In memoriam Ármás János

Nem voltunk közeli, mindennapos kapcsolatban. Talán a „jóismerős” meghatározás a legtalálóbb. Volt, hogy hetekig nem is találkoztunk, ha viszont összefutottunk valahol, akkor nagyon jókat tudtunk beszélgetni.

armas_janos_elhunyt

Csillogó intellektusú, nagy műveltségű ÚJSÁGÍRÓ volt. Így, csupa nagybetűvel. Szerettem az írásait. Akkor is, ha egy konkrét témát ragadott meg, és akkor is, ha úgy tűnt: csak ír valamiről. Ez volt az élete. Lubickolt benne. Függő viszonyban volt vele.

Ahogy az alkohollal is. Nem lenne egész a megemlékezés, ha erről nem írnék. Hozzá tartozott hosszú évek óta. Sose láttam elítélhető állapotban, de mindennapos társa volt élete utolsó éveiben. Nem tudom, hogy emberi és munkahelyi kapcsolatait ez miként és mennyire befolyásolta. Én csak olvastam, amit írt, abban pedig nem látszott hatása.

Az öngyilkosságot nehezen fogadjuk el. Egy halálos és kínokkal teli betegség esetén még talán, egyéb esetben nem. Nem tudjuk, mi játszódik le az adott személy fejében, amikor már olyan kilátástalannak ítéli meg a helyzetét, hogy inkább a halált választja. Nem is érthetjük.

János hétfőn küldött egy emailt sokadmagunknak. Keserű, baljós hangulatú írás volt. Nagyon röviden válaszoltam rá, megadva a lehetőséget, hogy ha akar, akkor beszéljünk róla. Nem reagált. Ma reggel ért a hír, hogy feladta. Nem látott már kiutat, jövőt, lehetőséget…

Nyugodjon békében!

DJ

Vélemény, hozzászólás?