Most akkor hazajön…

Természetesen Gyurcsány Ferencről van szó. Ma már itthon is van, a hírek szerint megkezdődtek a tárgyalások a DK és az MSZP, illetve az Együtt-PM között. Újra.

December első felében jelentette ki a DK elnöke Kálmán Olgánál, hogy ő (miután a december 10-i határidőig nem reagáltak a felkérésére) februárig szóba se hozza az együttműködést. Nem is hozta. Megbízhatónak tartott forrásból úgy tudni, hogy az Együtt-PM kezdeményezte a szocialistáknál az összefogás újratárgyalását, egészen pontosan a Szolidaritás.

Ha jól belegondolunk, ez lehetséges, hiszen az Együtt-PM-ben egyedül nekik van tömegbázisuk, mozgatható tagságuk, tehát mondhatjuk, hogy ők találkoznak az emberekkel. Márpedig bárki bármit mond, a „végeken” igenis nagy az igény az összefogás kiszélesítésére.

Aztán persze itt van az a fránya választási matematika is. A DK folyamatosan erősödik, már nem mérik a parlamenti küszöb alatt sehol, az Együtt-PM meg folyamatosan gyengül. Az MSZP lényegében stagnál hónapok óta. Az utóbbi méréseknél már tudták mérni a Fodor Gábor vezette Magyar Liberális Pártot is. Szóval az erőviszonyok jelentősen változtak, a „mi ketten lefedjük a demokratikus baloldalt” –féle megnyilatkozások már idejét múltak.

Azt is hallani, hogy a szocialisták egy darabig hallani sem akartak az egészről, és Bajnainak csak úgy sikerült lenyomnia a torkukon a DK nevű gombócot, hogy visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, és elfogadta, hogy Mesterházy legyen az. Mit mondjak, el tudnék képzelni alkalmasabb politikust is e posztra, de nem hiszem, hogy ez problémát okozna a többi, leendő partnernek. Ráadásul van abban logika, hogy a legerősebb párt elnöke legyen a közös miniszterelnök-jelölt. Ezen biztosan nem fog múlni az összefogás.

A lényegi kérdés persze csak most kerül terítékre. Először is újra kell osztani a jelölti helyeket. Ha ezt vezető politikusok olvasnák, akkor felhördülnének, hogy nem, nem, nem ez az első teendő, hanem a programok összefésülése. Lárifári, hogy egy klasszikust idézzek. Ez a legfontosabb, mert a politikus is ember, nézi a saját érdekét, sőt. Nem kevés politikusnak kell megmondani, hogy sajnos, most vissza kell lépned a jelöltségtől. Nem egyszerű feladat. Ez az emberi része a dolognak, előbb azonban a mandátumokban kell megállapodni. A számokban. Legyen az az egyéni indulók köre, avagy a közös lista. Itt úgy kell megállapodni, hogy mindenki úgy érezze, számára elfogadható kompromisszum köttetett. A DK már korábban kijelentette, hogy a mért támogatottságához képest egy igen előzékeny ajánlatot tesz, de az a minimum elvárása, hogy a következő parlamentben egy működőképes frakciója lehessen. Hogy ez mennyi? Én nem tudom, de biztosan nem kevesebb 10 főnél.

Van aztán még egy gordiuszi csomó: maga Gyurcsány Ferenc. Ott lesz a közös listán, vagy nem? Ő maga azt mondta, hogy ha lesz közös miniszterelnök-jelölt, lesz közös lista, mindenhol csak 1 (közös) jelölt indul, és lesz közös program, akkor (ha már csak ő az akadálya az összefogásnak) visszalép. Meglehetősen nagy képzelőerővel bírok, de nem tudom magam előtt látni azt a képet, hogy a DK tagsága azt el tudná fogadni, hogy a párt elnöke ne legyen ott a közös listán. Meggyőződésem, hogy ez nem a mindenkori pártelnök személyes döntése. Azt is gondolom, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén nagyon nehéz lesz a DK tagságát rávenni a kampányban való munkára. Nagyon nehéz.

Végül ott a közös program kérdése. Talán ezt lesz a legegyszerűbb összehozni dacára annak, hogy vannak olyan pontok a pártok programjaiban, amik köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ez azonban megszokott dolog a politikában, a koalíció úgy működik, hogy valamiről mindenki lemond. Azt nem lehet csak, hogy egy párt az összes olyan politikai célját feladja, ami megkülönbözteti a többitől. Ezt nyilván nem vállalhatja fel.

Én bízok benne, hogy nagyon gyorsan (Mesterházy most jelentette be, hogy a jövő hét végéig) megállapodás fog születni. A 24-ik órában vagyunk.

DJ

Vélemény, hozzászólás?