[justify]Jolán: –Béla! Végre nekünk is van egy Jolly Jokerünk!
Béla: –Mármint kettőnknek?
Jolán: –Nem! A városnak.
Béla: –Ki az?
Jolán: –A Gellért.
Béla: –A püspök??!
Jolán: –Béla! A Balassa.[/justify]

[justify]Béla: –Megkértelek már, hogy ne emlegesd, így is magas a vérnyomásom.
Jolán: –Pedig muszáj Bélám, mert eddig csak a SéK-et főszerkesztette…
Béla: –…meg írta azokat a fantasztikus vezércikkeket…
Jolán: –Igen, de a Piri szerint végre felfedezte a városvezetés is ezt a tálentumot!
Béla: –Miért is?
Jolán: –Mert április 1-től őt tervezik a Városi TV vezetőjének.
Béla: –Most tényleg fel akarsz idegesíteni, Jolán?! Három hónapja bízták meg a mostanit!
Jolán: –Na, az jár le most. A Gellértet meg most bízzák meg. Szintén 3 hónapra.
Béla: –A gyógyszeremet! Gyorsan!
Jolán: –Nyugodj meg, Bélám! Így legalább van rá lehetőség, hogy a Városi TV és a SéK azonos színvonalon működjön.
Béla: –Igen? És melyik lesz az etalon?
Jolán: –Szerinted…?
Béla: –És miért csak 3 hónapra? Aztán mi lesz?
Jolán: –Jó kérdés, Bélám! A Pirinek is csak sejtései vannak. Szerinte privatizálni akarják a TV-t.
Béla: –Na, akkor aztán be fog köszönteni a pártatlan tájékoztatás. Fejszével…[/justify]

Jolán: –Béla! Nyert!
Béla: –A Klicsko?
Jolán: –A Helt.
Béla: –A Tamás?
Jolán: –Béla!!
Béla: –Ne húzd fel magad, drágám. Mit nyert?
Jolán: –Pert.
Béla: –Perelt?
Jolán: –Ha egyszer nyert!
Béla: –Mit perelt?
Jolán: –Bélám, beszéltünk róla anno. Amikor a Kacsa nyomására a Márti közölte vele, hogy lapátra teszik, akkor a Piri szerint felajánlottak neki egy milliót.
Béla: –Nem fogadta el?
Jolán: –Hülye lett volna Béla, hiszen még több, mint 3 éve volt a szerződéséből. Szép fizetéssel.
Béla: –Mennyit kért?
Jolán: –A pletykák szerint 20-at.
Béla: –Nem semmi. Mennyit kapott?
Jolán: –Állítólag hatot.
Béla: –Akkor miért perelt?
Jolán: –Többet akart.
Béla: –Ha jól alátámasztott indokkal rúgták ki, akkor nem járt volna neki semmi sem, hiába határozott idejű a szerződése.
Jolán: –Ha, Béla! Ha.
Béla: –Ezek szerint nem így történt.
Jolán: –Nem, Bélám. Most jogerősen kap még 9 milliót a Piri szerint.
Béla: –Akkor a Mártiék dilettáns lépése perköltségestől, mindenestől közel 20 millájába kerül a városnak?
Jolán: –A Közüzemnek.
Béla: –Nem mindegy?
Jolán: –Végül is mindegy. Az viszont nem, hogy nem egyedül ez az egy ilyen jellegű per van folyamatban.
Béla: –A Szopacséra gondolsz?
Jolán: –Például. Állítólag ott sem áll jól a város szénája.
Béla: –Akkor még sok millió forint sorsa bizonytalan. Pedig lenne hova rakni.
Jolán: –Ha belegondolsz, hogy tavaly a gyerekétkeztetés támogatását megszüntették, pedig az még három millió sem lett volna…
Béla: –Lassan megírhatnák a Balfaszságaink története című könyvet. Bestseller lenne. Abból bejönne egy kis pénz…

[justify]Jolán: –Szervusz, drágám! Mit csinálsz?
Béla: –Szervusz, édesem! Épp a TV2 híradóját néztem. Képzeld, Várpalota bekerült a hírekbe. Egy iskolában – nem mondták melyikben, de felismertem a képekről a Magániskolát – azt hitték, hogy káb’szereztek a gyerekek, a mentők be is vitték őket a kórházba, de semmit sem találtak. Még a Márta is nyilatkozott, hogy egyre több ilyen hír érkezik a Hivatalba.
Jolán: –Tehát nem történt semmi, és erről tudósított a TV2?
Béla: –Én is csodálkoztam rajta.
Jolán: –Mert naiv vagy Bélám! No, meg rosszul informált. Én most jövök a Piritől. Érdekel, ami szerinte a dolgok mögött van?
Béla: –Naná![/justify]
[justify]Jolán: –Először is: a két kollégista egy külsős társukkal a tanítás előtt elszívtak egy legálisan, a netről rendelhető cigit, amiben valamilyen partidrog volt. Mire visszaértek a suliba, már érdekes tüneteket mutattak, ezért a tanárok – helyesen – kihívták a mentőket, azok bevitték őket a veszprémi kórházba. Addigra se tünet, se szermaradvány. Semmi. Hazaengedték őket. A rendőrség átvizsgálta a kollégiumot, de nyomát sem találta káb’szernek.
Béla: –A rendőrség? Róluk nem is volt szó a híradóban. Biztosan a tanárok értesítették őket.
Jolán: –Nem. Ők a mentőket hívták, ez is volt a dolguk.
Béla: –Akkor a mentők jelenthették.
Jolán: –Ők sem.
Béla: –Akkor biztosan a kórház.
Jolán: –Még mindig hideg, Bélám! Állítólag egy szülő szólt be a megyei rendőr-főkapitányságra.
Béla: –Egy szülő?! És a megyére?
Jolán: –Meg a TV2-nek is.
Béla: –És mozdultak is rá rögtön. Biztosan nem akárki lehetett…
Jolán: –Béla, büszke vagyok rád! Kezded kapisgálni.
Béla: –Nem egészen. A Pirinek –gondolom – kész koncepciója van.
Jolán: –Naná! Végy egy olyan közéleti helyzetet, amikor a politika csak az állami és az egyházi iskolákat szereti.
Béla: –Megvan.
Jolán: –Tegyél hozzá egy alapítványi iskolát, ami szúrja az illetékesek szemét, és ott valami kábítószeres történet látszik kibontakozni.
Béla: –Ez is megvan.
Jolán: –Végy hozzá egy gyereket, aki hazaérve elmeséli a szülejének az iskolában történteket. A szülő meglátja a dologban a LEHETŐSÉGET. Viszont ő maga kevés ahhoz, hogy megmozgassa a rendőrséget, meg a TV2-t, így szól egy magasabb státuszú embernek.
Béla: –Kinek?
Jolán: –Kit tudja, Béla? Lehet, hogy nem is szülő. Mindenesetre az ő szavára megindul a gépezet: a rendőrség gyorsan vizsgálódni kezd, a TV2 stábja meg elindul Budapestről úgy, hogy már az adásidőt is biztosítják a híradóban – előre.
Béla: –Ezt miből gondolja a Piri?
Jolán: –Te mondtad Béla, hogy a tudósításban semmi sem volt. Akkor minek tették bele a híradóba?
Béla: – Hát, igen. Szép kerek történet. És életszerű is.
Jolán: –Az. Jobban, mint a Palink doktorija…[/justify]

Jolán: – Szervusz drágám, megjöttem!
Béla: – Csinos lettél szívem. Tud ez a fodrász.
Jolán: – Kedves vagy. Jól esik hazajönni a kinti hideg után.
Béla: – Kint hideg van, itt meg meg lehet pusztulni a melegtől.
Jolán: – Ez a távfűtés Bélám. Emlékszel a régi lakásunkra, ahol cserépkályhával fűtöttünk?
Béla: – Nosztalgia… Az égő fa lángja…
Jolán: – A fáról jut eszembe: emlékszel az Erdélyi körképre a vár előtt?
Béla: – Lehet azt elfelejteni?! Ott csúfkodott fél éven keresztül.

Jolán: – Volt akinek tetszett, Béla. Emlékszel, hogy mennyi faanyag volt benne?
Béla: – Sok. Ráadásul igen jó minőségű lécanyag. Az ért a legtöbbet benne.
Jolán: – Egészen pontosan másfél milliót.
Béla: – Honnan tudod?
Jolán: – A Piri mondta a fodrásznál.
Béla: – Azt is mondta, hogy mi lett vele?
Jolán: – Elvitték raktárba.
Béla: – Az a rendje.
Jolán: – Az is rendben van, hogy jó része eltűnt?
Béla: – Ezt is a Piri mondta?
Jolán: – Igen.
Béla: – Akkor ez KaCsa!
Jolán: – Így már rég hibáztál rá, drágám!
Béla: – Nem mondod?!
Jolán: – Én nem is. A Piri.
Béla: – Hát ebben a városban már mindent lehet?
Jolán: – Kedvesem, tudod, hogy csak Várpalota számít…