Megyesi Guztáv: Tartós hideg

[justify]float:left;margin-right: 5pxKedd hajnalban mínusz 17 fokot mértek a Nógrád megyei Zabarban. Az Origo hírportál helyszíni beszámolója szerint ennek ellenére kiváló a hangulat az ötszáz lelkes faluban, részben, mert megéltek már ennél sokkal hidegebbeket is, részben, mert jól felkészültek a télre; még a tyúkoknak is jut szalma a jeges hajnalokra. Egyedül egy idős nő panaszkodik, hogy kisnyugdíjából alig jön ki, erre a télre, például, vett rendesen tűzifát, ami bizony már nagyon fogyóban van, s nem tudja, hogyan fogja pótolni.

Hát éppen ez az. Sajnos itt, a szerkesztőségben nem tudjuk pontosan, hogy ilyen ügyekben kinél kell följelentést tenni, mi legszívesebben Budai Gyulához fordulnánk, hogy csapasson le a törvény szigorával, hiszen hiába a jó és igazságos törvények, ha azokat az emberek nem tartják be. Ezt azért mondjuk, mert a zabari iskolaigazgató szerint a falubeliek egy része, akiket ő „hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetűeknek” nevez, a közeli erdőbe jár fáért, ám, minthogy ezek az emberek leginkább csak a gallyakat viszik haza, és az erdőben nem tesznek kárt, „a környéken nem nézi ezt senki rossz szemmel, sőt inkább becsülik azokat, akik így is dolgoznak azért, hogy a gyerekeik ne fázzanak”. Mi több, nemcsak a falu népe, de a polgármester is cinkos, az idősotthon gondozójával együtt, mert egész nap azt figyelik, hogy mindenütt füstölnek-e a kémények a faluban, mert ha füstölnek, akkor senki sem fázik, és az jó, a tüzelőanyag eredetére viszont már nem kíváncsiak.[/justify]
[justify]Nem tisztünk emlékeztetni arra, hogy jobb időkben, példának okáért, amikor még Nagy-Magyarország volt és a kommunisták a föld alá kényszerültek, mi járt a falopásért; próbált volna valaki az uradalmi erdőből akár csak két gallyat is kicsempészni. Legyen elég annyi, hogy a falopás ma is bűn, s ha kis tételben ugyan csak szabálysértés, a legújabb törvények szerint akár hatvan nap elzárás is kiszabható érte bírósági tárgyalás nélkül, pont mintha „drasztikus hajléktalan” volna az illető, s aluljáróba húzódna a hideg elől, ahelyett, hogy előbb gondolkodott volna.

Mindezt a színtiszta többség nevében mondjuk. Mint tudjuk, nem könnyű ma az élet, mert válság van, s csak nyáron kezdődik az elrugaszkodás. Ettől függetlenül „higgyék el, 47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni, megnyugtatóan, kiszámíthatóan”. Mindezt nem mi találtuk ki, ez az állítás a parlament költségvetési bizottságának ülésén hangzott el Matolcsy nemzetgazdasági miniszter szájából, de olyan határozottan, hogy nem is lett belőle vita. Vigyázat, nem arról van szó csupán, hogy mint a nemzetgazdasági miniszter minden állítását, így ezt is olyan alapvetésnek vesszük, amelyre aztán egész gondolati, sőt cselekvési rendszer épül, hanem, hogy ha akarnánk, se tudnánk cáfolni. Ha ugyanis az a kormányzati tézis van életben, miszerint a mai válság idején a régi tankönyveket el lehet dobni, mert mára már semmit se érnek, következésképpen a közgazdaságtan mint olyan nem létezik, akkor ez minden bizonnyal a társtudományokra is vonatkozik, azaz minden, amit az emberiség e tárgykörben összehordott, az egy nagy kupac szemétnek felel meg. Kellemetlen az embernek ilyet kimondania, de például a Ferge Zsuzsa vezette szegénységvizsgálatok és az azokból levont következtetések ugyanúgy semmit sem érnek, mint ahogyan valószínűleg az egész szociológia, ebből adódóan akár azt is kijelenthetjük, hogy szegénység márpedig nincsen. Szegénységről akkor beszélhetnénk bizonyítottan, ha példának okáért a zabari öregasszony a húszezres jövedelmével halálra fagyna, de szemmel láthatóan nem teszi, sőt még van ereje langyos vizet vinni a tyúkoknak, hogy ne fázzanak annyira.

Ma tehát a kérdés úgy vetődik fel, hogy ha 47 ezer forintból nagyon jól, ráadásul megnyugtatóan és kiszámíthatóan meg lehet élni Magyarországon (NB. mi a 47 ezer forintot nagyvonalúan havi jövedelemként értelmeztük, noha lehet, hogy Matolcsy miniszter éves bevételre gondolt), akkor a zabari öregasszony a havi, mondjuk húszezer forintjából hogyan él meg? Afelől nem lehet kétségünk, hogy szintén nagyon jól, de persze már nem feltétlenül annyira nyugodtan, sőt kissé idegesen, mert hiszen nem tudja megnyugtató módon kiszámítani, hogyan fog ő jól élni azután is, ha elfogy a tüzelője. Nagy igényű olvasóink most nyilván kezdik elveszíteni türelmüket, zagyvaságnak, üres fecsegésnek tartják e cikket, s szeretnék legalább az értelem szikráját fölfedezni benne, sajnos azonban ez utóbbi is odaveszett a régi tankönyvekkel, egyéb olvasmányokkal; aki ezt nem képes belátni, az önmagát zárja ki a társadalomból.

Nem olyan rossz helyzet ez. Gondoljuk meg: hány könyvet nem olvastunk el mi sem, mennyi mindent nem szereztünk meg abból a tudásból, amelyet az emberiség fölhalmozott, s kerültünk emiatt kellemetlen helyzetekbe. Ha viszont a korábbról felhalmozott tudás és tapasztalat szemétdombra kerül, akkor abban az is benne van, hogy mindenki tiszta lappal indul, s nemcsak hogy bármibe beleszólhat, de ő maga állíthat föl merőben új téziseket, amelyeket bizonyítania se kell, hiszen nincs mire hivatkozni, a régi tankönyvek már kidobva, újak pedig még nincsenek. Szerény személyünk, például, agysebészettel kíván foglalkozni hátralevő éveiben, mégpedig a forradalmasítás igényével, a szerkesztőség többi tagja atomerőművet óhajt vezetni vagy csak folyókat eltéríteni, miként Matolcsy miniszternek meg a közgazdaságtan a hobbija. Ha így vesszük, Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája, nem véletlen, hogy a napokban magyar nyomásra az Európai Unió is irányt váltott, s az unortodox magyar megoldások nyomába eredt.

Ami viszont a 47 ezer forint jövedelem alattiak megnyugtató és kiszámítható jólétét illeti, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Professzorok Batthyány Köre közös állásfoglalásban jelentette be, hogy tagjai, miután teljes szellemi kapacitásukkal kiállnak a magyar kormány politikája mellett, az ország iránti aggódásuk jegyében egyhavi jövedelmüket ajánlják fel mindazoknak, akik elvileg ebben a tartós hidegben is nagyon jól megélnek, ám valahogy mégsem jutnak kiszámítható és megnyugtató mennyiségű tűzifához.[/justify]
(Élet és Irodalom)

Vélemény, hozzászólás?