Jövő évi költségvetés: kockázatok és mellékhatások

[justify]Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) múlt pénteken hozta nyilvánosságra a 2013-as költségvetési törvényről készített véleményét. Most persze többen legyinthetnek és mondhatják, hogy na, akkor mi van és miért érdekes ez. Sokan gondolják, hogy az ÁSZ is csak egy felesleges állami hivatal, ahol sokan magas fizetésért dolgoznak és nem látni közvetlen hasznát a munkájuknak. Furcsán hathat az is, hogy a szervezet jelenlegi vezetője két éve még fideszes képviselőként került be az Országgyűlésbe, de a számvevőségi második ember is politikus. Ugyanakkor azonban látni kell, hogy a magyar költségvetésről – legalábbis egyelőre – nincs más olyan intézmény, amely a részleteket is vizsgálva alkotna átfogó véleményt, így mindenképpen érdemes az ÁSz megállapításaival foglalkozni.[/justify]
[justify]Miért fontos az Állami Számvevőszék véleménye?

Kormánytól független elemzőként tarthatjuk számon a hazai és külföldi banki, piaci elemzőket, ők azonban elsősorban a makrogazdasági előrejelzésekkel foglalkoznak, és legfeljebb még néhány nagy adóbevétel alakulásával. Fontos mindkettő, ám az elemzéseik a részletekre nem térnek ki, hiszen a vizsgált nagy adók legfeljebb ha a bevételi oldal felét lefedik, a kiadási oldalon pedig a független elemzők jellemzően még kisebb részt vizsgálnak.

Az Európai Bizottság (EB), bár alaposan megnézi a részleteket, a benyújtott költségvetésekkel nem foglalkozik. Az EB elsősorban a konvergencia programok értékelése valamint esetenként a tavaszi-őszi előrejelzései érdekében néz mélyebben a tagállamokra, de a költségvetések elemzése nem volt soha profilja. Ezért sem érthető például, mire is volt ez a nagy sietség a költségvetés benyújtásával és a megszokott őszi időpont helyett miért kellet már a nyár elején elkészíteni? A túlzottdeficit-eljárásról már korábban kiderült, hogy leghamarabb jövő tavasszal érhet véget, a kohéziós források felfüggesztését pedig így is, úgy is megszüntették volna.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyelőre nem elemzi a magyar költségvetést, ilyenre legfeljebb a szokásos másfél évenkénti országjelentések alkalmával kerül sor. Az IMF-fel immár 8 hónapja nem sikerült még a tárgyalások elkezdéséig sem eljutnunk, ami épp azért szomorú fejlemény, mert az IMF pontosan abban tudna segíteni, amiben a legnagyobb hiányt szenvedjük: egy IMF-megállapodás a nemzetközi befektetők számára is validálja a kormányzati elkötelezettséget, ezáltal jelentősen növelve a magyar gazdaságpolitika igencsak megtépázott hitelességét. De úgy néz ki, a tárgyalások még legalább a költségvetés elfogadásáig el fognak húzódni (ha egyáltalán meg akar a kormány állapodni), nehogy olyat javasoljanak, amit nem venne be a kormány(párt) gyomra (több kulcsos szja, ingatlan/vagyonadó stb.).

Végül a jövő évi büdzsé tervezetének mélyebb elemzése kapcsán gondolhat valaki akár a Költségvetési Tanácsra is, bár aki látta a 2009-2011 között élt tanács termékeit, tudja, ez is zsákutca. A 2013-as költségvetési tervről a mostani tanács egy alig 6 oldalas dokumentummal állt elő! Ráadásul érdemi megállapításuk csupán annyi volt, hogy felhívták a figyelmet a makrogazdasági kockázatokra és javasolták a tartalékok növelését. Elnézést az szarkazmusért, de ilyen mély és alapos elemzésekért szerintem fölösleges e szervet fönntartani, pláne, hogy ilyen komoly analízisekkel az Alaptörvény szerint akár kormányt is buktathat. Persze mind a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mind az ÁSz elnöke komoly apparátussal rendelkezik, de mindkettőjük fókusza eltérő. A tanács elnöke pedig – akinek feladata épp ezen eltérő fókuszok közös nevezőre hozása lenne – semmilyen erőforrással nem rendelkezik. Nem véletlen, hogy az EB is a tanács megerősítését javasolta, amire a kormányzati kimerült abban, hogy már az adótörvényekről is mondhatnak véleményt. Kicsit az az ember érzése, mintha kihívná a hűtőgépszerelőt, aki megjavítaná az egyébként működőképes mosógépet, majd elmenne. Persze hálásak vagyunk, hogy a mosógép még jobb lett, de a hűtőnk továbbra sem működik. A tanács igazi megerősítését az jelentené, ha olyan apparátussal rendelkezne, amelynek fókusza egyértelműen a költségvetés alapos, makro- és mikroszintű elemzése lenne.

Becslés a kockázatokra

Ilyen körülmények között tehát nem hagyatkozhatunk másra, mint az Állami Számvevőszékre, mint az egyetlen olyan, a kormánytól (legalább névlegesen) független szervezetre, amely részleteiben is elemzi a költségvetést, és bemutatja az általa kockázatosnak vélt pontokat. Közel teljesnek nevezhető az ellenőrzésük, hiszen a bevételi főösszeg 88%-át, a kiadási 82%-át vizsgálták. Az ÁSZ elsősorban a bevételi- és kiadási előirányzatok megalapozottságát vizsgálja és módszertana szerint megalapozott egy bevételi előirányzat, (1) ha teljesíthető, azaz az a megelőző évi tendenciáknak és várható értéknek megfelel a tervezett értéke és, (2) ha alátámasztott, azaz értéke számításokkal, hatástanulmányokkal alátámasztott, továbbá megvan a szabályozási háttere is. Kiadási előirányzatok megalapozottságához az ÁSZ-nak elég, ha alátámasztott, ami nem teljesen érthető, hiszen a kiadások jövőbeli értékéhez is inputot jelent a múltbeli alakulásuk, de a megközelítéssel kapcsolatos fenntartásokkal nem foglalkozunk most többet.

Annál inkább figyelemreméltóak az előirányzatok megalapozottságával kapcsolatos megállapítások, amelyeket röviden összefoglaltunk az alábbi táblázatban. A táblázat azokat az előirányzatokat tartalmazza, amelyeket az Állami Számvevőszék nem talált megalapozottnak. A részben megalapozott előirányzatok esetén 5%-os, a nem megalapozottak esetén 10%-os eltérést feltételeztünk, azaz bevételek esetén ennyivel alacsonyabb, kiadások esetén ennyivel magasabb teljesülést feltételeztünk az előirányzathoz képest. Megközelítésünk konzervatív, hiszen 5% eltérés semmiképpen sem tekinthető jelentősnek, a nem megalapozott előirányzatok esetén pedig még megfelelő jogszabályi háttere sincs a költségvetési számnak. Azaz módszerünk mindenképpen alulbecsli a kockázatot.


Megnyitáshoz klikk a képre!

A fentiek alapján, elfogadva az Állami Számvevőszék módszertanát és a mi konzervatív feltételezéseinket, mintegy 417 milliárd Ft (a GDP 1,4%-a) kockázat látható a 2013-as költségvetésben. Ha feltételezzük még, hogy az ÁSZ által nem vizsgált bevételek és kiadások között is ugyanakkora a kockázat aránya, mint a vizsgált részben, akkor a teljes kockázat 485 milliárd forintra (a GDP 1,6%-ára) növekszik.

Érdemes még megjegyezni, hogy ha a részben megalapozott előirányzatok esetén számolt eltérést 7%-ra, a nem megalapozottak esetén számoltat 15%-ra emeljük (amelyet továbbra sem tekinthetünk a valóságtól elrugaszkodottnak), akkor a teljes kockázat már 709 milliárd forintra (a GDP 2,3%-ára) emelkedik.

Jellemző a kormányzati megközelítésre, hogy közvetlenül a számvevőségi jelentés közzététele után a nemzetgazdasági miniszter azzal vádolta meg az ÁSZ-t, hogy nem végzett körültekintő munkát, olyan adatokat kért a minisztériumtól, amelyek nem állnak rendelkezésre, illetve nem ismerik a költségvetési adatbázisokat. Nem szeretnénk e vitában senki javára dönteni, hiszen e cikk írójának is vannak személyes tapasztalatai az ÁSZ költségvetési ellenőrzési gyakorlatáról. Mindazonáltal az Állami Számvevőszék elég hosszú ideje, 1989-es újraalakulása óta végzi a költségvetések ellenőrzését, azaz a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy tapasztalatuk van ebben.

Számos további kockázat látható

Egyértelműen látszik az is, hogy még a Nemzetgazdasági Minisztérium apparátusát is váratlanul érte a gyors benyújtás. Ezt bizonyítja például az is, hogy amikor benyújtották a törvényjavaslatot, más formában tették, mint ahogy az elmúlt sok évben szokásos volt, így a hivatkozások nem működtek. Megnézve az általános indoklás egyik mellékletét, a kitekintő mérleget, látható, hogy a sok számot 2014-2016 évekre a 2013-as szám változatlan beírásával oldották meg, vagy csak minimálisan változtatták a terv szerint csökkenő hiánynak megfelelően, azaz számítást ezekre az évekre nagy valószínűséggel nem végeztek. Érdekes az EDP hídat is megnézni ebben a táblázatban, ami lényegében a pénzforgalmi és az eredményszemléletű hiányszámot kapcsolja össze. Ennek mértéke ±10-80 milliárd Ft szokott lenni, de 2015-re több, mint 470 milliárd Ft-ot jelez a tárca, ami legalábbis meglepő.

A kapkodáson túl azonban számos egyéb kockázat is fenyeget. Bár a kormányzat ragaszkodik a 2012-es 0,1%-os GDP növekedéshez (sőt már egyszer 0,7%-ra akarták emelni), az eddig megismert tényszámok inkább 1% körüli zsugorodást valószínűsítenek. Ez viszont azt jelenti, hogy a benyújtott tervezet alól a bázisa csúszhat ki. Ehhez vegyük még hozzá azt is, hogy minden elemző egybehangzó véleménye (és az ÁSZ-é is), hogy a jövő évi kormányzati prognózis is túlzottan optimista (maximum 1% körüli GDP növekedést valószínűsítenek a kormányzati 1,6%-kal szemben). Bár a kommunikáció arra fókuszál, hogy az ilyen kockázatok ellen elégséges védelmet nyújt ki az Országvédelmi Alap, amely előirányzatát 100 milliárd Ft-ra emelték, úgy tűnik, ez kevés lesz. Ráadásul a jövő évi költségvetésben a tartalékok 168 milliárd Ft-tal (a GDP több mint 0,5%-ával) kisebbek, mint idén. És arról még nem is beszéltünk, hogy egyelőre csak a benyújtott változatot ismerjük, amely a parlamenti tárgyalás során lényegesen át szokott alakulni. A kormánypárti frakciók már bejelentették: számos követelésük lesz.

Konklúzió

Összességében tehát az unortodoxia újabb csodálatos vívmányaként eladott korai költségvetés számos kockázattól terhes. A legfontosabbak: az idei bázis megalapozatlansága, a jövő évi alacsonyabb növekedés, a parlamenti átcsoportosítások. Ezekhez jön hozzá a – kormányellenességgel semmiképpen sem vádolható – Állami Számvevőszék vizsgálatából, a fentiekben bemutatott konzervatív becslésünkkel adódó mintegy 485 milliárd Ft-os kockázat. Ezek így együtt nem sok jót ígérnek a jövő évi hiánycél tartásával kapcsolatosan.[/justify]
(hazaeshaladas.blog.hu)

Vélemény, hozzászólás?