Jolán: –Szervusz, drágám!

Béla: –Szervusz! Hol jártál?

Jolán: –A Pirinél. Nagy a baj.

Béla: –Vele?

Jolán: –Nem, az unokahúgával.

Béla: –Amelyik a város egyik Kft.-jénél dolgozik?

Jolán: –Igen. Úgy néz ki, hogy nem kap fizetést.

Béla: –Mi történt?

Jolán: –Kirúgták az ügyvezetőt.

Béla: –Nem mondod!?

Jolán: –Hivatalosan felajánlotta a lemondását és azt elfogadták.

Béla: –Nem hivatalosan?

Jolán: –A Piri szerint az egyik vezető beosztottjával érdekesen számoltak el dolgokat. Hogy ne legyen balhé, felajánlották neki, hogy mondjon le, és akkor nem vizsgálódnak.

Béla: –Kíváncsivá tettél, drágám! Csak nem azzal a kackiással?

Jolán: –Béla, ezt az éleslátást szeretem benned. Persze, mindez csak pletyka.

Béla: –Nem zörög a haraszt…

Jolán: –Tudod, hogy mennyi irigy ember van.

Béla: –Ja… De emiatt nem kap fizetést a Piri unokahúga?

Jolán: –Dehogy! Állítólag zárolták a Kft. számláját.

Béla: –Ki?

Jolán: –A bíróság.

Béla: –Miért?

Jolán: –Vannak perbéli fizetési kötelezettségek, amiket nem teljesítettek.

Béla: –Ez már régi hír.

Jolán: –Azóta nem fizettek.

Béla: –Tényleg nagy a baj. Néhány nap múlva fizetés lenne.

Jolán: –Bizony! A Piri el van keseredve, nem látja a megoldást.

Béla: –Drágám, ez csak pénz kérdése.

Jolán: –Az. Csak épp most nem nagyon van.

Béla: –Nincs?!

Jolán: –Így valóban érthetőbb…