Március 15. Várpalotán

A mai ünnepségeken szükség volt a forradalmi hevületre, mert az időjárás a legkevésbé sem kedvezett a szabadtéri programoknak. Inotán kezdtem a Radnóti úti emlékműnél.

1

Az ünnepi megemlékezést Simon Ágnes önkormányzati képviselő, az Inotai Városrész Önkormányzó Testülete tagja tartotta. Hallottam néhány megjegyzést a tömegből, hogy miért épp ő, és nem a városrész megválasztott képviselője, dr. Opsitos István mondja az ünnepi beszédet? Gondolom két ok lehetséges: vagy nem akart, vagy nem akarták. Egyszer majd megtudjuk talán.

Simon Ágnes beszéde okosan kerülte ki az aktuálpolitikát, javarészt azokról a lányokról, asszonyokról emlékezett meg, akik a márciusi ifjak mellett álltak, támogatták őket küzdelmükben. Szendrey Júlia (Petőfi Sándor), Laborfalvi Róza (Jókai Mór), Teleki Blanka (Vasvári Pál), gróf Zichy Antónia (Batthyány Lajos) és Kossuth Zsuzsanna (Kossuth Lajos) mellett még mások is felidézésre kerültek. Érdekes, a ’48-as események egy kevésbé ismert szegmensébe bepillantást engedő beszéd volt. „Meg kell tanulni összefogni. Számomra ez ’48 üzenete” – zárta beszédét. Milyen igaz.

Az ünnepi beszéd után az Inotai Tagiskola ötödikesei adtak kedves kis műsort, majd a koszorúzásokra került sor.

Innen gyorsan irány Várpalota, a Thury-vár rendezvényterme. Itt is az ünnepi beszéd volt a legérdekesebb, bár az feltűnt, hogy városunk polgármestere idén sem tudott részt venni az ünnepségen. Itt volt viszont a térség országgyűlési képviselője, Kontrát Károly államtitkár úr. Ha Simon Ágnes inotai beszédéről azt írtam, hogy okosan kerülte ki az aktuálpolitikát, akkor Kontrát Károly beszédéről azt kell mondanom, hogy megtisztelő volt, hogy ó tolmácsolta a Habony–Kubatov-féle gondolatsémákat a közelgő népszavazás apropóján.

Több dolgot is megtudtunk, hol a sorok között olvasva, hol pedig nemes egyszerűséggel az arcunkba mondva. Például azt, hogy aki ma a hatalom ellen tiltakozik, az téved, ha azt hiszi, hogy 1848 örököse. Akkor ugyanis nem fordultak szembe a magyarok érdekeivel, pláne nem harcoltak egy idegen hatalom érdekeiért. Akkor Magyarország szuverenitásáról, jövőjéről, függetlenségéről, a nemzeti önrendelkezésről, a nemzet és határai védelméről, az idegen hatalom elutasításáról volt szó. Azt kellett éreznem, hogy Kontrát úr szerint azok, akik manapság tiltakoznak a regnáló hatalom ellen, azok mindezen értékek ellen mennek. Nem mondta ki, de talán nem is magyarok.

Ezután 3-4 mondatban várpalotai eseményekről is megemlékezett, mint pl. a március 22-i tüntetés, a 400 fős nemzetőrség felállítása, a palotai honvédek csatákban való részvétele, illetve a palotai nők arany-és ezüst gyűjtése a forradalom és szabadságharc megsegítésére.

E rövid, pihentető kis kitérő után visszazuhantunk a népszavazási propaganda mélyvízébe. Itt már nem kellett fáradni a sorok közötti olvasással, konkrétan megtudtuk, hogy vagy lemondunk a függetlenségről, vagy megvédjük azt. Hamarosan döntenünk kell, amivel meg kell védenünk az országot, és ahol mindenkire szükség lesz. Egészen lendületes lett a beszéd végére, ha lett volna nála szablya, talán még elő is rántja, és harcba indul a tömeg élén.

Az ünnepi beszéd után az ünnepi műsor következett. Egy ilyen megítélése nyilván nagyon szubjektív, így tartom magam egy régi mondáshoz: ünnepi műsorról jót vagy semmit. Térjünk is át a koszorúzásra, mert ott is volt azért érdekesség.

Történt ugyanis, hogy ment rendben a koszorúzás, a katonák vitték a koszorút, a műsorközlő meg bemondta szépen a tiszteletét adó szervezetet és a koszorúzó személyeket. Aztán maradt még 3 koszorú a földön, amikor elhangzott, hogy kérik a megemlékezés virágait elhelyezni. Ez ugye a koszorúzások utáni történet, amikor a jelenlévő magánszemélyek helyezik el a virágaikat az emlékműnél. Eddig így volt. Most 3 civil szervezet nem lett bemondva, lényegében kihagyták őket az ünnepségből. Kettőt biztosan felismertem: a Gábor Áron Nyugállományúak Klubját, és az Attila Harcosai Várpalotai Barantásokat. A harmadikban bizonytalan vagyok (mint írtam, nem mondták be őket), de Schmidt Ferenc volt országgyűlési képviselő volt az egyik koszorúzó, így gondolom, hogy valamely ’56-os szervezet nevében helyezték el a megemlékezés koszorúját.

Érthetetlen ez a módi a Thury-vár Kft. (mint lebonyolító) részéről. Ahogy az is, hogy a Párbeszéd Magyarországért párt helyi elnökével közölték a koszorúzásra való bejelentkezésekor, hogy őt nem fogják bemondani. Csak miután az országos sajtóval fenyegetőzött, akkor mondták, hogy félreértés történt.

Két dolog lehetséges: vagy felsőbb utasítást hajtottak végre (értsd: a polgármesteri hivatalból érkezett az ukáz), vagy (és ez még veszélyesebb) egy megfelelési kényszer kiteljesedéséről van szó.

Ide kapcsolódik, bár nagyságrenddel kisebb ügy, hogy Várpalota Város Önkormányzata Hivatalos Oldala a Facebook-on erről az ünnepségről szelektíven közölt képeket. Egészen pontosan hiányzik a Demokratikus Koalíció és a Párbeszéd Magyarországért koszorúzóinak képe. Hogy egészen pontos legyek, a DK koszorúja a katonával látszik, csak épp a koszorúzók nem. De ne legyek igazságtalan: lehet, hogy valami műszaki oka volt, hogy nem készültek képek e két párt megemlékezőiről. Az inotai koszorúzókról készített képeimről nekem is hiányzik a Fidesz koszorúzása, mert épp akkor kellett cserélnem elemeket a gépemben.

dk-s koszoru

A DK koszorúja – koszorúzók nélkül
Forrás: Várpalota Város Önkormányzata – Hivatalos Oldal (Facebook)

Amennyiben azonban nem ez a helyzet, az súlyos probléma. Amíg én megtehetem, hogy szelektálok hírek, események, képek között, addig az önkormányzat hivatalos oldala ezt nem teheti meg egy önkormányzati rendezvényről szóló posztjában.

DJ

Képriport az eseményekről:

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

Vélemény, hozzászólás?