Megyesi Gusztáv: Újabb közrekordok

float:left;margin-right: 5px[justify]Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor Pintér belügyminiszter szerint is havi 47 ezer forintból meg lehetett élni, feltéve, ha az ember kecskét is tartott a közvetlen környezetében.

Ez a 47 ezer forint már akkor nem volt igaz, amikor bemondták, mert gyorsan kiderült, hogy az élet ennél sokkal kisebb jövedelem mellett is szép tud lenni. Épp e rovatban mutattuk be mintegy példaképül állítva a nagyközönség elé azt a medgyesbodzási asszonyt, akit a rokkantak elleni szent háború során kaptak el a felszabadító csapatok, és tettek vele igazságot. Csak emlékeztetőül idézzük fel, hogy az asszonynak két agytrombózis után, gyógyíthatatlan allergia és teljes baloldali nyirokrendszer-leállás mellett vették le a jövedelmét, s minősítették őt munkaképesnek azzal a megkötéssel, hogy „álló, ülő, fekvő és különös testhelyzetet igénylő, allergiát okozó, nehéz fizikai munkát nem végezhet”, aminek folyományaként most havi 27 ezer forintból neveli középiskolás lányát, s reggelenként gallyakból főzött teát iszik.[/justify]
[justify]Akkor azt hittük, ennél feljebb már nem visz út.

Elhamarkodottak voltunk. Most itt van előttünk egy papír, miszerint nemhogy 27 ezerből, de havi 22 ezer forintból is meg lehet élni. A papír szabályos irat, Mezőfalva Nagyközség Képviselő-testületének Egészségügyi és Szociális Bizottsága küldte egy helyi lakosnak, aki segélyt kért a hivataltól, mondván, hosszú ideje tartó munkanélkülisége okán nem tudja kifizetni 110 ezer forintnyi gáz- és 50 ezer forintnyi villanydíjtartozását. Az ATV-hez eljuttatott dokumentum szerint az önkormányzat, félretéve bürokráciát és bikkfanyelvet, világos és érthető, tiszta magyarsággal közölte, hogy a „kérelmező egyedül álló, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesül, amelynek összege22 800 Ft(…). Jövedelme a mindennapi megélhetését, ha szűkösen is, de fedezi”.

Ekkor tehát ott tartottunk, hogy havi 22 800 forintból is ki lehet jönni, és még kecske se kell hozzá.

Időközben azonban újabb hírek érkeztek, ezúttal az ország fejlődésileg tán legfrekventáltabb megyéjéből, Borsodból, ahol a nemzetgazdaság legfőbb húzóágazata, a közmunka virágzik. Nem véletlenül mondta büszkén a magyar miniszterelnök hét elején a brüsszeli európai politikaközpont kutatóintézetében tartott előadásán, hogy a magyarok fegyelmezettek és megértők, „elfogadták, hogy a munkanélküliség már csak három hónapig jár, és nem tiltakoztak a közmunka ellen sem”.

Tudni kell, hogy a közmunkás, akinek havi bére az immáron legendássá vált 47 ezer forint, heti részletekben kapja meg juttatását, alkalmanként tehát csaknem 12 ezer forintot. Ehhez képest, jelenti az MSM Mai nap hírportál, az elmúlt hetekben közmunkások tucatjai várták hiába a fizetésüket: volt, aki a heti 12 ezer forint helyett csak 7500-at, vagy éppenséggel 5300-at kapott, akad olyan ötgyermekes férfi, akinek nem számolták el az adókedvezményét, mondván, majd jövőre jóváírják neki, azaz ő kölcsönzött az államnak. Mindezzel azonban nem foglalkozunk, hiszen az egy hétre kifizetett 7500 forint havi harmincezer, ami jóval meghaladja a havi 22 800 forintot, szocprobléma tehát szóba se jöhet, a heti 5400 forint hallatán már némi izgalomba jövünk, hiszen ez már új, magyar megélhetési csúccsal kecsegtet.

Ám ez a jelen, a mi horizontunk pedig ennél jóval tágabb, mi a lehetséges és virágzó jövőt kutatjuk, ennélfogva figyeljünk Fogarassy brigádvezető szavaira, aki azt mondja, hogy csapatában az egyik négygyermekes nagykinizsi férfinak egy alkalommal 114, majd egy másik alkalommal írd és mondd 9, azaz kilenc forintot küldtek a bankszámlájára. Erre aztán már tényleg felcsillan a szemünk, hogyne csillanna, egyik embertársunk épp e percekben lépi át az emberi teljesítőképesség végső határát, új mezsgyéket nyitva számunkra is. Nincs kétségünk afelől, hogy néhány héten belül miniszterek és képviselők fogják bizonyítottnak látni, hogy heti kilenc forintból is nagyon szépen meg lehet élni, ha ugyan a végső határ nem mindjárt a negatív tartományban keresendő, amit azonban szegényes képzelőerőnkkel ma még nem tudunk belátni.

Volnának még a hajléktalanok, velük azonban nem foglalkozunk, a hajléktalankérdés tudniillik megoldódott. Március közepén személyesen a főpolgármester jelentette be, hogy a BRFK-tól kapott adatok szerint a téli hideg napokon Budapesten mindössze egyetlen hajléktalan fagyott meg közterületen, nem úgy, mint az úgynevezett (ál)liberális városvezetés idején. Ez igen szép adat, igaz, némileg ellentmond neki, hogy a múlt héten az ombudsmani hivatal által rendezett Hajléktalanügy a válságban… című fórumon a BRFK közrendvédelmi vezetője 14 hajléktalan utcai haláláról beszélt, igaz, hozzátette, hogy nem mindegyik kihűlés miatt halt meg. A Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának főorvosa szerint viszont szeptembertől áprilisig 214 beteget szállítottak be hozzájuk hipotermiával, ebből 61-en haltak meg, akiknek a háromnegyede hajléktalan, azaz 45 emberről van szó, ami nem egészen ugyanaz, mint a főpolgármester által említett 1, azaz egy fő.

Abba, hogy miféle számolás folyik hitelesnek tartott hivatalokban, most nem mennénk bele, már csak azért sem, mert amikor az Index munkatársa, Janecskó Kata rákérdezett a városháza kommunikációs igazgatóságán, hogy a 45 fő és az 1 fő között nem éreznek-e némi különbséget, azt a választ kapta, hogy „ez nem mond ellent az ön által említett adatoknak”. Szerencsére nekünk eszünkbe nem jut ellentmondást találni nemhogy a holtak, de az élők világában sem. Azt például magától értetődőnek tartjuk, hogy a Borsod megyei közmunkások fizetése azért marad el, illetve hiányos, mert az indoklás szerint a bérüket értelemszerűen Zalaegerszegen számfejtik, az ottani igazgatóságon pedig „nagyon nehéz az adminisztráció”. Mi magunk nem számfejtettük még senki bérét, tehát igen életszerűnek tartjuk, hogy ha egy bérszámfejtőnek, például, kétszer annyi munkája van, mint amit ő kívánatosnak tart, akkor a dolgozó fizetésének legfeljebb a felét képes átutalni.

Képzeljük el, hogy mi folyhat Zalaegerszegen, ha alkalmanként csak 9 forint számfejtésére futja.[/justify]
(Élet és Irodalom)

Vélemény, hozzászólás?