Kovács Zoltán: Arra szerződtek

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxNéhány napilap arról számolt be a hét elején, hogy amikor a parlamentben szólásra emelkedik valamelyik női képviselő, az ellenfél padsoraiból bekiabálásokkal zavarják meg. Mit pofázol bele, kisanyám? Miről álmodik a lány, sőt: Vetkőzz, Ági! és ehhez hasonlók. Gondolom, miután választott képviselőink napirendre tértek egy nő látványa okozta sokkból, köhintenek, megigazítják a nyakkendőt, majd lázasan folytatják a feszített tempójú munkát. Mondjuk, törvényt alkotnak az emberi méltóság védelméről, még aznap gyújtó hangú beszédet mondanak a női kvóta szükségességéről és úgy általában arról, hogyan kell élni. Mi a tisztesség, becsület, szakmaiság, sőt, gondolom, aki a Vetkőzz Ági!-t bekiabálta, eltöltött néhány patétikus percet az alkotmány asztalánál, és mindig megrendül a magyar történelem utóbbi húsz évének jeles eseményeiről készült költségvetési festmények láttán. Ez így van rendjén, más a magánélet, más a közélet, ne keverjük a kettőt. Viselkedhetünk állatok módjára, ha meglátunk egy nőt, de amikor szavazni kell, az más. [/justify][justify]
Nem szeretném a politikai elit gyalázásának amúgy sem túlságosan izgalmas és felemelő, ezzel szemben igen bőséges esettárát gazdagítani, de azt rögzíteném, hogy ennyire züllött társaság az elmúlt húsz év óta aligha koptatta a Ház padjait. És ha van magyar sorstragédia, azt abban látom, hogy újabban olyan emberek hoznak távlatosan fontos és hosszú időre meghatározó erejű törvényeket, akik a fönti eset illusztrálta morális és intellektuális színvonalon állnak. Egyet azért mégis.

Mint ismert, a Blikk a hét végén hozta nyilvánosságra, hogy tizenkét fideszes megyei elnök az Azori-szigeteken ülésezett a megyei önkormányzatok költségén, noha több érintett megye még fűtés- és áramszámláit sem képes fizetni iskoláiban. Romastratégiai kérdéseket vitattak egy ezzel foglalkozó szervezet rendezvényén. Időközben azonban kiderült, hogy olyan megyékből is utaztak elnökök, akiknek semmi keresnivalójuk nem lett volna ott, mert megyéjük nem tagja a szervezetnek – írja a nol.hu. Gémesi György, a Magyar Önkormányzati Szövetség elnöke egy televíziós interjúban úgy nyilatkozott, hogy nem is létezik ilyen stratégia. Ebben az egész vircsaftban két mozzanat különösen elborzasztó, már azon túlmenően, hogy állampénzen utazgatnak azok, akik a nadrágszíj megszorítása miatt sopánkodnak. A külvilág előtt az önkormányzatiságért harcolnak, az abban rejlő önállóságért, közben meg elverik a pénzt.

float:right;margin-left: 5px;margin-top: 5pxAmi azonban igazán taszító: a helyzet föloldása. Az utazást Lázár János fideszes frakcióvezető is rosszallotta, aki amúgy bármit képes hatásosan rosszallani – lásd a lézerblokkoló jogellenes használatát -, és bejelentette, hogy az utazó politikusok az utazás költségeit megtérítik: gyermekvédelmi célokra fizetnek be fejenként negyedmillió forintot. Vagyis az a hátrány éri őket, hogy ki kell fizetniük a magánutazást, de úgy, hogy közben jótékonykodnak. Egyszer majd megemlítik őket, mint akik saját pénzükből áldoztak a vezetésük alatt elszegényedett intézmény fenntartására.

Selmeczi Gabriella nyilatkozik a rádióban, a végtörlesztésre adható munkáltatói hozzájárulásról. Megoldhatatlan helyzetben van. Amellett a jogszabály mellett kell érvelnie, amelynek értelmében a munkaadó hét és fél millió forint adómentes támogatást adhat végtörleszteni óhajtó dolgozójának.
A kormány másfél éves hivatali ideje alatt számos rossz és indokolatlan rendelkezést alkotott, ezek gazdasági fellendülést nem hoztak, értelmetlen állampolgári áldozatot annál inkább. Ez a rendelkezés viszont már nem egyszerűen rossz és indokolatlan, hanem morálisan romboló. Már a végtörlesztés maga is azt sugallja, hogy végeredményben mindig az jár jól, aki meggondolatlanul adósodik el, hiszen annak következményeit nem kell teljes egészében állnia. Igen, tudom: vannak meggondoltan eladósodottak is, a lényeg ugyanaz. Most azonban az eladósodottat – még ha közvetetten, munkáltatón keresztül is – ajándékkal segítő rendelet már szembefordít munkáltatót munkavállalóval, állami alkalmazottat a versenyszféra dolgozójával, és kiöli a társadalomban még úgy-ahogy meglévő szolidaritást. A riporter fölveti, hogy a költségvetésnek egy számítás szerint ezerháromszázmilliárd forintjába kerül, ha minden végtörleszteni szándékozó igénybe veszi a kedvezményes munkahelyi támogatást. Selmeczi azonban mintha nem is hallaná ezt, másról beszél. Jó oka van rá, ha számokról van szó, mindig alulmarad, jobbnak látja, ha belekezd a jól kijárt sémaszövegbe, hogy „a frakció azt nézte, miben tudnánk segíteni az embereknek". Most épp abban tudtak segíteni, hogy a kormány bevonta a munkaadókat valamiféle homályos ajándékozásba. Milyen segítség ez? A kis- és középvállalkozások általában versenyképtelenek, jó, ha nem tőkehiányosak, de a leggyakoribb, hogy egy fillérük sincs. Ha lenne, azt sem feltétlenül szeretnék valamelyik dolgozónak átadni, különösen egy sebtiben összekalapált jogszabály alapján, még az sem tisztázott, mi történik, ha a megsegített dolgozó, mondjuk, kilép. Nem mellékesen, az a kormány jótékonykodik, amelyik hivatalba lépésekor a munkájukat elvesztőktől visszavonta a kétmillió forint feletti végkielégítéseket. Hogyan adhat most 7,5 milliót ajándékba, nem ritkán olyanoknak, akik épp a korábbi kormányintézkedés miatt voltak képtelenek tovább törleszteni.

A riporter azt firtatja, hogyan lesz erre az állami és önkormányzati szektorban pénz, és ha lesz, mekkora összeget tervez ennek megfizetésére a kormány. A válasz sejthető volt: a kormány még nem végzett számításokat, de – mondja Selmeczi – „mi arra szerződtünk, hogy az országot átszervezzük. Meg kell várni, amíg a kormány kidolgozza a részleteket" – nyilatkozza annak a pártnak a képviseletében, amelyik ellenzéki időszakában mást sem volt képes fölhozni, mint hogy nem lehet hatástanulmányok nélkül színvonalas törvényalkotási munkát végezni.

float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxSelmeczi igen egyszerű gondolkodású ember, a szóvivők Szabolcska Mihálya: „Egyszerü, és tiszta nóta / Gólyafészek, háztető – / Nincsen benne semmi, ámde / Az legalább érthető." (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)
Pedig a riporter nem kérdezett rá egy sor fontos körülményre, talán értelmetlennek látta. Például, hogyan várja el a kormány a banki különadók miatt hitelhez amúgy sem jutó vállalkozásoktól, hogy esetleg megmaradó pénzüket ne saját létükre fordítsák, hanem dolgozói juttatásokra? És hogy miként lesz befektetés nélkül munkahely nem egy, hanem millió?

Azt sem kérdezte, hogyan gondolja a kormány a hatástanulmány nélküli jogalkotást. Helyette azt kérdezte, ki adta be a törvényjavaslatot, de Selmeczi arra sem tudott rendesen válaszolni, azt mondta, a frakció. És még azt, ha a kormány elkészül a számításokkal, kérdezzék meg Giró-Szászt. [/justify]
(es.hu)

Vélemény, hozzászólás?