Már az első Orbán-kormány idején is oda kellett figyelni rá. Az utána következő nyócév ellenzéki lét alatt emberfeletti fejlődésen ment át. Ahogyan Szijjártó Péter a kommunikáció, úgy ő a gazdaságpolitika területén lesz a nem is oly távoli jövőben tananyag.

A közgazdaságtan egy tudomány. Nyilván nem a legbonyolultabb, hiszen Kósa Lajos is levizsgázott belőle, de én speciel nem értek hozzá. Ezért aztán maradok a régi bevált módszernél: meghallgatok sok szakembert és abból vonok le következtetéseket. Persze nem mindenkit hallgatok meg, csak azokat, akik az egyszerű, halandó ember nyelvén tudják elmondani a véleményüket. Ilyen a Békesi, a Bokros, a Róna, Mihályi és még néhányan.

Na, ők mind (és még jónéhány jobboldalinak mondott közgazdász is) azt mondják, hogy ez a gazdaságpolitika, amit Matolcsy művel, az maga a dilettantizmus. A számok is ezt mutatják, de sajnos a pénztárcám is. Van azonban egy másik figyelmeztető jel is.

Megfigyeltem, ha egy magát szakembernek tartó személy rendszeresen elkalandozik szakterületétől, és ott fogalmaz meg sommás dolgokat, akkor ott valami gond van. A minap Matolcsy miniszter Hódmezővásárhelyen tartott előadást – többek között a genetikáról. Még Lázár János ­– akiről egyébként semmi, de semmi jót nem tudok leírni – is látványosan kínosan érezte magát mellette.

A Matolcsy-féle japán rokonságról rögtön Grespik László jutott eszembe, aki a budapesti közigazgatási hivatal elnökeként szintén erre az eredményre jutott, igaz, ő a DNS csavarodásának egyformaságában látta az okot. Hamar a szemétdombra jutott, remélem – ebben – a történelem megismétli önmagát.

DJ