Hol nem volt, hol nem lesz egyszer egy uszoda

Réges-régen, egy kis országban, volt egy kis városka, a Pannónia gyáron innen, a 3 év alatt felnövő akácoson túl. Volt benne vár Viktor királynak, meg egy palota is a helytartónak, így maguk között csak Várpalotának hívták az itt lakók. A helytartó Árpád volt, azok közül is az első.

Gondolt egyet Árpád, és miután a magafajtájának már oly sok örömöt okozott, úgy gondolta, hogy most jót tesz a többiekkel is. Ásatott egy hatalmas gödröt embereivel, és bejelentette, hogy már pedig itten egy uszoda lesz, ha törik, ha szakad. A nép örült. Aztán látta, hogy a gödör hol megtelik esővízzel, hol kiszárad, a természet kegyetlen eróziója pedig folyamatosan rombolja partjait. A rettenetes bakonyi szél még az építésre szánt forintokat is elfútta, de úgy ám, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja. Így aztán a helytartó kénytelen-kelletlen betemettette a gödröt, és mivel maga is nagy játékos volt, így egy kispályás focira alkalmas pályát építtetett a helyire. Aztán egy nagyobb vihar után ő maga is eltűnt.

Helytartó nélkül nem lehetett a kis város, ezért Viktor király az egyik leghűségesebb lovagasszonyát, Mártát helyeztette a település élére. A király nem tudott olyat kérni, amit ő ne tett volna meg nagy odaadással, így szabad kezet kapott tőle a városka tekintetében. Építtetett ő sok mindent, de egyet nem mert, uszodát. Félt a rettenetes bakonyi széltől.

Aztán Viktor király kitalálta, hogy kell ennek a kis országnak sok-sok uszoda. Így Várpalotán is beindult a tervezés. A lovagasszony a király székelőhelyévé nyilváníttatta a területet, és a városka költségéből ásatott egy bazi nagy gödröt. Aztán beindította a közmegszerzési eljárást. Ez egy olyan hivatalos folyamat, ahol eldöntik a király emberei, hogy ki, mennyiért, és mekkora alkotmányos-és állami sarcot fizetve kezdheti meg az építést.

A gépezet fogaskerekei azonban meg-megakadtak. Először még mondott valamit a lovagasszony a népnek, de aztán nagy csendbe burkolódzott, nem válaszolt a nép kérdéseire, vagy ha igen, abban nem volt köszönet. A nép tudta, hogy valami nincs rendben, hogy valamiért nem kezdődik el hosszú-hosszú ideje a várt építkezés, de csak annyit látott, hogy a gödör hol megtelik esővízzel, hol kiszárad, a természet kegyetlen eróziója pedig folyamatosan rombolja partjait. Most már csak a rettenetes bakonyi szélre vár…

Aki nem hiszi, járjon utána!

DJ

Vélemény, hozzászólás?