Lengyel L. László: Orbán vabankot játszik az EU-val és az IMF-fel

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxA házszabály újabb felrúgásával a parlament elfogadta ugyan a sebtiben módosított költségvetést, de annak számai minden szakértő egybehangzó véleménye szerint még mindig távol állnak a realitásoktól. Az egyre borúlátóbb prognózisokra és az éles hangú figyelmeztetésekre Orbán Viktornak hírek szerint egy válasza van: kész a végsőkig harcolni az EU-val és az IMF-fel.

Hiába semmisítette meg pont most az Alkotmánybíróság az egyházügyi törvényt amiatt, mert a házszabályt figyelmen kívül hagyva az utolsó pillanatban írta azt át a parlament, hétfőn éjjel ugyanez történt a jövő évi költségvetéssel. A 320 milliárdos korrekciót ugyanis a kormányfő intencióinak megfelelően úgy akarta a Fidesz végigverni, hogy közben ne kelljen a főszámokhoz nyúlni, ami persze eleve nonszensz volt. Nos, nem is sikerült, így mind a bevételi, mind a kiadási oldal összege a végszavazásnál változott, miközben azokról már korábban döntöttek, így aztán a büdzsét a nagy kapkodásban törvénysértően fogadták el. Az AB idézett döntése alapján ez alkotmányellenes, és kíváncsian várjuk, mi lesz a következménye.[/justify]
[justify]Alighanem az, hogy az egészet újra kell tárgyalni, de ezt amúgy is meg kellene tenni, mert minden elemző egyetért abban, hogy jelenlegi formájában végrehajthatatlan. Az elmúlt néhány napban a szakértői teamek egymás után tették közre prognózisaikat a jövő évről, és egy sem volt közülük, amely a büdzsében szereplő számoknál ne sokkal rosszabbat várna. A GDP fél százalékos növekedését senki sem tartja reálisnak, a legoptimistábbak, az MNB és a Tárki stagnálásra számítanak, a legpesszimistábbak, a GKI és a Haza és Haladás alapítvány egy-másfél százalékos csökkenésre. Ugyancsak recessziót prognosztizálnak a külföldi elemzők, sőt most már az uniós illetékesek is. Ebből következően általános vélemény szerint a hiánycél sem tartható, hacsak nem történik újabb megszorító évközi korrekció, melynek nagyságát 150-400 milliárd forint közé teszik.

Az elemzői becslések szerint az adószabályok módosulása miatt a reáljövedelmek 1-3 százalékkal csökkennek, a belső fogyasztás szintén hasonló mértékben, a gyengülő forint miatt az infláció is 5 százalék közelében lesz. Sok jóra tehát nem számíthatunk, de nem is számítunk: a GKI-Erste konjunktúra indexe mind az üzleti, mind a fogyasztói szférában folyamatos csökkenés nyomán decemberre a mélypontra került, utoljára a válságos 2009-ben volt ilyen alacsony. A kilátásokat csak rontja, hogy a szakértői prognózisok hangsúlyozzák: a nem túl biztató adatok is arra a pozitív verzióra épülnek, hogy az ország meg tud egyezni az unióval és az IMF-fel, és megőrzi finanszírozhatóságát. Ha ez nem következik be, a Tárki vezetőjének szavaival élve nem pesszimista, hanem katasztrófa forgatókönyv lép életbe.

Márpedig nem lesz könnyű megállapodni velük, ha a Fidesz nem változtat alapvetően a hozzáállásán. Úgy tűnik, Orbánék nem fogták fel azt a figyelmeztetést, amelyet az EU-IMF-delegáció hirtelen távozása jelentett. Brüsszelben is ezt látják, nyilván ezzel magyarázható az a teljesen szokatlan és kemény hangú levél, amelyet Barroso küldött személyesen Orbán Viktornak. Ebben határozottan felszólítja, hogy ne fogadják el az új jegybanki, valamint a pénzügyi stabilitásról szóló törvényt, mert azok ellenkeznek az uniós joggal és alaptörvénnyel: egyrészt támadják az MNB függetlenségét, másrészt – például az egykulcsos adó kétharmados törvénybe iktatásával – jelentősen korlátozzák a későbbi kormányok mozgásterét.

Barroso lépése a korábbi, kezdetben diszkrétebb, aztán Orbán reakcióit látva egyre élesebbé váló figyelmeztetések után nem lehetett meglepetés, és lényegében azt ismétli meg, amit korábban Olli Rehn pénzügyi biztos és az EKB is mondott. Hogy ezt az unió első embere egy diplomáciai szempontból durvának nevezhető üzenetben egyenesen Orbánnak címezi, félreérthetetlenül jelzi, hogy az EU-nak elege lett a Fidesz ellenségkereső, pökhendi, a demokratikus alapértékeket semmibe vevő szabadságharcos politikájából, amely a szakadék felé hajtja Magyarországot. Az EU valamennyi tagállamának és a közösség egészének az az érdeke, ami egyébként nekünk is, hogy hazánk stabil, demokratikus ország maradjon. Immár nyíltan jelzik, hogy éppen ezt veszélyezteti a Fidesz politikája, és ez partnereink számára is kockázatot jelent.

Sajtóhírek szerint sajnos úgy tűnik, hogy a Fidesz nagy bölcs vezérét nem hazánk, hanem inkább a saját jövője foglalkoztatja. Kiszivárgott információk szerint kész bármilyen eszközt bevetni az EU és az IMF elleni harcban, hogy neki tetsző feltételekkel kaphassa meg a pénzügyi segítséget, miközben ő továbbra is azt csinálhassa itt, amit csak akar. El fog menni a falig, mondják, és ha mégse éri el a célját, radikális lépéseket tesz: nem törődve az uniós alaptörvénnyel és más szabályokkal, összevonatja az MNB-t a PSZÁF-fel, és a jegybanki tartalékokból próbálja finanszírozni az adósságszolgálatot és a költségvetést.

Ha ezt komolyan gondolja, az katasztrófa az egész országra nézve. Tényleg fogalma sincs, milyen következményekre számíthatunk? Az uniós jogrendszer semmibe vételével lényegében kiírjuk magunkat az EU-ból, amit azonnal büntetni fognak, nem csupán az uniós szervek, hanem főként a piacok. A szó szoros értelmében leírnak minket, mindenki menekülni fog tőlünk, miért maradjanak a befektetők egy olyan kiszámíthatatlan országban, amely mindenkit semmibe vesz és a törvények, a közös játékszabályok fölé helyezi magát? Az összeomlásunk gyors és látványos lesz, hosszú évekre elássuk magunkat, és kiszolgáltatottságunk miatt, ha nem akarunk éhen halni, törvényszerűen előbb-utóbb pont azok teljes gyámsága alá kerülünk, akiktől Orbán most szabadulni kíván. Kedves Fidesz-vezetők és képviselők: tényleg ezt akarjátok?[/justify]
(www.168ora.hu)

Mi lesz itt jövőre…?

[justify]Lassan itt az év vége, kezdődik 2012. Nem szoktam sokat foglalkozni az új évvel, általában nem szokott különösebb változást okozni az életemben, mint ahogy másokéban sem. A mostani évvége azonban más lesz. Köszönhetjük mindezt Orbán Viktornak és a Fidesznek.[/justify]

[justify]Amennyiben a Fidesz frakciónak sikerül áttuszkolnia az összes sarkalatos törvényt a Tisztelt Házon (és ne legyenek kétségeink, sikerülni fog nekik), akkor jövőre egy új világ fog ránk köszönteni. Az átlagember nem vesz erről tudomást, de nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk: előbb-utóbb szinte mindenki észre fogja venni.

A korkedvezményes-, korengedményes- és rokkantnyugdíjasok már most tudják, hogy 2012 nem az ő évük lesz. Ez akkor is igaz, ha még semmilyen papírt nem kaptak a konkrét változásokról, pedig már csak 2 hét van hátra az évből. Ugyancsak nagy bizonytalanságban élik meg az évváltást a pedagógusok, a köz- és kormánytisztviselők, hiszen a már ámokfutásként értékelhető államosítások még bizonytalanabbá tették helyzetüket. A köznevelési törvény változása külön sújtja a pedagógusokat (no meg a gyerekeket, szülőket).

A nyugdíjasok (már, aki jövőre is az marad) se lehetnek boldogok, mert egyrészt a nyugdíjemelést nem az ő fogyasztói kosaruk szerint számolták ki, másrészt nem tudni, hogy a Kormány még milyen megszorításokra készül ezen a területen.

Aki tud majd dolgozni jövőre, őrá sem vár sok jó. A Munka Törvénykönyve változásait sokan még nem vették komolyan, de 2012-ben eljön annak is az ideje. A februári borítékot is érdemes lesz tüzetesebben figyelni. Ide tartozik, hogy a munkáltatók sem látják felhőtlennek az eget, és a béremelés, bérkompenzáció kérdése csak az egyik felhő a sok közül.

Úgy látszik, hogy az egészségügyben dolgozók sem fognak a következő esztendőre úgy visszaemlékezni, mint valami jónak a kezdetére. Ekképp a betegek sem (pedig ők egy kicsivel többen vannak).

Nem is kell ilyen felsorolást tennünk, elég, ha demokrata az ember (most abban az értelemben, hogy nem szereti, ha a hatalom határozza meg szinte minden lépését, és elvárja a neki megfelelő gondolkodást). 2012 ebben az esetben is egy sötét év lesz az életében, és ez talán még súlyosabb annál, mint ami gazdaságilag fog várni ránk. Pedig az sem lesz semmi…[/justify]
DJ

Kovács Zoltán: Arra szerződtek

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxNéhány napilap arról számolt be a hét elején, hogy amikor a parlamentben szólásra emelkedik valamelyik női képviselő, az ellenfél padsoraiból bekiabálásokkal zavarják meg. Mit pofázol bele, kisanyám? Miről álmodik a lány, sőt: Vetkőzz, Ági! és ehhez hasonlók. Gondolom, miután választott képviselőink napirendre tértek egy nő látványa okozta sokkból, köhintenek, megigazítják a nyakkendőt, majd lázasan folytatják a feszített tempójú munkát. Mondjuk, törvényt alkotnak az emberi méltóság védelméről, még aznap gyújtó hangú beszédet mondanak a női kvóta szükségességéről és úgy általában arról, hogyan kell élni. Mi a tisztesség, becsület, szakmaiság, sőt, gondolom, aki a Vetkőzz Ági!-t bekiabálta, eltöltött néhány patétikus percet az alkotmány asztalánál, és mindig megrendül a magyar történelem utóbbi húsz évének jeles eseményeiről készült költségvetési festmények láttán. Ez így van rendjén, más a magánélet, más a közélet, ne keverjük a kettőt. Viselkedhetünk állatok módjára, ha meglátunk egy nőt, de amikor szavazni kell, az más. [/justify][justify]
Nem szeretném a politikai elit gyalázásának amúgy sem túlságosan izgalmas és felemelő, ezzel szemben igen bőséges esettárát gazdagítani, de azt rögzíteném, hogy ennyire züllött társaság az elmúlt húsz év óta aligha koptatta a Ház padjait. És ha van magyar sorstragédia, azt abban látom, hogy újabban olyan emberek hoznak távlatosan fontos és hosszú időre meghatározó erejű törvényeket, akik a fönti eset illusztrálta morális és intellektuális színvonalon állnak. Egyet azért mégis.

Mint ismert, a Blikk a hét végén hozta nyilvánosságra, hogy tizenkét fideszes megyei elnök az Azori-szigeteken ülésezett a megyei önkormányzatok költségén, noha több érintett megye még fűtés- és áramszámláit sem képes fizetni iskoláiban. Romastratégiai kérdéseket vitattak egy ezzel foglalkozó szervezet rendezvényén. Időközben azonban kiderült, hogy olyan megyékből is utaztak elnökök, akiknek semmi keresnivalójuk nem lett volna ott, mert megyéjük nem tagja a szervezetnek – írja a nol.hu. Gémesi György, a Magyar Önkormányzati Szövetség elnöke egy televíziós interjúban úgy nyilatkozott, hogy nem is létezik ilyen stratégia. Ebben az egész vircsaftban két mozzanat különösen elborzasztó, már azon túlmenően, hogy állampénzen utazgatnak azok, akik a nadrágszíj megszorítása miatt sopánkodnak. A külvilág előtt az önkormányzatiságért harcolnak, az abban rejlő önállóságért, közben meg elverik a pénzt.

float:right;margin-left: 5px;margin-top: 5pxAmi azonban igazán taszító: a helyzet föloldása. Az utazást Lázár János fideszes frakcióvezető is rosszallotta, aki amúgy bármit képes hatásosan rosszallani – lásd a lézerblokkoló jogellenes használatát -, és bejelentette, hogy az utazó politikusok az utazás költségeit megtérítik: gyermekvédelmi célokra fizetnek be fejenként negyedmillió forintot. Vagyis az a hátrány éri őket, hogy ki kell fizetniük a magánutazást, de úgy, hogy közben jótékonykodnak. Egyszer majd megemlítik őket, mint akik saját pénzükből áldoztak a vezetésük alatt elszegényedett intézmény fenntartására.

Selmeczi Gabriella nyilatkozik a rádióban, a végtörlesztésre adható munkáltatói hozzájárulásról. Megoldhatatlan helyzetben van. Amellett a jogszabály mellett kell érvelnie, amelynek értelmében a munkaadó hét és fél millió forint adómentes támogatást adhat végtörleszteni óhajtó dolgozójának.
A kormány másfél éves hivatali ideje alatt számos rossz és indokolatlan rendelkezést alkotott, ezek gazdasági fellendülést nem hoztak, értelmetlen állampolgári áldozatot annál inkább. Ez a rendelkezés viszont már nem egyszerűen rossz és indokolatlan, hanem morálisan romboló. Már a végtörlesztés maga is azt sugallja, hogy végeredményben mindig az jár jól, aki meggondolatlanul adósodik el, hiszen annak következményeit nem kell teljes egészében állnia. Igen, tudom: vannak meggondoltan eladósodottak is, a lényeg ugyanaz. Most azonban az eladósodottat – még ha közvetetten, munkáltatón keresztül is – ajándékkal segítő rendelet már szembefordít munkáltatót munkavállalóval, állami alkalmazottat a versenyszféra dolgozójával, és kiöli a társadalomban még úgy-ahogy meglévő szolidaritást. A riporter fölveti, hogy a költségvetésnek egy számítás szerint ezerháromszázmilliárd forintjába kerül, ha minden végtörleszteni szándékozó igénybe veszi a kedvezményes munkahelyi támogatást. Selmeczi azonban mintha nem is hallaná ezt, másról beszél. Jó oka van rá, ha számokról van szó, mindig alulmarad, jobbnak látja, ha belekezd a jól kijárt sémaszövegbe, hogy „a frakció azt nézte, miben tudnánk segíteni az embereknek". Most épp abban tudtak segíteni, hogy a kormány bevonta a munkaadókat valamiféle homályos ajándékozásba. Milyen segítség ez? A kis- és középvállalkozások általában versenyképtelenek, jó, ha nem tőkehiányosak, de a leggyakoribb, hogy egy fillérük sincs. Ha lenne, azt sem feltétlenül szeretnék valamelyik dolgozónak átadni, különösen egy sebtiben összekalapált jogszabály alapján, még az sem tisztázott, mi történik, ha a megsegített dolgozó, mondjuk, kilép. Nem mellékesen, az a kormány jótékonykodik, amelyik hivatalba lépésekor a munkájukat elvesztőktől visszavonta a kétmillió forint feletti végkielégítéseket. Hogyan adhat most 7,5 milliót ajándékba, nem ritkán olyanoknak, akik épp a korábbi kormányintézkedés miatt voltak képtelenek tovább törleszteni.

A riporter azt firtatja, hogyan lesz erre az állami és önkormányzati szektorban pénz, és ha lesz, mekkora összeget tervez ennek megfizetésére a kormány. A válasz sejthető volt: a kormány még nem végzett számításokat, de – mondja Selmeczi – „mi arra szerződtünk, hogy az országot átszervezzük. Meg kell várni, amíg a kormány kidolgozza a részleteket" – nyilatkozza annak a pártnak a képviseletében, amelyik ellenzéki időszakában mást sem volt képes fölhozni, mint hogy nem lehet hatástanulmányok nélkül színvonalas törvényalkotási munkát végezni.

float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxSelmeczi igen egyszerű gondolkodású ember, a szóvivők Szabolcska Mihálya: „Egyszerü, és tiszta nóta / Gólyafészek, háztető – / Nincsen benne semmi, ámde / Az legalább érthető." (Karinthy Frigyes: Így írtok ti)
Pedig a riporter nem kérdezett rá egy sor fontos körülményre, talán értelmetlennek látta. Például, hogyan várja el a kormány a banki különadók miatt hitelhez amúgy sem jutó vállalkozásoktól, hogy esetleg megmaradó pénzüket ne saját létükre fordítsák, hanem dolgozói juttatásokra? És hogy miként lesz befektetés nélkül munkahely nem egy, hanem millió?

Azt sem kérdezte, hogyan gondolja a kormány a hatástanulmány nélküli jogalkotást. Helyette azt kérdezte, ki adta be a törvényjavaslatot, de Selmeczi arra sem tudott rendesen válaszolni, azt mondta, a frakció. És még azt, ha a kormány elkészül a számításokkal, kérdezzék meg Giró-Szászt. [/justify]
(es.hu)

Kölcsön koki visszajár

[justify]Tudom, tudom: gyerekes. Másrészről viszont a pszichológusok szerint az ilyen játékok úgy általában is jók a felgyülemlett feszültség levezetésére. Különösen igaz lehet ez akkor, ha a játék "szereplői" és az elvégzendő cselekmény plusz jóérzetet kelt. Az már a hab a tortán, ha a feszültség okozói a játék szereplői.[/justify]
[justify]A következő egyszerű kis játék a neten kering, szabad felhasználásra, sőt: terjesztésre ajánlva. Ha szeretné elkezdeni, akkor klikkeljen a képre![/justify]

[/url]

Ketyeg Orbánék órája – a Szolidaritás Mozgalom akciója

[justify]float:left;margin-right: 5px;margin-top: 5pxA Szolidaritás Mozgalom országszerte akciót hirdetett "Ketyeg Orbánék órája" címmel. Az akció keretében demonstrációk és azokon aláírásgyűjtés kerül megrendezésre.

Pontosításra kerültek a helyszínek és időpontok is, így Várpalotán 2011. december 17-én 9.00-10.00 óráig a Dísz-téren, kerül rá sor, Veszprémben pedig 11.00-12.00-ig a Kossuth u. 21. előtt.

Legyünk ott minél többen és írjuk alá a petíciót![/justify][justify]
A Szolidaritás Mozgalom kiáltványa
Ketyeg Orbánék órája

A Fidesz nem gyarapítja, hanem pusztítja Magyarországot, megosztja a társadalmat és félelmet kelt az emberekben. Ezt a társadalom nem fogadhatja és nem is fogadja el! Orbán Viktoréknak távozniuk kell a hatalomból!

A Fidesz eddigi tevékenységének mérlege:

[list]a demokratikus alkotmány eltörlése,
*az állampolgári jogokat csonkoló új alaptörvény elfogadása;
*az ország nemzetközi megítélésének rombolása;
*jogszabályokkal túlszabályozott társadalom létrehozása;
*közbiztonság megteremtése helyett, hatalmat kiszolgáló erőszakszervezet kiépítése;
*katasztrofális gazdaságpolitika, amely könnyen a tönk szélére juttathatja hazánkat;
*diktatúrákra jellemző visszamenőleges jogalkotás, a szerzett jogok elvétele;
*új médiatörvény létrehozásával a média függetlenségének fokozatos felszámolása;
*támadás az igazságszolgáltatás ellen, a bíróságok függetlenségének eltiprása;
*az új munka törvénykönyvvel a munkavállalók érdekeinek semmibevétele;
*a nyugdíjrendszer szétverése;
*az egészségügy pusztulásának további felgyorsítása;
*oktatási ellenreform megszavazása, amely a jövő nemzedék elűzéséhez vezethet;
*az önálló demokratikus intézmények pártkatonákkal való feltöltése;
*egyre növekvő korrupció;
*nemzeti érdekeinkkel ellentétes, értelmetlen harc az egész világ ellen.[/list]

A Szolidaritás Mozgalom nem elégszik meg azzal, hogy kimondja: eddig és ne tovább!

Új gazdaság- és új társadalompolitikára van szükség. Új közéleti kultúrát kell együtt kialakítanunk. Ehhez nyitottságra, párbeszédre, a demokraták széleskörű összefogására van szükség: civilek és politikusok együttműködésére. A múltat nem változtathatjuk meg, a jövőnk azonban a mi kezünkben van. Az elkövetkező időszakot ennek a politikának a kimunkálására fordítjuk.

Arra kérjük a magyar polgárokat, hogy jelen kiáltványunk aláírásával fejezzék ki támogatásukat törekvéseink mellett, ezzel küldjünk határozott üzenetet Orbán Viktornak és hatalmi gépezetének, hogy ketyeg az óra: idejük hamarosan lejár!

A petíció aláírható az interneten is:

http://www.peticiok.com/magyar_szolidaritas_mozgalom_ketyeg_orbanek_oraja[/justify]

A közmédiáról

[justify]A napokban tört ki a legújabb botrány a magyar közszolgálatinak nevezett televíziónál: a Lomnici-féle retusálási ügy. A már abszurditásba forduló ügyről (no meg annak utóéletéről is) érdemes lenne megemlékezni, de én most kicsit kitekintenék, és a közmédia mai helyzetéről, mint olyanról írnék. Ide tartozik természetesen az országos média is, de ne feledjük, ugyanazt várnánk el a helyi közmédiumoktól is, legyen az egy helyi televízió vagy önkormányzati lap.[/justify]


[justify]Igyekszek két lábbal a földön járni: nem gondolom, hogy egy közmédiának az épp aktuális hatalom legfőbb kritikusának kell lennie. Onnan kapja a pénzt, ott nevezik ki a vezetőket, így egy bizonyos fokú lojalitás szerintem is elvárható a közmédia szereplőitől. Legyen az a hatalom akár narancssárga, akár más színű. A kérdés a lojalitás mértéke, illetve az, hogy átcsap-e szimpla seggnyalásba?

Legalább két mérce biztosan van: az egyik a hatalom és ellenzéke szereplésének mértéke az adott médiumban, a másik pedig a megjelenés módja (szerkesztés).

Az első viszonylag egyszerűen mérhető. A köztévében az állítólagos francia-modellt alkalmazzák: 1/3 kormány, 1/3 ellenzék, 1/3 kormánypártok. Nem tudom, hogy tényleg ez-e a francia közszolgálati média modellje, mindenesetre ez nálunk szimpla összeadással úgy néz ki, hogy kormány=Fidesz=2/3, ellenzék=1/3. Első ránézésre sem néz ki egyensúlyi állapotnak. Valamit azonban itt is le kell szögeznem: teljesen természetesnek tartom, hogy országos szinten a kormány, helyi szinten a városvezetés többet szerepel valamennyivel, hiszen ha történik valamilyen közfigyelemre okot adó esemény, akkor ott nagy valószínűséggel a hatalom képviselője is jelen van. Bután nézne ki a polgármester asszony kiretusálása pl. a 60 éves Várpalota ünnepségeiről szóló televíziós adásból… Az viszont elvárható lenne, hogy a közmédia megkeresi az ellenzéket, és megkérdi a véleményét. Trapás. Viszont ezért fizetik őket.

A másik mérce a szerkesztés módja. Itt aztán az eszközök széles tárháza várja a szerkesztőket. Lehet pl. a riportot így is, meg úgy is megvágni, lehet a megjelenés módján ravaszkodni, de az is megoldás lehet, hogy szerepel ugyan az ellenzék, de olyan témában, amiben semmi köszönet. Máig emlékszem a 2002-es választási kampányra, amikor Medgyessy Pétert egy tv-s interjúban úgy világították meg, hogy egy 30 évvel idősebb, meggyötört embert láttunk a képernyőn. De ne menjünk ilyen messzire: a városi televízió elhivatott műsorvezetője/riportere/operatőre egy augusztus eleji szocialista sajtótájékoztatón érdekes beállítást alkalmazott. A fiatalember (annak dacára, hogy a nyilatkozó képviselők mögött zászlók álltak díszletként), úgy állította be a kamerát, hogy a 2-3 méterre a sarokban álló feldíszített műfenyő benne legyen a képben.

Ez utóbbi példa azért is jó, mert újabb kérdést vet fel: a szerkesztéssel való manipulálás vezetői utasítás, avagy az adott személy döntése-e? Ha a Lomnici-féle kiretusálást nézzük, ott elképzelhetetlen, hogy ilyen eszközhöz nyúljon magától egy szerkesztő. Biztosan vezetői utasítás volt, ha mégúgy tagadják is. A városi tv (akkor épp operatőre) viszont ott a helyszínen döntött. Nem elfogadható egyik sem, még ha azt valahol meg is érti az ember, hogy az egzisztenciája, a karrierje, a családja védelme érdekében valaki úgymond beáll a sorba. Ekkor persze feladja a szakmát.

Nem szeretném túlbonyolítani, de még egy kérdést fel kell tennünk: amikor egy „egyszerű” médiamunkás magától vét a közszolgálati média (írott és íratlan) szabályai ellen, akkor ő ezt valamiféle elhivatottságból teszi (eretnek módon tételezzük fel, hogy pl. vérbő fideszes), avagy a ki sem mondott elvárásoknak felel meg?

A köz szolgálatában egyik sem elfogadható.[/justify]
DJ