Mese a Rezervátumból

[justify]float:left;margin-right: 5pxVolt egyszer, hol nem volt, az Üveghegyen túl, a Narancsligeteken innen, egy nagy-nagy rezervátum, tele indiánokkal. Dakoták voltak. Néhányan döglött lovon érkeztek és volt náluk egy-egy közmondás. Belőlük lettek a vezetők. A törzsfőnök egyik látomása egy feszített víztükör volt, ezért az Ússz Oda nevet kapta a többiektől. Helyettese egy szorgalmas, de adottságokban kevésbé áldott indián lett, aki elég sok bajt okozott az évek során, így a nép a Kárt Teszel nevet adta neki.

Megszállottan dolgoztak a meghirdetett szlogenjük alapján: „Manitu, Rezervátum, Sógorkomajóbarát!” Furmányos logikával úgy vélték, ha jót tesznek maguknak és barátaiknak, és mindezért Manitu sem küld villámokat rájuk, akkor a Rezervátum már annyira nem is érdekes. A Rezervátumban egyre több pletyka terjedt ügyes-bajos dolgaikról, de más nem történt. Meg is kapta a Következmények Nélküli Rezervátum megtisztelő címet.[/justify]

[justify]Pedig volt ügy, nem is kevés. Annyi volt csak bennük a közös, hogy Ússz Oda és Kárt Teszel körei jól jártak, a Rezervátum meg egyre rosszabbul. Manitu 2009-edik évének végén Kárt Teszelnek látomása volt. A Rezervátum egyik gazdag indiánja felajánlott rengeteg disznóhúst, szabad felhasználásra. Kárt Teszel meglátta benne a lehetőséget és lendületbe jött. Ilyenkor a Törzsfőnöki Wigwam dakotáinak gyomra mindig összeszorult.

Elkezdett szerződéseket kötni, pedig erre akkor épp nem volt jogosítványa. Kitalálta, hogy párnapos közétkeztetést szervez a Rezervátum nélkülöző dakotáinak. Mit tesz Manitu, az egyik közeli családtagja – aki nem mellesleg egy wigwamhoz szállító élelmezési indián volt – főszerepet kapott az eseményen. Viszont neki nem volt elegendő eszköze a feladat végrehajtásához, így Kárt Teszel kölcsönkért egy hordozható tábori konyhát. Vadonatújat, csilivilit, és sorszámozottat. Aki kölcsönadta, az szintén az indiánétkeztetésben volt érdekelt, viszont nem volt jártas a névmisztikában. Nem tudta, hogy a Kárt Teszel név miért is ragadt emberünkre.

Volt tehát hús dögivel, volt már elég üst is, helyet is talált az akciónak, éhes indiánban meg főleg nem volt hiány. Annyira nem, hogy a már hosszú évek óta működő Dakotakonyha Wigwamot is bezárták erre a pár napra, mondván: egyenek itt, ezen a rendezvényen. Logikus lépés volt, bár logikával még nem lakott jól senki. Márpedig itt előfordult, hogy nem jutott már étel a legelesettebbeknek.

Az akciót Ússz Oda hihetetlenül sikeresnek minősítette. Ez volt az egyik fő erénye: gátlástalanul tudott belehazudni a dakoták szemébe. Minden visszakerült a helyére, amikor kiderült, hogy a tábori konyhából hiányoznak üstök. Mint főorganizátort, Kárt Teszelt keresték meg a problémával, aki rögtön tudta, hogy a hiányzó két üst a Dakotakonyha Wigwamban van. A csilivili, vadonatúj üstök helyett azonban ütött-kopott, festett, más sorszámmal rendelkező üstök kerültek elő. Kárt Teszel tanácstalanul széttárta kezeit és szemrebbenés nélkül rákente a dolgot az egyik középvezető dakotára.

Emberére akadt. Nyilatkozatok sora készült, amik alapján megállapítható volt, hogy Kárt Teszel, avagy közeli családtagja lehet csak a hunyó a dologban. Mindez hivatalosan is bekerült a Törzsfőnöki Wigwamba, ahol iktatták is, majd egyszer csak szőrén-szálán eltűnt. Ússz Oda nem akart már ezzel foglalkozni, volt neki egyéb baja is, hisz közeledett a törzsfőnök-választás, neki pedig már fogytán volt a hitele az övéi között is. A károsult is úgy gondolta kis idő múlva, hogy neki fontosabb a Rezervátum közétkeztetési piaca, mint az a néhány fránya üst. Így a rendért és közbiztonságért felelős dakota sem érezte magát illetékesnek. Az ügy elült.

Rövidesen választások jöttek a Rezervátumban. A törzsfőnök új nevet kapott. Ússz El otthagyta a Törzsfőnöki Wigwamot, de Kárt Teszel megmaradt pozíciójában, és azóta is végzi nevéhez méltó tevékenységét. Itt a vége, fuss el véle…[/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?