Nizza – kvóta – népszavazás – bojkott

A nizzai merénylet után ismét előtérbe került a bevándorlás-politika kérdése, amire a magyar Kormány azonnal ráerősített. Ez az ő részükről érthető is, hiszen az utóbbi hónapokban lényegében semmi másról nem szól a politikájuk, csak erről. Lenne miről beszélni, hiszen azért van itt probléma a korrupcióval, az egészségüggyel, az oktatással, és még sorolhatnánk. Ezekről a Kormány nyilván nem akar beszélni, így ha a meztelen csigák párzási szokásairól kérdeznénk, akkor is a második mondatban már a migráns-kérdéssel foglalkoznának.

nepszavazas

Ráadásul itt ez a népszavazás, amitől a Kormány megerősítést vár, de nagyon. Ahhoz viszont az kellene, hogy érvényes és eredményes legyen. Az ellenzéki pártok lehetőségei korlátozottak. Nézzük először is a kérdést magát.

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A Fidesz nagyon ügyesen találta ki ezt a kérdést. A választópolgárok nagy többsége, ha meglát egy ilyen kérdést, akkor azt válaszolja, hogy nem. Ehhez nem kell népszavazást tartani, hiszen havonta jönnek ki mérések, melyek szerint a magyarok legalább 80%-a elutasítja az idegenek befogadását, még a pirézekét is, akik pedig ugye nincsenek is. Ismerjük régóta a Nemzeti Konzultáció intézményét, az eddig is tökéletesen alkalmas volt a Fidesz propagandának arra, hogy a nép általi megerősítést szajkózzák. Ez akkor is igaz, ha a kiküldött kb. 8 millió levélből alig több, mint 1 millió érkezett vissza általában, döntően őket támogatva. Nem mellesleg a népszavazás becsült 4-5 milliárd forintos költségének egyötödéért. A Kormány erre azt mondja, hogy ez a kérdés annyira fontos, hogy erre csak egy népszavazással lehet választ adni. Ha ez tényleg így van, akkor visszatérhetünk a kiinduló pontunkhoz, miszerint csak akkor lesz az tényleges válasz, ha érvényes és eredményes lesz. Egyébként nem sokban fog különbözni a Nemzeti Konzultációktól, amiket épp ezzel a mondatával negligált a hatalom.

A népszavazási kérdés azonban önmagában is felvet kérdéseket. Az egyik az, hogy az EU egyáltalán kötelez-e minket bármiféle betelepítésre? A Kormány szerint igen, az EU szerint nem. Választópolgár legyen a talpán, aki ezt el tudja dönteni. Én felteszek még egy kérdést: előfordulhat-e, hogy az EU a jövőben mégiscsak elő fog írni valamilyen létszámarányos betelepítést, avagy szankcionálni fogja, ha egy ilyen (mondjuk önkéntes) akcióban nem fog valamely tagállam részt venni? Tételezzük fel, hogy igen. És ezzel el is jutottunk egy fontos ponthoz, az EU-tagsághoz. Az EU ugye nem más (nagyon leegyszerűsítve), mint szuverén tagállamok közössége, melyek lemondanak szuverenitásuk egy részéről, átadva azt a közösség megfelelő szerveinek. Ezt nyilván azért teszik, mert a belépéssel jobban járnak, mintha kívül maradnának. Bonyolult egy kapcsolatrendszer ez, de mondok két példát, ami analóg ezzel. Az egyik a családalapítás. Amíg szingli valaki, addig (bizonyos korlátok között) lényegében azt csinál, amit akar. Aztán párt választ, majd megjelennek a gyerekek, és ekkor már bizony háttérbe szorul az ego, alkalmazkodni kényszerül. Ugyanígy igaz ez egy munkahely választásnál is. Ott is vannak korlátok, melyeket a közösség állít fel. Mindkettő döntés önkéntes, ha valaki már soknak érzi a korlátokat, akkor kilép közülük.

A másik felvetődő kérdés, hogy a magyar Országgyűlésnek van-e egyáltalán jogosultsága ebben a kérdésben bármit is tenni, avagy ez teljesen az uniós szabályozás alá esik? A Kormány szerint igenis van, a nemzetközi jogászok zöme azonban ennek ellentmond. Megint csak választópolgár legyen a talpán, aki itt igazságot tud tenni.

Van tehát egy népszavazási kérdésünk, amire első olvasatra a nép egyértelmű választ adna minden elemzés szerint, másrészt erős kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy fel tehető-e, illetve arról szól-e, amire a betű szerinti olvasásánál gondolhatunk?

A demokratikus politikai ellenzék szerint már maga a kérdés feltevése is hazug. Én is így gondolom. Az egész népszavazási cécónak két oka lehet: vagy az EU-ból való kilépést készíti elő a Kormány, vagy saját belpolitikai érdekei miatt találta ki az egészet.

Én nem hiszem, hogy a Kormány igazán ki szeretne lépni az EU-ból. Szeretné növelni a saját szuverenitását, zavarja, hogy nem csinálhat mindent úgy, ahogyan akarná, de azért azzal tisztában van, hogy az EU-n kívül Magyarország mélyebbre zuhanna, mint azt el tudnánk képzelni. Azt is nyilván figyelembe veszi, hogy minden felmérés szerint a magyarok legalább háromnegyede az EU-ban szeretné látni az országot, és nem mellesleg a kilépéssel az ellopható pénzek nagysága is erősen megcsappanna. Mindettől függetlenül ott a lehetőség, hogy ha a népszavazás érvényes lesz (a jogosultak legalább fele elmegy szavazni), akkor a nem-ek győznek, így az Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia, ami viszont ellentétes lesz az EU-ba való belépéskor vállalt alapvető kötelezettségeinkkel. Nem véletlen tehát, hogy a demokratikus ellenzék szerint ez a népszavazás lényegében az EU-ból való kilépésről szól majd.

A Kormánynak kb. két éve nincs más szavazathozó politikája, mint a migránskérdés. Azzal, hogy belevág egy népszavazásba, ezt erősíti, egyben pengeélen táncol. Az borítékolható, hogy ha érvényes lesz a népszavazás, akkor a nem-ek többségben lesznek. Sokmilliárdot fognak arra fordítani, hogy a választópolgár úton-útfélen az ő kampányukkal találkozzon, legyen az tv-ben, rádióban, újságban, óriásplakáton, szórólapon vagy bárhol máshol. Ráadásul a Fidesz és a Jobbik (az eddigi tapasztalatok alapján) jobban is tudja mozgósítani a szavazóbázisát a részvételre.

Azonban kevesen vannak. Az érvényességhez kb. 4 millió résztvevő kell. Amikor ezt a szabályt megalkotta a Fidesz, akkor még úgy gondolta, hogy nem kell nekik ez az intézmény. Most lényegében a saját csapdájukba estek, mert ennyi választó megmozgatása nagyon nagy feladat. Nem véletlenül szeretnék, hogy a demokratikus ellenzék is kampányoljon a népszavazás mellett, mert úgy esetleg összejöhet ez a létszám. Ha nem lesz meg az érvényességi küszöb, az egy arculcsapás (pofon, saller, koki) lesz a Kormánynak, hiszen ez az ő népszavazásuk, ami a legfontosabb politikai mondanivalójukról szól.

Ezért kell megérteni a DK idén februári kezdeményezését, amihez a demokratikus ellenzéki pártok túlnyomó része már csatlakozott, miszerint ezt a népszavazást csak egy módon lehet megnyerni: ha bojkottáljuk. Egészen egyszerűen nem megyünk el rá. Az ellenzéki szavazók nélkül nem lesz meg az érvényességhez szükséges 4 millió szavazat. Ha mi is részt veszünk rajta, akkor lehetséges ennek elérése. Akkor pedig már elég, ha csak eggyel több szavazatot kap a nem-ek tábora…

Ha érvénytelen lesz a népszavazás, attól még persze nem fog lemondani a Kormány, de kap egy szép gyomrost. Jönni fognak majd azzal, hogy ennyien meg annyian a nem-re szavaztak, de ez nem érdekes. Annyi hatása lesz, mint a Nemzeti Konzultációk eredményének. Az ő számuk mellett ott lesz egy másik, ami azt mutatja majd meg, hogy hány választót nem érdekelt az ő legfontosabb politikai mondanivalójuk. Üzenet lesz ez, de nem Brüsszelnek, hanem az Orbán-kormánynak.

DJ

Vélemény, hozzászólás?