Fehérváry János: Pásztor vagy a DK-szétrobbanása?

fehervary_janosA jobboldali hírharsonákban a Népszabadságra meg néhány kiugrott DK-társutasra hivatkozva a fideszes politikusok kéjes vágyakozásukat előre vetítve jövendölik a DK várható szétrobbanását, aminek gyújtózsinórja a volt miskolci rendőrkapitány polgármester-jelöltként indítása. Kétségtelen, hogy a demokratikus pártok miskolci együttműködése mögül szokásához híven gyorsan kihátrált az Együtt-PM pártszövetségnek nevezett csoportosulás – talán mind 300 tagjával. A Juhász pozícióban maradása és a péemesek visszatérése után „unikumos” stílusuk egyáltalán nem lepett meg. Ők valóban elhiszik, vagy inkább el akarják magukról hitetni, hogy bárminek a megváltoztatására egyedül alkalmas párt tagjainak tekinthetők? Pedig csak némi koncra áhítoztak a magyar politika kis szemétdombján.

A belső bajok által tépett MSZP – meggyőződésem, hogy Tóbiás az egyik legrosszabb megoldás a párt élén – sem tűnik a helyiek acélos támogatójának. Maradt Gyurcsány Ferenc kinyilvánított DK-állásfoglalása Pásztor polgármester-jelöltsége mögött. A liberális széplelkek és a legkülönfélébb megélhetési jogvédők a DK-t elparentáló szólistái meg kezdenek kórussá alakulni és javában építik a fideszes támadások alapját – néhányan a DK-ból kilépésükkel is. Vadai Ágnes újra tárgyalást jelző mondata sem növelte optimizmusomat. Csak nem Gyurcsány Ferencet akarja rábeszélni a szerintem világos és szükséges álláspontjának a megváltoztatására?

Időben az elbukott parlamenti választásokhoz közeledve és a tanulságok levonásának idején is voltak, vannak a Demokratikus Koalíció elnökségét, programját, némely megnyilvánulását bíráló észrevételeim. Az elnöktől, Gyurcsány Ferenctől is határozott, valódi európai szociáldemokrata, és magyar viszonyokból kiinduló baloldali és szegénypolitikát várok. Annak ellenére, hogy a párt vezetésében helyet adott már korábban is ismert, liberális, mérsékelt konzervatív politikusoknak. Az országnak és az azt kormányozni akaró pártnak – a DK-ról azt akarom hinni, hogy ilyen – az egyik, ha nem a legfontosabb megoldandó problémájának az úgynevezett cigánykérdést, vagyis a cigányság valódi integrálását, tömeges felemelkedésének elindítását tartom. Erről korábban hosszas fejtegetésemmel próbáltam segíteni az Elnökséget – úgy tűnt eredmény nélkül. Gyurcsány Ferenc megszólalása mostanában, kiállása Pásztor volt miskolci rendőrkapitány mellett azt jelzi számomra, hogy az Elnök felismerte, a cigány-problémát nem a szövegben gazdag, tettekben szegény liberális és jogvédő széplelkek teóriái szerint kell megközelíteni, hanem a valóságból.

Mi is a valóság?

Az évszázadokon át sajátos életformájú magyar cigányság beilleszkedése a magyar társadalomba legalább is  magára hagyatott,  a múlt század hatvanas éveitől néhány nekibuzdulástól eltekintve, eredménytelen volt. A hetvenes években az apáról fiúkra átörökített hagyományos mesterségeikre nem volt többé szükség. A szegkovácsok, lókupecek, vályogvetők, üstfoltozók világa végleg leáldozott és cigány munkaerők tömege kényszerült főleg az építő-, mélyépítő- és élelmiszeriparba. „Természetesen” minden szakképzettség nélküli munkákra alkalmazták a képzetlen cigány férfiakat, akiket gyakran követettek a főváros környékére és a nagy beruházások helyszíneire a többnyire elképesztően silány „munkás bérletekbe” asszonyaik is. A hagyományos foglalkozásúak közül egyedül a muzsikus cigányok tartották magukat nagyjából a rendszerváltozásig. Azóta a cigányzene is kuriózum. A fiatal nemzedéknek nincs szüksége a magyar nótára, a cigányzenére sem. A zenész cigányok fiatal nemzedékének egy része a divatos és angol nyelvű zenei irányzatokban próbál szerencsét. Kijelenthetjük, hogy Magyarországon a munkanélküliek hadseregének nagy része, talán fele a legkiszolgáltatottabb magyar cigányokból áll.

Az amúgy is katasztrofális helyzetű országrészek népességének tekintélyes része cigány ember és a nyomor az átlagosnál is gyorsabban öröklődik. Van-e csodálkozni való azon, hogy az előrelépés lehetősége nélküli tömegekből nagyon sokan léptek a bűnözés útjára? Mellesleg én hiteles akkori forrásból tudom, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői között már a nyolcvanas évek közepén is nagyon magas, az egész népességhez viszonyítva magasabb volt a cigány elkövetők aránya. Ez a helyzet nem javult, nem javulhatott az „eredeti tőke felhalmozásától” és az utóbbi években a tőke tulajdonosi „átrendezéseitől”. Az elmúlt huszonöt évben a mindenkori kormányok sok pénzt áldoztak a cigányság felzárkóztatására, de én azt hiszem –sokakkal együtt – hogy ezek a pénzek az egyes pártokhoz kötődött „díszcigányok” közreműködésével kézen-közön eltűntek, mire a putrikhoz érhettek volna.  A vidéki emberek személyes élményei terményeik egy részének ellopása miatt, és a szélsőjobboldali helyi propaganda miatt fokozták az előítéletességet az egész cigánysággal szemben.

A baloldal által is átvett liberális és „jogvédő” felfogásban a leghibásabbnak azt tekintem, hogy a valós problémákról nem óhajtott beszélni, csak a szegregáció jeleiről. És akkor egyszer csak megszólalt egy jelentős tisztségben levő, a valós helyzetet mindenkinél jobban ismerő ember, a miskolci rendőrkapitány, aki nevén nevezte a gyereket. A miskolci demokratikus pártok együtt azt az embert, Pásztor ex kapitányt tartják olyan jelöltnek, akiről azt tartják, hogy nemcsak legyőzheti a jobboldali miskolci polgármester jelölteket, de megválasztása esetén azt is tudja, mit kell tennie a bűnözés helyi visszaszorítása, a társadalmi béke helyi fenntartása, az előítéletek csökkentése, a cigányság esélyeinek növelése érdekében. A demokratikus pártok a fene-nagy liberalizmusukkal és jogvédő humanizmusukkal meg kihátrálnak a helyiek mögül. Sőt, a Pásztort és a miskolci jelölő pártokat egyedül továbbra is támogató Gyurcsány vezette DK szétrobbantásának kísérletében Orbánék kezére játszanak. Gyalázat. Velük aligha lehet a hazug Orbán fél-diktatúráját leváltani vagy megdönteni.

A magyar liberalizmus legjobbjainak elveit követő barátaim! Más pártokban vagy akár a Demokratikus Koalícióban.  Mikor akartok végre szembenézni egy mindeddig megoldatlan, a magyar társadalom jövőjét súlyosan veszélyeztető problémával, annak minden oldalával? Az emberek által megélt valósággal?

Abban reménykedem, hogy a DK elnökségében nem uralkodik el a pánik az álságos szövegek özönétől és tagjai a Vadai Ágnes által kilátásba helyezett újragondolás alatt nem az elnök mögüli kihátrálást, a miskolciak cserbenhagyását értik, hanem az orkánszerűvé váló ellenszélben akár egyedül is támogatják a miskolci demokraták jelöltjét. Szimpatizánsai pedig támogatják Gyurcsány Ferencet kimondott egyértelmű álláspontjának fenntartásában.

Vélemény, hozzászólás?