Kovács Zoltán: Belsőhármas

float:left;margin-right: 5px[justify]A történelem sok mindent produkál, még olyan helyzet is előállhat, hogy egy ország legfőbb állami méltóságait egykori egyetemi szobatársak, futballista csapattársak és azok legközelebbi hozzátartozóinak szűk merítése adhatja. A döntés arányérzék, intellektus, de valószínűleg mindent megelőzően ízlés kérdése. Ha van ízlés, akkor ez nem fordulhat elő, ha nincs, akkor igen. Magyarországon politikai ízlés régen nincs, tehát előfordul. Nem fárasztok felsorolással senkit, hogy az egykori szobatársakból, kollégiumi flekkensütögetőkből ki hova került, mert gyakorlatilag elfoglalták az összes fontos politikai posztot. És még azt sem zárhatnánk ki, hogy a köztársasági elnökként szárnyát bontogató Áder János kiváló államelnök lesz. Annál is inkább, mert az alkotmányos berendezkedés, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontását, az ország tekintélyuralmi berendezkedését, vagyis a legpiszkosabb politikai műveletsort ellenjegyezte már Schmitt Pál. A legkínosabb, és politikailag komoly ember számára vállalhatatlan szerepet eljátszotta, kellőképpen lejáratta magát, ebből az egész politikai játékból mint gyűrött, szutykos kártyalapot kihajították, szégyenteljes pályafutását csak megkoronázta, hogy korábban plagizált. Sokkal több rossz nem jöhet már. Áder tehát tényleg konszolidálni fog. [/justify]
[justify]Vagyis az elnöki poszt a kormányzati szándékok egészének szempontjából nem lényeges már, igaz, nem is mondható teljesen kockázatmentesnek. Orbánnak olyan ember kellett, akinek ambíciói már nincsenek, viszont megbízható, ezért hazarendelték a Fidesz európai parlamenti képviselőinek valószínűleg legszürkébb, legjelentéktelenebb tagját. Áder brüsszeli szerepléséről mindösszesen az a klip maradt meg a közügyek iránt még valamelyest érdeklődő magyar választópolgár fejében, amelyiken nem képes egyetlen idegen nyelven sem válaszolni egy angol újságíró olyan kaliberű kérdésére, hogy mikor lesz ideje interjúra. (Ha mégsem: http://fideszfigyelo.blog.hu/2012/04/14/ader_janos_beszelni_angol).

Ez a döntés azt jelenti, hogy az a fajta kamarillapolitizálás, amelyik utoljára Kádár János környezetében volt képes ennyire hatékonyan működni, még erőteljesebben uralja majd a belpolitikai életet. Hogy Orbán nem, mondjuk, egy nemzetközi beágyazottságú egyetemi embert szavaztatott meg, az sajnos azt is jelenti, hogy az ország magába fordulása folytatódik. Közhely, hogy a bizalmatlanság és a bizonytalankodás húzza föl a legerősebb falakat, de ha így van, akkor ennek a falnak Áder János erős köve.

Ez a befelé fordulás nyilván anakronisztikus, hiszen mindez olyan körülmények között történik, amikor az ország hosszú évtizedek után visszakerült az európai gazdasági és szellemi környezetbe, logikus volna a kormányzati nyitottság, hogy e közösségi létből fakadó lehetőségből minél többet kihasználjon. Ehelyett begubózik és szembeszáll. Nincs már az európai közösségi struktúrának egyetlen funkcionális eleme, amelyikkel ne állna harcban, sőt, utóbb már az úgynevezett természetes politikai szövetségesei, pártcsaládjának tagjai is egyre kevésbé értik, mi folyik Magyarországon. Egyre több ügy kerül ki az európai bíróságok és különböző döntési fórumok elé, és nem azért, mert gaz liberálisok és hazaáruló csatlósaik odaviszik, hanem mert az átpolitizált hazai döntési szervek politikailag eltorzított összetételük miatt képtelenek megnyugtató és elfogadható határozatokat hozni. Ez gyorsuló tendencia, ami végül odavezethet, hogy az ügyek aránytalanul nagy része nem is Magyarországon dől majd el. Az ízlésbelileg vitatható személyi struktúra előbb-utóbb feltehetően praktikus gondokat is okoz majd. Lehetetlen például, hogy idővel ne tűnjön föl, hogy a földalapú támogatások jelentős részét évről évre ugyanazok kapják, akik amúgy valamilyen kapcsolatban állnak a kormányzathoz közel álló emberekkel. Az sem valószínű, hogy ne tűnne föl, ha egy ezzel szembeszálló államtitkár ezt szóvá teszi, ennek következtében helyzete ellehetetlenedik, és hogy mindezek ellen nincs érdemleges belföldi jogorvoslat. Nem jöhet más, mint külföld. Hogy ma még az sem biztos, ügy lesz-e abból, hogy a legnagyobb állami megrendeléseket elnyerő Közgép mögött Simicska Lajos áll, a Fidesz-közeli pénzember. A Demokratikus Koalíció az Európai Unió csalás elleni hivatalánál jelenti fel a Közgép Zrt.‑t és Simicska Lajost – értesült a Népszabadság. Teszi ezt azért, mert nem bízik sem a parlamenti többségben, sem a magyar igazságszolgáltatásban. Mindez adalék ahhoz, hogy a magyar belügyek egy része nem Magyarországon dől el, ami nyilvánvalóan rossz, de ezeket az ügyeket a kényszerűség viszi ki, ami más oldalról azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatásba, ezen keresztül a jogbiztonságba vetett hit megrendült.

Simicska Lajos természetesen nem most bukkant föl nyilvánosan, személye, legfőképp pedig szellemisége a rendszerváltás után mindig is jelen volt a magyar közéletben. Híres mondata, miszerint „mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”, akkor hangzott el, amikor az Orbán család megszerezte egy szimpla készpénztranszferrel a kőbányákat. (Ószabó–Vajda: Fiúk a bányában, ÉS, 1999. augusztus 20.) Ez pontosan úgy a Fidesz ősbűne, mint ahogy a szocialistáké a privatizáció. Ahogy a húsosfazék közelében lévő szocialisták már a bomlás éveiben rátették kezüket-lábukat a közvagyon jelentős részére, pontosan olyan romboló volt az a gondolkodás, amit Simicska előbb idézett gondolata a későbbiekben jelentett. Ez a szellem akkor kiszabadult, és már nem lehet visszaterelni. Az a hallgatóság pedig, amelyik Simicska szövegét egyetértőn hallgatta, ma Magyarország legfontosabb közjogi pozícióit foglalja el. Áder hazahívásával ez az építmény résmentes lett.[/justify]
(Élet és Irodalom)

Vélemény, hozzászólás?