Kevesen voltunk

[justify]Ez sajnálatos tény. Bár a Belügyminisztérium „pontos” adatával nem találkoztam (nem is kerestem), de való igaz: a Szolidaritás március 10-i tüntetésén jóval kevesebben voltunk, mint akár az előzőn, akár az elvárt lett volna.

Ennek számos oka lehet, politológusok, elemzők majd megvitatják a dolgot, de józan paraszti ésszel is előre látható volt a létszám csökkenése. Egyrészt erre a tüntetésre a többi szakszervezet (a vegyiparin kívül, de ott ugye van kötődés az egyik társelnökhöz) nem mozgósított, másrészt a Szolidaritáson belüli vita (Árok Kornél kiebrudalása és ennek következményei) is nehezítette a szervezést. Az Árok-probléma nem csak a Szolidaritás vezetésében okozott zavart (ez szerintem a kisebbik rész), hanem a tagságban és a szimpatizánsok között is. Nem segített a tisztánlátásban Kónya Péter egy-két megszólalása sem. Remélhetőleg tanulnak belőle.[/justify]

[justify]Maga a tüntetés is egy sor problémával volt terhelt. Kezdve azzal, hogy közel 3 órásra sikeredett, pedig a „műsorterv” szerint maximum 2 órásra tervezték. Nem is lehet elvárni, hogy az emberek 3 órán át álljanak egy helyben, akármilyen fantasztikus szónoklatok is hangzanak el. Az már csak hab volt a tortán, hogy fél 5 magasságában a Nap elbújt a Parlament mögé, ezzel egy csapásra kifejezetten hideg lett. Másrészt a szónoklatok se voltak egy színvonalon.

A kevesebb, több lett volna. Időben, darabszámban, mondanivalóban. Voltak egyenesen fantasztikusak. Nekem Kornis Mihályé tetszett a legjobban (érdekes, hogy az Opera előtti tüntetésen meg a Majtényié, pedig egyik sem egy szónoki típus), de nagyon jó volt még a legelején az egyetemista srác is. Volt az ellenkező végletből is: a kohász férfiú, ha csak 3 mondatot mond, akkor nagy sikert aratott volna, azzal azonban, hogy beleszeretett a tömeg előtti beszédbe, így óhatatlanul hozta a saját formáját: igen-igen egyszerű lett a végére. A kerekesszékes ember is sokat beszélt. Nagyon. Átérzem én a hozzá hasonlók helyzetét, de nem feltétlen tudok szolidáris lenni, ha már több, mint 2 órája állok, fázok, és kezd tele lenni a hócipőm az egésszel. Ekkor már nehéz egy negyedórás (annyinak legalább tűnt) beszédet végighallgatni, ami ráadásul alapvetően a saját bajairól szól, még ha a felsorolt problémák nyilván a többi mozgássérült életét is megkeserítik. A Kónya Pétert kedvelem, de ugye szónoknak nem a legjobb (és itt udvarias voltam), ráadásul egy politikai pártprogramot hirdetett, ami egyrészt ellentétes a Szolidaritás mostani elveivel, ráadásul volt bennük jónéhány, ami nekem személy szerint nem is volt szimpatikus, némelyik meg nem a nagy magyar valóság ismeretéről tanúskodott.

Száz szónak egy a vége: nem volt egy jól sikerült tüntetés, ennek ellenére örülök, hogy elmentem rá. Mert el kell menni ezekre a tüntetésekre. Mindegy, hogy mennyien vagyunk, mert a Kormány úgyis nagy ívben letojja a létszámot (lehetnénk egymillióan is). Magunk miatt megyünk tüntetni, hogy érezzük: demokraták vagyunk, fel kell emelni a szavunkat. Az a sok százezer ember, aki nem volt ott testileg, azért ott volt lélekben. Majd a választáskor lesz fontos, hogy testileg is megjelenjen a szavazófülkében.[/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?