[justify]A készenléti rendőrségbe olvad a Nemzeti Nyomozó Iroda, megszűnik a BRFK szervezett bűnözés elleni osztálya, megyei és városi rendőrkapitányok tucatjait helyezik át vagy küldik parkoló pályára. A kormányzat egyszerre ismeri el a változások indokként a rendőri korrupciót, hiszen a rendőrség megtisztulásáról szólnak a kommünikék, miközben egy átfogó hatékonysági-eredményességi felmérés következményeként is magyarázzák az átszervezést. A sajtóban mindeközben „nagy a vérengzésről” írnak, igazán nem könnyű reálisan megítélni a rendőrség szervezeti átalakítását. Pikó András DR. FINSZTER GÉZA kriminológushoz fordult segítségért.[/justify][justify]Úgy hiszem, nem érdemes külön beszélnünk a mostani szervezeti átalakításokról, egyrészt mert valóban kevés érdemi információnk lehet még nekünk kutatóknak is az egyes döntések hátteréről, másrészt azért, mert amit ma látunk, az lényegét tekintve beleillik abba a 2010 óta tartó, a rendészet egész területét érintő nagy és mélyreható szervezeti átalakításba, melyhez hasonlót nem tapaszaltunk az elmúlt 22 évben.
Mi, kutatók sem vagyunk beavatva. Két lehetőségünk van: vagy reménykedünk abban, hogy 5-10 éven belül kutathatóvá válik a mostani döntések háttere, vagy – és ennek adok kisebb esélyt – a következő reformnál bennünket, szakembereket is bevonnak a döntések előkészítésébe. Most ez nem így volt.
Egy ekkora átalakítást lehet elméleti alapozás nélkül megtervezni és végrehajtani?Csak remélni tudom, hogy volt ilyen alapozás. Ha volt is, én nem ismerem azokat a kutatókat és műhelyeket, akikre és amelyekre támaszkodtak ennél a nagy átalakításnál. Még az is lehet, hogy az én publikációimat is forgatták…
Ezen csodálkoznék, hiszen a rendszerváltás óta Ön is és kollégái is folyamatosan érvelnek a szocializmustól örökölt hierarchikus, parancselvű, zárt és szükségszerűen a politikának kiszolgáltatott rendőrség nyitott, decentralizált, demokratikus szellemű polgárbarát rendőrséggé alakítása mellett. Nekem nem ez a kotta jut eszembe az elmúlt két és fél évről. Ön milyen célokat és szándékokat olvas ki az ismertté vált átalakításokból?Az átalakítások a rendészet szervezetét érintették, személyi változások csak most, a nyilvánosságra került korrupciós botrány után kezdődtek. Ezeknek a változásoknak a célja nem a rendőrség megújítása, modernizációja, pláne nem egy rendőrségi reform, hanem az, hogy az adott szervezet átalakítása nélkül annak hatékonyságát javítsák. Erről szól a centralizáció, bizonyos párhuzamosságok felszámolása és az irányítási kompetenciák soha nem látott mértékű koncentrációja. Ilyen mérvű koncentrációra nem volt példa a rendszerváltás óta, hiszen a belügyminiszter irányítása alá került a rendőrség mellett az Információs Hivatal kivételével az összes polgári titkosszolgálat valamint a büntetés-végrehajtás teljes szervezete is, amely eddig hagyományosan az igazságügy-minisztérium irányítása alá tartozott. A rendszerváltáskor mi egy centralizált, militarizált rendőrséget örököltünk, amely tökéletesen elkülönített a civil közigazgatástól. Ezen semmit sem változtattak, sőt, a mostani, hatékonyságot növelő átalakítások azt jelzik, hogy a mai kormányzat, a legfőbb döntéshozók szerint ez a rendőrségi rendszer így jó, ahogy van.

Ebben van igazság, de azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos típusú rendőri feladatokhoz ez a túlcentralizált és militarizált rendőri szervezet kifejezetten javallott. Ilyen a bűnüldözés, annak a nyomozati, de különösen a titkosszolgálati eszközökkel végzett felderítési szakasza valamint ez a szervezeti forma adekvát a csapatrendőri, karhatalmi tevékenységhez. Viszont teljesen ellenjavallott ez a rendszer a közrendvédelem területén, a helyi közrend feletti őrködésnél. És tudjuk, Magyarországon ott vannak a legnagyobb bajok. Az elmúlt öt évben számtalan kísérlet volt arra, hogy a legkisebb településen is legyen rendőr vagy rendőrörs. Ezek kudarca bizonyítja, hogy az államrendőrség, amit a Teve utcából irányítanak, képtelen megbirkózni azzal a feladattal, hogy 3200 településen kellene szolgáltatni.
Erre jön az ígéret, különösen a választások előtt: több rendőrt az utcákra és a falvakba. Mennyiségi kérdés ez?A magyar rendőrség létszáma 45 ezer, a 100 ezer lakosra jutó rendőrök számát tekintve Magyarország az előkelő negyedik helyet foglalja el az európai rangsorban. Ez egy tekintélyes létszámú rendőrség, a probléma nem mennyiségi jellegű.
Mennyi időbe telik egy ilyen centralizált és militarizált rendőrség átalakítása szolgáltató, polgárbarát, a civil társadalomban élő, azzal együttműködő szervezetté történő átalakítása?Nagyon sokba. Ezért a jelenlegi kormányon méltánytalan is lenne számon kérni ezt, ám az is látszik, hogy az elmúlt két és fél évben nem történt olyan a kormányzásban, ami egy ilyen átalakítást támogatna, segítene, annak előfeltételeit megteremtené, sőt, sok esetben ennek épp az ellenkezőjére láttunk példát.
Például?Az Alaptörvényből hiányoznak a közigazgatás alkotmányos fundamentumai, én legalábbis nem találtam őket. Márpedig a rendőrségnek a civil közigazgatásba illesztésének előfeltétele, hogy a közigazgatás nyerje el a jogállami formáját, ami azt jelenti, hogy a közigazgatás működésének legfontosabb elemei kerüljenek be az alkotmányba. Az kevés, hogy a közigazgatást a kormány irányítja. Mégis hogyan? A kormánynak ebben nincs semmi kötöttsége? Dehogynem, a joguralom, ami a kormányra is érvényes. Az Alaptörvénynek kellene szabályoznia, hogy a jog milyen korlátokat állít a végrehajtó hatalom elé, hogy ne tehessen meg bármit, hogy ne változtathassa a koncepcióit akár félévente, hogy a közigazgatásban dolgozók biztonságban lehessenek. Erről szó sincs az Alaptörvényben.
Ha ez nincs meg, nincs is értelme rendőrségi reformba kezdeni?Nincsen, mert hiányoznak a reform közigazgatási alapjai. Akkor pedig nem marad más, mint a működőképesség javítása.
A világban több országban is sikeresen modernizálták a rendőrséget. Vannak ezeknek általános, számunkra is használható tapasztalatai?Ez sehol sem ment rövid idő alatt. Belgiumban 1985-ben kezdték el a rendőrségi reformot és igazán 2003-ban fejezték be. Franciaországba egy évtizedet vett igénybe a rendőrség modernizációja. Nagyon hosszú időbe telik, míg az összes, a rendészetben és ahhoz kapcsolódó külső rendszerben végbemegy a változás. Hiába készítették elő például itthon a büntetőeljárás reformját a legjobb magyar tudósok, nem működik a gyakorlatban. Azért nem, mert nem egészült ki szervezeti modernizációval, és mert nem kezdődött meg a rendvédelmi szakmák valamint az ügyészek és a bírák belső tanulási folyamata. Erre most adhat esélyt elvileg az új közszolgálati egyetem felállítása, de ne higgyük, hogy ez is könnyen megy majd, mint a karikacsapás. Egy ambiciózus és szorgalmas tanári kar nagyjából 8 év alatt épít ki egy olyan iskolát, amely már előre tekintve is tudja képezni a szakembereket.
Különösen tanulságos lehet a francia rendőrségi reform története a számunkra, hiszen a francia belügyi igazgatási szervezet nagyon hasonlít a magyarra. Három általános tanulságra jutottak a franciák, melyek a rendőrségi modernizáció három társadalmi alapfeltételét is jelenti egyben. Az első: kell egy hosszú távú politikai konszenzus a reform mögé. A közrend, a közbiztonság, a rendészet és a nemzetbiztonság olyan területek, amelyeket ki kell zárni a politikai vetélkedés nagy témái közül. A franciáknak ez sikerült, 1984-ben elfogadnak egy törvényt a rendőrség modernizációjáról és a következő évtized bal- és jobboldali kormányai ehhez tartják magukat, ezt hajtják végre. Ez a fontos, mert a politikának kell meghatároznia a reform célját, a társadalmi víziót – ezt nem lehet a rendőrre bízni. A második: a rendészeti szolgáltatások használójának, a társadalomnak is kell legyen igénye a modern, az alkotmányos demokrácia követelményeinek megfelelő rendészetre. Ezt olyan társadalmak akarják, amelyek ugyanolyan fontosnak tartják a szabadságot, mint a rendet. Ha a rend fontosabb, mint a szabadság, akkor hozzá nem kell nyúlni ehhez a rendőrséghez! A harmadik feltétel. A változások belső, a rendőrségen belüli támogatottsága, ami nagyon nehéz ügy, lássuk be, hiszen nehéz tanulási folyamatot feltételez, egzisztenciális veszteségeket is, hiszen egy modern rendőrségben több a végrehajtó és kevesebb a vezető, és a kevesebb vezetőnek másfajta és magasabb követelményeknek kell megfelelniük. Gondoljon csak bele, a túlcentralizált parancsuralmi rendőrségben az irányítói poszton lévőknek a rendszer logikája szerint minden nap nagyon sok ember munkáját kell értékelniük. Ezek a vezetők a feladatukat csak akkor tudják elvégezni, ha nagyon kevés adatot vesznek figyelembe. Nem is tehet másként, hiszen a parancselvű rendőrségben mindig a legfelül lévő a „legokosabb”, pedig dehogy: a rendszert csak akkor tudja működtetni, ha minimális, többnyire mennyiségi információt vesz figyelembe. Ezzel szemben egy modern rendőrségben a nagyobb önállóságot élvező helyi vezetők sok adatot figyelembe véve értékelik a munkatársaikat. Nyilvánvaló, melyik szisztéma a hatékonyabb.
Visszatérve a jelen rendőrségi átszervezésekre, ha nagy korrupciós botrányba keveredik a rendőrség egy szervezete, törvényszerű az ilyen mély személyes átszervezés?Nem feltétlenül. De az igaz, hogy a nagy átszervezésekhez mindig kell egy botrány, ami indokolja a társadalomnak a személycseréket, és ami belső sokként alkalmassá is teszi az állományt az átszervezésre.
A rendőrségi modernizáció Ön által említett három feltétel közül a politikai konszenzus most lehetetlen vállalkozásnak tűnik, nekem kétséges a második feltétel is, tehát hogy a magyar társadalom ugyanúgy értékelné a szabadságot, mint a rendet és a biztonságot. Hogy állunk a modernizáció belső támogatottságával?Rosszul. Ezt jól mutatja, hogy a 2006 őszi események valódi tanulságait még mindig nem vonták le. Csináltunk egy rendészeti stratégiát, én is részt vettem benne, de ez azért a dolgok elkenése volt és semmi sem valósult meg persze belőle. Miközben az igazi kérdés még mindig megválaszolatlan, hogy hogyan lehetséges az, hogy a rendőrség az erőszakmonopóliumát ennyire nem tudja kontrollálni? Azt mondta nekem akkor egy csapatrendőri feladatokra specializálódott külföldi szakértő, hogy ha azt látja, hogy a rendőr is verekszik, ha csak a ruha különbözteti meg a randalírozó huligánt és a rendőrt és nem a viselkedésük, akkor biztos benne, hogy a rendőr nem végzi és lehet, hogy nem is érti a feladatát. És mit gondoljunk az őrizetbe vetett emberekkel való bánásmódról, a kényszervallatásokról? Elképzelhető, hogy ez nem csak 2006-ban az akkori tüntetőkkel történt meg, lehetséges, hogy ez egy napi úzus? Belegondoltunk abba, hogy ez azt jelenti, hogy a rendőr fogságába került civil megszűnik méltósággal és jogokkal rendelkező emberi lénynek lenni? Erre nem a Balsai-féle semmisségi törvény a megoldás! A rendőri korrupción felháborodunk és a kényszervallatáson, a hivatalos eljárásban történt bántalmazáson miért nem? És ez nekem azt mutatja, hogy hiányzik az a rátartiság, az a hivatásrendi ethosz, ami belső kényszerré tenné a rendőri hivatás törvényeknek mindenben megfelelő gyakorlását. A szervezeti átalakításoknak, a jogi szabályozásnak, az oktatásnak, a politika víziójának mind, mind ezt a célt kellene szolgálnia, hogy ez az ethosz kialakuljon. De ettől még nagyon messze vagyunk.[/justify]
(hazaeshaladas.blog.hu)