.

Nem ismerve, de feltételezve, a FIDESZ háttér serkentésére valószínűleg megalakuló, a demokratikus oldal esélyeit rontani hívatott jövőbeli álellenzéki pártokat, a demokratikus oldalon maradt rajtunk kívül az MSZP.  Mindenek előtt meg kell állapítanom, hogy 2010-beli, megsemmisítőnek látszó veresége után talpra állt és a DK alapításakor sok tagja kiválása sem rendítette meg.   Vontatottan, de a korábbi „nagyágyuk” mellett és helyett elég sok, korábban a hátsó vonalakban levő fiatal tűnt fel a párt élvonalában. Egy percig sem gondolom, hogy ezzel megszűnt az „öregek” erős befolyása a párt irányításában, csak annak  érvényesítése más módon történik. Ha tárgyilagos akarok lenni, nem vitathatom, hogy bármely pártban az „elit csere” nem történhet meg varázsütésre, a „régiek” csak folyamatosan hajlandók átadni helyeiket. Nem hiszem, hogy ez csak az MSZP specialitása. A folyamatban lévő választókerületi felelősök kijelölése is mutatja, hogy jól ismert, köreinkben nem éppen elismert személyek aspirálnak továbbra is területi párttisztségekre.

Ezért, és szinte hetente olvasom az újabb és még újabb kesergő bírálatokat valamilyen MSZP-s megnyilvánulásért. Nem állítom, hogy ezek többsége nem jogos. Csak nem indokolt, inkább célszerűtlen. Egyrészt a mi pártunk élvonalbeli vezetőinek a többsége ugyanúgy számottevő szereplője volt az MSZP-nek, vagy kormányának. Másrészt, érzelmeinktől függetlenül tudomásul kell vennünk, hogy a valóságos erőviszonyok miatt nem a DK lesz egy demokratikus ellenzéki összefogás fő ereje, hanem az MSZP.

A nem éppen Gyurcsány-barát Juhász vezette Millával az „Együtt 2014” sem nélkülözhető a leváltó, újjáépítő erőből, és bizony úgy tűnik, e mozgalom társadalmi támogatottsága felülmúlja a miénket.  Ezért én most még egyszer, de utoljára említem dehonesztálóan a kendermagos Juhászt. Oldja meg Bajnai az ő esetleges problémájukat! Ennek a tömörülésnek – ha párttá vagy pártszövetséggé alakul, ha nem – véleményem szerint csak Bajnai lehet a vezéralakja. Miért húzódik el Gyurcsánytól? Mert a FIDESZ-propaganda azonnal Gyurcsánnyal kezdte összemosni. Ennek ellenére Bajnaiéknak nagyobb esélye van a demokratikus érzelmű polgári szavazók megnyerésére, mint nekünk. Az összefogás három- (több)szögének csúcsszereplői meggyőződésem szerint mindezek ellenére Gyurcsány, Mesterházy, és Bajnai lesznek. Sajnálkozhatunk, fenntartásokat fogalmazhatunk meg utóbbival szemben is, de az igazi, a 2/3-os győzelem az ő, még csak alakuló csapatán múlik. Az egyeztetések ugyan csak most kezdődnek és azt hiszem eleinte majd „nyögvenyelősen” haladnak, de nincs kétségem afelől, hogy időben eredményre vezetnek.

Három-négy hónapig még sokat tehetnénk azért, hogy a Demokratikus Koalíciót pártként, legfontosabb céljaival, javaslataival az emberek a most panaszoltnál jobban megismerjék. Annak ellenére, hogy sajtónyilvánosságot csak nagyon mérsékelten kapunk, és az ATV-t sem tekinthetjük egyértelműen ellenzéki, különösen nem DK hírcsatornának. A DK iránti szimpátia vagy éppen Gyurcsány Ferenc méltatlan stílusú emlegetése a tulajdonosnak (HIT) Orbánhoz való viszonyulásától, vagyis érdekeitől függ. Más módszereket kellene a DK-agytrösztnek kitalálnia. Egyáltalán nem tartom hatékonynak a párt népszerűsége és ismertsége növeléséhez elnökünk, elnökségi tagok olyan vidékjárását, mint, amilyent legutóbb Veszprém megyében sikerült összehozni. Attól ugyanis nem nő a párt ismertsége, elfogadottsága, hogy Gyurcsány Ferenc ás, talicskát tol és körülötte elnökségi tagok, a párt más vezetői álldogálnak. A település lakóinak pedig hallomása sem volt arról, hogy hozzájuk látogat egy volt miniszterelnök, pártvezető.  Az ilyen vidékjárás és a zártkörű rendezvények helyett kockázatot is vállalva, széles körben hirdetett, a kellő biztonságot garantált, nyílt utcai fórumokat kellene tartania legismertebb vezetőinknek a népesebb városok legforgalmasabb közterületein.  A nemsokára regisztrációra, majd szavazásra vállalkozó (vagy most még inkább otthon maradni akaró) polgárokkal kell kapcsolatba kerülni. Erre igazán sajnos, csak Gyurcsány Ferenc, esetleg Molnár Csaba képes.

Tagjaink aktivitása sem egységes. Ez biztosan nem csak a mi választókerületünkben előforduló gond. Mindez számomra azt jelenti, hogy „fent” és „lent” sokat kell tennünk a következő néhány hónapban, amíg egyáltalán szabad kiemelten saját pártunkat propagálni. Azt is jelenti, sőt a helyzet igényli, hogy ne foglalkozzak naponta az MSZP jelöltjeinek a személyével, vezetőinek megszólalásaival, azoknak bírálatával, és nem befolyásolhat a VARÁNUSZ, a Bartus írások egy része sem. A személyiségek kiválasztása, jelölése vagy ejtése az MSZP-ben belügy (nem voltam MSZP tag), nem szólhatunk bele. Akkor meg miért rágódunk ezeken a saját tennivalóink kitalálása helyett?

Lássuk be, a DK ismertségét, elismertségét rajtunk kívül senki nem érheti el! Látnunk kell: nekünk szövetségesünk csak az MSZP lehet és abban is e pártnak lesz jelentős szerepe, hogy a még bizonyára nem végső formájában megjelent, végül majd mégiscsak Bajnai Gordon vezetése alá kerülő „Együtt 2014” is szövetségesének tekintse a DK-t.  Nemcsak 2014-ig, de siker (ami csak 2/3-os választási győzelemmel lesz az) esetén még azután is jó néhány évig nem lehet más hazafias célunk, mint egy erős, tartós demokratikus szövetség létre hozása és fenntartása az igazi demokrácia, a köztársaság helyre állítására, az Európához tartozásunk megerősítésére.
(a szerző a DK VE02. választókerületi szervezet elnökségi tagja)

Vélemény, hozzászólás?