Mi fent voltunk

[justify]Mármint Budapesten, az Andrássy úton megrendezett Alaptörvény elleni tüntetésen. A Magyar Szolidaritás Mozgalom fogta össze a több parlamenti és azon kívüli párt és sok civil szervezet részvételével zajló rendezvényt. Volt már ennél nagyobb tüntetés – emlékezzünk csak a D-Day-re – de itt mégis nagyobb dolog történt. Az első alkalom volt, hogy egyrészt a „civilek” belátták: a demokratikus pártokat nem szabad és nem lehet kizárni ezen megmozdulásokból, másrészt a pártok le tudták vetkőzni egymással szemben meglévő kisebb-nagyobb ellenérzéseiket – legalább erre a pár órára.[/justify]
[justify]A létszámon persze megy a vita: az MTV ugye nem is nagyon látott tüntetőt, a szervezők magán a tüntetésen százezres tömeget említettek. A tömegből nagyon nehéz megállapítani még a nagyjábóli létszámot is. Mi DK-sok, a Nagymező utca – Andrássy utca sarkán foglaltuk el a helyünket, így eleve csak egy részét láthattuk a tömegnek, de a következő rövid kis videó is mutatja: nem voltunk kevesen.

Abban is más volt ez a tüntetés, hogy meglehetősen rövid idő alatt hozták tető alá. A két ünnep között került nyilvánosságra a dolog, míg pl. a D-Day előtt hetek voltak a szervezésre. Akkor a szakszervezetek hathatós anyagi támogatása is elősegítette a nagy létszámot (pl. buszok biztosítása vidékről). Elmondhatjuk tehát, hogy ennek a több tízezres tömegnek a megmozdítása ilyen kevés idő és szűkös anyagi lehetőség mellett igaz fegyvertény volt. Azt sem tagadhatjuk, hogy nagy segítségére volt a szervezőknek a Kormány is, hiszen egyre gyorsuló ámokfutása nélkül nehéz lett volna létrehozni így ezt a rendezvényt.

A hangulat fantasztikus volt, dacára annak, hogy bizony az amatőrizmus jeleit is fel lehetett fedezni a szervezésben. Úgy voltunk azonban vele, mint ahogyan egy bálban van az ember: ha jó a társaság, akkor már annyira nem érdekes a kaja meg a zene sem. Itt pedig jó volt a társaság. Még az a nagyjából 30 fős náci csoport (talán jobbikosok lehettek?), árpádsávos zászlóikkal sem zavart sok vizet. Tőlünk talán 30 méterre lehettek, de csak onnan tudtuk, hogy épp valamit kiabálhatnak, hogy válaszul felzúdult a „nácik haza!” rigmus. A híradásokból látott atrocitások már később történtek, a tömeg nagyjának levonulása után.

Rendőr annyi volt, mint réten a fűszál. A környező utcákban már csak tőlük sem lehetett parkolni. Az Operát lényegében hermetikusan lezárták, a tüntetés helyszínét is úgy engedélyezték, hogy a tömeg ne lehessen az épület előtt. Vagy maguktól találták ezt ki, vagy utasítást kaptak félősebb politikusoktól. Én ez utóbbira tippelek…

Mint tudjuk, a résztvevő szervezetek döntése volt, hogy egyik szervezettől se szólaljon fel senki, így alapvetően amatőr szónokok szerepeltek. Az „amatőr” jelző arra vonatkozik, hogy olyanok, akik általában nem szoktak nagy tömeg előtt beszélni. Némelyiken ezt észre is lehetett venni, de például Majtényi László beszéde egészen elbűvölt bennünket (a fenti videón is ő hallható). Én azért sajnálom, hogy a pártok, nagyobb (és ismert) civil szervezetek vezető emberei nem szólaltak fel. Talán jobban mutatta volna a kialakulóban lévő egységet. De rendben van: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

Minden tüntetés előtt és utána is megkapom (gondolom más is) a kérdést ismerőseimtől: mi értelme van tüntetni? El lehet vele valamit érni ezzel a Kormánnyal szemben? Foglalkoznak vele, akármekkora tömeg akárhányszor is tüntet ellenük? A válasz az utóbbiakra egyértelműen: nem. A tüntetésekre való járás értelmét Heller Ágnes fogalmazta meg nem is oly rég a Népszabadságban: „A kormányoldalon nem fogják sem politikájukat, sem álláspontjukat megváltoztatni ezek hatására, de rajtunk változtat. Azokon, akik mellett kiállnak, illetve azokon is, akik kiállnak. Ez nagyon fontos, mert azt mutatja, hogy nem kell beszarni, ne legyünk gyávák, igenis adjunk hangot a véleményünknek.”

Itt a lényeg. Mert „ezek” nem változnak. Ugyanazok, akiket már megismertünk hazánk történelméből. Erről szól Bródy János dala is, amit így a végén ajánlok szíves figyelmükbe.

[/justify]

DJ

Vélemény, hozzászólás?