Jó Ember Inotáért

A képviselő-testület a múlt heti ülésén döntött két új díj alapításáról. Az egyik a „Jó ember” Díj, a másik az „Inotáért” Díj. A magam részéről csak támogatni tudom, ha bővül azon elismerések köre, amivel a közösségért tenni akaró és tudó embereket lehet megbecsülni. A kérdés általában nem az, hogy miért alapítanak egy díjat, hanem az, hogy kik kapják. Most azonban más a helyzet.

talaber_marta

Persze, fontos az is, hogy kik kapják ezeket a díjakat, de én napok óta azon agyalok, hogy vajon miért is lettek ezek alapítva, ráadásul ilyen sebtiben.

A „Jó Ember” Díj valahogy megfoghatatlan számomra. Az indoklás szerint azért van rá szükség, mert általa lehetőség nyílik olyan tevékenységek elismerésére, melyeket nem lehetett besorolni az eddigi kitüntetések feltételrendszerébe. Hát, ez tényleg nehezen sorolható be bármilyen feltételrendszerbe. Ezért aztán arra jutottam, hogy ez egy alibi díj. Legalábbis abban az értelemben, hogy azért hozták életre, hogy ne legyen egyedüli alapítású az „Inotáért” Díj.

A lényeg ugyanis – szerintem – itt van. Valami arra késztette a fideszes városvezetést, hogy épp most, csak és kizárólag az inotaiakért tevékenykedő embereket, közösségeket ismerjenek el ekképpen. Az indoklásban persze az is szerepel, hogy így érvényesíteni lehet a város-szerkezeti sajátosságokat. Ez akár igaz is lehet, e logika mentén nemsokára várható az „Alsóvárosért” Díj, a „Loncsosért” Díj és a többi. Nekem erről a díjról makacsul mégis csak egy szó jut az eszembe: azbeszt.

Meggyőződésem, hogy ennek a díjnak az alapítása szorosan összefügg az azbeszt-üggyel. Mintegy valami kompenzálás. Mondjuk, van mit. Nem tudom, hogy feltűnt-e másnak is, hogy mennyire visszafogott a fideszes kommunikáció ebben az ügyben. Nincs semmi örömmámor, sehol egy halleluja. Persze ok sincs rá, hiszen ha valaki az étkezőasztalomra tesz egy jó adag szert, majd a felháborodásom után azt onnan elveszi, azzal nem érdemel dicséretet.

Mégis: nem jellemző a fideszes kommunikációra, hogy ezt ne állítsák be sikerként. Hallgatnak, mint szer a gazban. Mintha azt gondolnák, hogy ha nem beszélnek róla, akkor talán meg sem történt. Ismét előtolakszik a kérdés, hogy miért? Talán van ott még valami takargatni való?

Sok emberrel volt módom az elmúlt hetekben beszélgetni erről az azbesztes dologról. Kevesen voltak, akik nem vetették fel a felelősség kérdését. Állami és önkormányzati szinten is. Azok még ennél is kevesebben voltak, akikben nem merült fel néhány kérdés. Csak a példa kedvéért:

  • hihető-e, hogy a jegyző nem szólt a polgármesternek azután, hogy megkapta az ominózus határozatot,
  • hihető-e, hogy Antal László nem tudott a tervezett szállításról (hallani lehet olyat, hogy a kérdéses időszakban feltűnően felszaporodott a polgármesternél tett látogatásainak száma),
  • hihető-e, hogy a polgármester nem tudott az azbesztről már az engedélyezés időszakában (hallani lehet olyat, hogy a kérdéses időszakban sokat járt Székesfehérváron az engedélyező hatóság igazgatónőjénél),
  • elképzelhető-e bárhol a világon, hogy egy ilyen horderejű ügy esetén a város vezetője, aki a „Csak Várpalota számít!” szlogennel is kampányolt, nyugodtan elmenjen külföldi üdülésre, akármennyire is előre eltervezett és lefoglalt útról volt is szó?

Egészen jó kérdések…

DJ

Vélemény, hozzászólás?