Katasztrófa. Helyzet.

Az elmúlt két napra sokáig fogunk emlékezni. Nem csak azért, mert a megérkező tavasz okán elkezdett metszést fel kellett függeszteni, hanem mert a tél nem csupán visszatért, de a csúnyábbik arcát mutatta meg. Azt hiszem kijelenthetjük: ítéletidő volt. Ezrek akadtak el az utakon, kerültek átmeneti szállásokra, maradtak távol otthonuktól. Hosszú órákra, akár egy teljes napra, vagy tovább.

veol2

Fotó: Pintér László

Ilyen nagyságú káresetnél a mentés sem egyszerű. Tapasztalatból mondom. Hasonló a helyzet nagy szárazságban, amikor ezer helyen lobban fel a tűz, vagy egy kiadós zivatarnál, amikor akár egy településen több száz helyszínen várják a segítséget. Ilyenkor szelektálni kell: el kell dönteni, hogy mely esetekhez menjen előbb a segítség, és melyek „érnek rá” később. Ráadásul a mostani eset nem csak erő-, hanem eszköz igényes is volt. Ide nem elég embereket vezényelni, technika is kell.

Le a kalappal a mentésben operatívan részt vevők előtt! Ezt akkor is tartom, ha biztosan voltak hibák, elégedetlen, segítségre váró emberek. Képtelenség (és felesleges) akkora erőt fenntartani a mindennapokban, amekkorára szükség lenne egy ilyen vészhelyzetben. Sehol sincs így. Persze készülni lehet (és kell is) az ilyen helyzetekre, de ennek határai vannak. Nem lehet annyi tűzoltót, rendőrt, mentőt, stb. berendelni, hogy mindenhová azonnal eljussanak, és hát arra is gondolni kell, hogy másnap is lesz nap, akkor is kell mentenie valakinek. A technika pedig még ennél is végesebb.

veol3

Fotó: Pintér László

Amennyiben nem az operatív beavatkozói tevékenységet nézzük, nos, akkor már nem kalapolnék. Egy vészhelyzetre a megfelelő szerveknek fel kell készülniük. Az év minden napján, folyamatosan. Adatbázisok, elérhetőségek, tervek – és mindez folyamatosan frissítve. Ezeket az adott szervek, szervezetek gondozzák, de ha olyan esemény következik be, ami több szervezet együttes munkáját igényli, akkor belép a képbe a Védelmi Bizottság. Bennünket most a Helyi Védelmi Bizottság (HVB) érdekel. Ennek nemrég még az adott település polgármestere volt az elnöke, de az államigazgatás átalakítása ide is kihatott: ma már a járási hivatal vezetője a HVB elnöke. Katasztrófahelyzetben az Atyaúristen. Ő irányítja a védekezésben részt vevő szerveket, szervezeteket, ő ad utasítást a vezetőiknek.

veol5

Fotó: Pintér László

Nyilván nem várható el, hogy egy hivatalnok (a járási hivatal vezetője) szakmailag átlássa azt a sok mindent, ami szükséges egy vészhelyzet megoldásához, ezért a HVB-ba olyan (szak)embereket kell bevonni, akik segíteni tudják a döntéshozatalban. Nem tudom, hogy Várpalotán ez hogy alakult, kik a tagok. Remélhetőleg jól összeválogatott társaság.

veol4

Fotó: Pintér László

Katasztrófahelyzet kialakulhat váratlanul (földrengés, hirtelen feltámadó szélvihar, stb.) is, de szerencsésebb esetben van idő a felkészülésre. Ilyen lett volna a mostani is. Már legalább egy héttel előbb bejelentette az OMSZ, hogy mi vár ránk. Aki ezt még nem hitte volna el, az legkésőbb akkor észbe kaphatott, amikor Nyugat-Európában el kezdett pusztítani a tavaszi tél, és kitartóan közeledett felénk. Tehát napok álltak rendelkezésre, hogy az illetékesek felkészülhessenek. Ráadásul tudhatták, hogy a nemzeti ünnep beleesik ebbe az időszakba, tehát zárva lesznek intézmények, boltok, cégek.

Nem vagyok e terület értője, bár egy átlagembernél vélhetőleg több fogalmam van a dologról. A katasztrófavédelem, a rendőrség, a mentők tudják ilyenkor a dolgukat, ők egyébként is felkészülnek ilyenkor a saját hierarchiájuknak megfelelően. A többi résztvevőnél azonban lépéseket kell tenni. Az biztos, hogy előre fel lehetett volna készülni a szálláshelyek kialakítására, lehetett volna szólni a gazdálkodó szervezeteknek, hogy szükség lesz munkagépekre, teherautókra, személyzetre. Néhány bolttal is fel lehetett volna venni a kapcsolatot, hogy szükség esetén legyen megfelelő készlete és hozzá is lehessen férni. Netán a kenyérgyárra rászólni, hogy legyen készenlétben. Egy-két étteremnek szólni, hogy szükség lehet rájuk akár csak tea készítéséhez is. Kiértesíteni embereket, hogy esetleg berendelésre kerülnek polgári védelmi feladatra. Megtervezni a polgárok folyamatos értesítését. Nem sorolom tovább.

veol1

Fotó: Pintér László

Miért is írom le ezeket? Talán nem volt megfelelő a védekezés ezen része? A hivatalos értékelések szerint persze minden rendben volt, csak hát az ember találkozik másokkal, olvasgat a neten, telefonon beszél sokakkal. Ezekből pedig azt szűrtem le, hogy – finoman fogalmazva – nem állt a helyzet magaslatán a HVB. Sok önkéntes segítő (pl. a Szindbád dolgozói a Művelődési Házban, a Rákóczi Telepi Baráti Kör a Faller kollégiumában, stb.) segítette át a nehézségeken a hivatalból erre rendelteket, no meg persze a rászorulókat.

Ugye tanulunk a történtekből…?!

DJ

Vélemény, hozzászólás?