Mesénk napjainkban, egy képzeletbeli kisvárosban játszódik Európa közepén. A települést a Fidesz uralja, a polgármester egy magáért és pártjáért szinte mindenre képes hölgy. Nevezzük őt Mártikának. Ő a történet egyik főszereplője.

A másik főszereplő szintén egy hölgy, hívjuk őt most Valinak. Vali évekig a helyi Fidesz oszlopos tagja, majd elnöke volt. Keményen és sokat dolgozott pártjáért, ezt még ellenfelei is elismerték. Úgy gondolta, hogy kiérdemelte pártja megbecsülését, és őt indítják polgármester-jelöltnek. Az igazat megvallva, kétszer is így gondolta. Egyszer 4 éve, meg most is. Négy éve épp Mártika ütötte el ettől a lehetőségtől, amikor egy üstökös sebességével ereszkedett alá a megyei magasságokból a város politikai életébe.

Vali ezt akkor – a hírek szerint nem könnyen, de – elfogadta és dolgozott tovább keményen. Persze azért kapott is: bizottsági elnökség itt, felügyelő bizottsági elnökség ott, miegymás.

Idén azonban olyan közel került a polgármesteri székhez, hogy már-már érezte annak lágy ölelését. Mártika rájött, hogy azon tulajdonságai, amik az eddigi magasságokba emelték, már megkoptak, nyugodtabb és nyugatibb pozícióra vágyott. Bécset szemelte ki, mentora pedig ígéretet is tett rá, hogy januártól ott székelhet.

Vali maga mögött tudhatta a helyi Fidesz-tagság nagy részét, és képviselőtársai egy részét is: egy vasutast, egy kádárt, meg egy juhászt. Minden jól alakult, a nap hétágra sütött mindannyiukra.

Néhány héttel ezelőtt azonban becsapott a mennykő. MM (Mártika Mentora) várományosa lett egy külhoni pozíciónak, így már nem ő fog dönteni a bécsi székelésről. Mártika bepánikolt. Miután tisztába tette magát, rájött, hogy sok szék közül a pad alá eshet. Végső kétségbe esésében újra mentorához fordult, hogy ugyan már, had legyen mégis ő a polgármester-jelölt. Lécci, lécci.

A mentor még utoljára alányúlt, és elrendezte parancsszóval a dolgot. A helyi tagság egy része azonban ellenállt, ahogyan Vali és csapata is. Mártika úgy döntött, hogy ha lúd, akkor legyen kövér, egyszer és mindenkorra megszabadul a renitens társaságtól. Elérte, hogy Valit leváltsák a helyi pártelnöki székből, és ne indítsák se őt, se társait képviselő-jelöltként sem (kivéve a hordókészítőt, de ez már egy másik mese). A tagság kettészakadt, a behódoltak Mártikát tették meg pártelnöknek, és persze rábólintottak a polgármester-jelöltségére is.

A történet itt véget is érhetne, de egyrészt a Fideszben nem végeznek fél munkát, másrészt Mártikát sem olyan fából faragták. Ha van lehetősége még belerúgni a döglött oroszlánba, azt habozás nélkül megteszi.

Sebtiben összehívott egy rendkívüli testületi ülést, ahol néhány ál-beterjesztés mellett ott volt a 3 lényeges: a vasutas visszahívása a felügyelő bizottsági tagságból, a Vali visszahívása a felügyelő bizottsági elnöki székből és az általa eddig vezetett bizottság éléről. A vasutas helyét a kádár kapná, a Vali helyére a felügyelő bizottságban a Mártika ülne, a bizottsági elnöki posztot pedig Mártika hűséges amazonja töltené be.

Ezekről a posztokról tudni való, hogy 2-3 hónap múlva automatikus személycserék várhatók bennük, hiszen jönnek az önkormányzati választások. Az is igaz persze, hogy Mártika eddigi havi 1,5 milliós jövedelme megcsappant félmillióra, így égető szüksége lehet – az egyébként nem kicsi – FB elnöki tiszteletdíjra.

A történet tényleg mesébe illő. Egyben pitiáner. Olyan, olyan fideszes.
Azt azonban nem mondhatjuk, hogy itt a vége, fuss el véle. De nem ám…

DJ