Jolán: –Szervusz, drágám!
Béla: –Szervusz! Hol jártál?
Jolán: –A Pirinél. Nagy a baj.
Béla: –Vele?
Jolán: –Nem, az unokahúgával.
Béla: –Amelyik a város egyik Kft.-jénél dolgozik?
Jolán: –Igen. Úgy néz ki, hogy nem kap fizetést.
Béla: –Mi történt?
Jolán: –Kirúgták az ügyvezetőt.
Béla: –Nem mondod!?
Jolán: –Hivatalosan felajánlotta a lemondását és azt elfogadták.
Béla: –Nem hivatalosan?
Jolán: –A Piri szerint az egyik vezető beosztottjával érdekesen számoltak el dolgokat. Hogy ne legyen balhé, felajánlották neki, hogy mondjon le, és akkor nem vizsgálódnak.
Béla: –Kíváncsivá tettél, drágám! Csak nem azzal a kackiással?
Jolán: –Béla, ezt az éleslátást szeretem benned. Persze, mindez csak pletyka.
Béla: –Nem zörög a haraszt…
Jolán: –Tudod, hogy mennyi irigy ember van.
Béla: –Ja… De emiatt nem kap fizetést a Piri unokahúga?
Jolán: –Dehogy! Állítólag zárolták a Kft. számláját.
Béla: –Ki?
Jolán: –A bíróság.
Béla: –Miért?
Jolán: –Vannak perbéli fizetési kötelezettségek, amiket nem teljesítettek.
Béla: –Ez már régi hír.
Jolán: –Azóta nem fizettek.
Béla: –Tényleg nagy a baj. Néhány nap múlva fizetés lenne.
Jolán: –Bizony! A Piri el van keseredve, nem látja a megoldást.
Béla: –Drágám, ez csak pénz kérdése.
Jolán: –Az. Csak épp most nem nagyon van.
Béla: –Nincs?!
Jolán: –Így valóban érthetőbb…