Fehérváry János: Orbán feje

Hivatalosnak is tekinthető statisztikák szerint a magyarok 40 %-ának a jövedelme nem éri el a létminimumot és negyede mély szegénységben él. A munkanélküliek száma legalább 700 000 és már eddig közel fél millió merész honfitársunk a „hanyatló” nyugaton keresi az itthoninál sokkal nagyobb kenyerét. Elég nagyszámú rokonom, ismerősöm túlnyomó többsége egyre elégedetlenebb a már letagadott fülkeforradalommal teljhatalomhoz jutott FIDESZ–rezsimmel. Olyan vállalkozó is van közöttük, aki reménykedve, szívből jövő őszinte örömmel fogadta Orbán kormányra kerülését, de már egy éve azt hallottam tőle, hogy megfojtják a kis- és középvállalkozókat.

Igaz, a többiek semmiféle dehonesztáló tényt el nem ismerve, a „bukott baloldalt” zsigerből gyűlölve, rendíthetetlen ólomkatonaként tartanak ki vezérük és bábjai mellett. Ezekről „sok szépet” írhatnék, de felesleges lenne.  Minden politika iránt érdeklődő tudhatja, hogy Orbán ki fia-borja, milyen „ősi bolsevik” család sarja a nagybajszú Kövér, vagy a „kivételes” tehetségének és jellemének köszönhetően átlagos „kommunista” rendőr százados (majd őrnagy), aki főrendőrré és milliárdos belügyérré vált. Emlegethetném a többieket is, akik egytől egyig a „sötét kádárista kommunizmusban”, közösségi teherviselés mellett szerezték szakmai képesítésüket, diplomájukat. Erről persze nagyokat hallgatnak az érintettek, de minden helyzetben bőszülten kommunistáznak .

Megjegyzem, hogy Magyarország már a kádári időkben is  elmaradó volt, mivel nemhogy a kommunizmust, de még a szocializmust sem volt képes felépíteni. Csak a szocializmus alapjainak a lerakásáig volt képes eljutni és még ezt is bizonyos polgári elemekkel – gmk, háztáji – tette ingataggá. Mellesleg úgy számolom, hogy ezt a gyengének bizonyult alapot nyolcszázezer „szakmunkással” (MSZMP tagok, közöttük Orbán kormányának „kiválóságai”) és a felnőtt korú több milliónyi „segédmunkással” építgette.

Mit látok közeledvén a 2014. évi országgyűlési (és EP) választások finiséhez? Azt természetesnek vélem, hogy a „segédmunkás” milliók utólag már régen kényszermunkának minősítették egykori szorgosságukat. Megértő vagyok azzal a néhány  százezer „szakmunkással” is , aki több mint két évtized alatt „polgárrá”  igyekezett lenni. Mai pártállásától függetlenül. Nem szívelhetem az álszent, múltjukat eltagadó mai potentátokat, akik saját (vagy az apjuk) szocialista vezetői székéből ültek át trónnak képzelt pozícióikba. Még ez is elnézhető lenne, mert élni kell és nem bűn az, ha valaki a törvényesen adódó lehetőségeivel él. Lehet sokkal jobban, mint az átlag magyar. Feltéve, hogy az „elit” a „hanyatló, válsággal küzdő” nyugatit közelítő életfeltételeket biztosít a lakosság minden rétegének és nem tűri, különösen nem rontja a magyar lakosság negyedének amúgy is reménytelen, mély szegénységét!

Azt is látnom kell, hogy a FIDESZ rohamléptekkel építi diktatúrává fejlődő hatalmát.  A „centrális erőtér” Orbán Viktor hatalma. A közvélemény kutatói, a politológusok és újságírók nagy többsége szerint minden nyilvánvaló hazugság, megszorítás és botrány ellenére a FIDESZ-nek és a legfőbb hűbérúrnak a népszerűsége töretlen. Közben a kormánya teljesítményével a kutatók által megkérdezettek többsége elégedetlen. Ennek ellenére már az ismételt kétharmados győzelmük lehetőségét is láttatják. Ki érti ezt?

Hajlamos lennék azt mondani, hogy nem értem az okát. Miért hallgatnak az elégedetlenek? Miért nem hallják szavukat a közvélemény avatott és pártatlan kutatói, a televízióban észt osztó politológusok, médiasztárok?

Napi, világraszóló győzelmi hírekkel mossák az istenadta nép agyát. A napokban is átadtak egy fantasztikus új üzemet. Tíz új munkahelyet jelent… El is mondják legalább két napon át húsz alakalommal.   Erre aztán oda kell figyelni!  Sikert sikerre halmoz ez a kormány.  El ne feledjem a rezsicsökkentést! Igaz, közben a húszdekás vaj ára kéthetente 15-20 forinttal növekszik. Persze nem írták elő, hogy vajat muszáj a kenyeremre kennem.  Csak a devizában eladósodottakat, közöttük is különösen a fedhetetlen zuglói polgármestert meg a FIDESZ frakció tagjait hajszolta Gyurcsány a bankok halálos adósölelésébe. Mindet nem is tudta a csodákra még csak ezután képessé váló miniszterelnök megmenteni.  Egyelőre csak azokat sikerült, akiknek fejenként több, esetenként akár tízmilliókat engedtek el, ha a szalmazsákból előhúzott, nehezen összekuporgatott húsz- negyvenmilliókkal gyorsan kiegyenlítették a tartozásuk maradék részét. Természetesen ők örökké Orbánt akarják az ország élén látni.

De miért nem vall színt 3-4 millió választópolgár az ellenzék mellett, amikor a megkérdezettek több mint fele nem tartotta magában elégedetlenségét a kormánnyal szemben? Miért csak a bajsza alatt morog a magyar „kisember” amiatt, hogy majd a határon kívüli magyar állampolgárok dönthetnek az ő sorsáról?

Egyik oka az Orbán rendszer által tudatosan keltett, közszájon forgó általános félelem. Azután a társadalom szisztematikus, végletes megosztása. Ezek mellett az ellenzéki pártokban, a magyar értelmiségben kell a jelenség fő okát keresnünk.  Az utóbbi időben színre lépett néhány párttal, politikai tömörüléssel részletesen nem foglalkoznék. Ezek megalakítása valószínűleg azért volt lehetséges, mert még aktívvá válni képes korábbi politikusok nem tapasztalták a komolyabb erőt képviselő pártok valódi összefogását. Velünk együtt csak az erről szóló szócséplést hallhatták.  Nagyra tartva ezeket a politikai csoportosulásokat, nem tételezhetjük fel, hogy önállóan nagy politikai erőt képviselnek. Egy igazi ellenzéki összefogásban azonban erejükhöz mérten kell, hogy helyük legyen. Jelenleg a margón láthatjuk őket.

A „nagyok”? Mitől is nagy az Együtt ’14? Talán attól, hogy azt hiszik és mondják? Juhásztól? A „kiugrott elempésektől”? Ezek tömegbázisát, befolyását félreértő, többre hívatottnak látszó Bajnaitól, ki talán okosabban tette volna, ha pártonkívüliként – mint egykor Medgyessy – az MSZP-nek ajánlja fel szakértelmét? Az MSZP valóban nagy párt és nem csak a múltja miatt. Bár úton- útfélen gyalázza Orbán papagáj-kommandója. Gyakran óvtam magunkat attól, hogy – bár számos, inkább számtalan okunk volt rá – túlságosan bíráljuk az MSZP-t. Hiszen a józan ész szerint más szövetséges közelben, távolban nem látszott a Demokratikus Koalíció számára. Persze illúzióim sem voltak e párt vezetésének nagy átalakulását illetően.  A „lépjetek kissé hátrább!” kérés címzettjei nyilvánvalóan nagy befolyással bírnak, és amint látom a vezetés „fiatalítása” sem mehetett végbe az ő akaratuk ellenére. Csak Tóbiás pártigazgató ATV-beli, indulattól elfúló hangú kirohanására emlékeztetek, amellyel bizonygatta, hogy az ellenzék egységének hiányáért (is) Gyurcsány a felelős. Azóta is ez az álláspontjuk, bár az utóbbi napokban inkább Bajnaiék csapata ismételgeti, hogy milyen nagyvonalú ajánlatuk volt. Az összes többi kispárt számára négy jelölt állításáról is lemondtak volna a harmincegyből… Amelyeknek a megnyerésére ők sem láttak esélyt. Tárgyalni persze nem akartak a DK-val, Gyurcsánnyal. Arról sem hallottam, hogy Bajnai Gordon örömest ünnepelne egy színpadon –ha lesz színpad – Mesterházy társaságában Gyurcsánnyal. Az MSZP is hozta a formáját. Elnökük többször hangoztatta, hogy a DK-nak helye van az ellenzéki összefogásban. Azután létre hozott Bajnaival egy olyan paktumot, amelyre hivatkozva előbb eljátszotta a gyengefelfogásút. Majd olyan feltételeket szabott a Demokratikus Koalíció „befogadásáért”, amelyeket csak egy agyalágyult fogadhatna el.

Ezek után a DK számára csak a választáson önállóan indulás lehetősége maradt. Az Elnök, az Elnökség helyesen döntött. Most kényszeredetten beszélnek a politikai tudományok művelői a legutóbbi közvélemény kutatás eredményéről, amely szerint az MSZP támogatottsága nem nő, az Együtt ’14-é csökken, a DK támogatottsága pedig nő, sőt váratlanul nagyot nőtt. Nem értik. Pedig egyszerű a magyarázat és az MSZP tagságának jelentős része is kezdi jelezni vezetői felé: az MSZP paktuma a másik „nagy párttal” nem tetszik még az MSZP szimpatizánsainak sem. A hozzáfűzött hamis magyarázatok különösen nem. Most meg itt van az Együtt rendezvénye, amelynek „tömegét”, programját a Szolidaritás adta. Az Orbán „szoborral”, annak ledöntésével, „fejlevágásával” , Orbán szoborszerű, habkönnyű fejének a Terror Házáig sétáltatásával együtt.

Az nem meglepetés, hogy politikai ellenfelének akár megöléséről beszélgető, a Gyurcsány Dunába dobását követelő jobboldal kórusának hallatán néma Orbán műszobrának a „meggyalázása” miatt felhorgadt a vezér szolgakórusa. Azt viszont elhűlve hallgatom, hogy Mesterházy, Fodor, Schmuck, a „nagyon okos” sztár politológusok, a sajtó felkent papjai, értelmiségiek egyöntetűen határolódtak el Orbán műszobor fejének meghurcolásától. Bajnai zavarban lehetett, mert ott volt, de elment. Tudott is a tervről meg nem is. Érezhette, hogy már ez is cserbenhagyása annak a szövetségesének, akitől egyedül várhatna erős, akár radikális tömeges támogatást. Arról meg talán elfelejtette őt az univerzális Szigetvári tájékoztatni, hogy a Szolidaritás megmozdulni kész tagjai leginkább a DK-val együtt szoktak akciózni. Csak a DK egyik vezetője, Vadai Ági reagálása tekinthető korrektnek, meg persze a Szabadság téren fogadónapot tartó Gyurcsány Ferencé.

Azért is szemlélem értetlenséggel ezeket az elhatárolódásokat, a kényeskedős ízléstől idegennek minősítéseket, mert egy igazi tüntetés attól erőteljes és figyelemfelkeltő, vélemény kifejező, hogy szokatlan, szimbolikus megoldásokat is alkalmaz legfőbb követelése kifejezéseként. A legfőbb követelés az Orbán személyével azonosítható, általa létre hozott, a személyes hatalmát korlátlanná alakító, milliókat szegénységbe döntő és hazánk európai jövőjét kétségessé tevő rendszernek a megdöntése. Ha egy mód van rá, a választási törvénybe kódolt, nyilvánvaló csalási lehetőségek ellenére jövőre, demokratikus választások útján. Ehhez a méltatlan magyarázkodásra kényszerült Kónya szervezetének a választásig biztosan nagy szerep juthat. Talán még arra is rájön a Szolidaritás, hogy kakukktojás ott, ahova szegődött.

A következő hónapokban az élelmiszerárak növekvő inflációját sem ellensúlyozó, a „szabadságharc” helyébe állított „rezsiháború” átmeneti kedvezményei ellenére a még ingadozó választópolgárok növekvő része állhat az ellenzék mellé. A két „nagy párt” hibái mellett, a határozott, de az ellenzék együttes fellépését továbbra is szorgalmazó, a DK céljaival, emberközeli megnyilvánulásaival kampányoló DK-Elnök szerepe minden ellenkező híresztelés ellenére váratlan helyzetet fog teremteni. A békés, fejlődni képes európai Magyarország megteremtésének lehetősége, abban végre a kiszámítható, biztonságos élet esélyére fogékony lesz sok százezer ember. A kampányoló Gyurcsány Ferenc személyes értékei éles ellentétet, valódi választási lehetőséget mutat majd a mai urakkal szemben a haza sorsáért aggódóknak. Különösen, ha hátra hagyva néhány ellenszenvet kiváltó liberális dogmát, Gyurcsány Ferenc a reményvesztett és csüggedő, mély szegénységben élő és érdekeikben súlyosan sértett, a jövőre rettegéssel készülő millióknak felcsillantja a reményt, megmutatja a reális utat.

Azt hiszem, az MSZP még bánni fogja a paktumát és Gyurcsányostól, Molnárostól, Vadaistól, Varjustól kénytelen lesz a DK-t szövetségbe hívni, ha valóban akarja, hogy ne vezethesse ki Magyarországot Európából Orbán igazi, nehéz feje.

Vélemény, hozzászólás?