Plágium

[justify]Ha azt kérdezné valaki tőlem, hogy el tudnám-e képzelni a 22 éves Gyurcsány Ferencről, hogy a főiskolai szakdolgozatát „összeollózta”, akkor arra egyértelmű igent mondanék. Ugyanúgy, mint bármely e korban lévő fiatalemberről. Jómagam tíz évvel öregebben diplomáztam, de még az osztálytársaim (egyben kortársaim) között is volt olyan, akinek a szakdolgozatában komoly munkával lehetne csak saját gondolatot (és mondatot) találni.[/justify]
[justify]A szakdolgozat már csak ilyen. A legtöbb hallgató egy plusz teherként éli meg, ráadásul épp a véghajrában, amikor már ezerrel tanulni kellene a záróvizsgára, államvizsgára. Ezzel persze nem lekicsinyleni akarom a szakdolgozat elkészítését. Sokan vannak, akik komolyan veszik, főleg azok, akik már ekkor tudják, hogy későbbi életükben fontos lehet (mondjuk, a tudományos életre készülnek). Miután itt kifejezetten Gyurcsány Ferenc plágium-gyanújáról van szó, azt azért érdemes tudni, hogy már másodikban kérte áthelyezését a Műszaki Egyetemre, harmadikban és negyedikben pedig a pécsi Közgázra (ekkor engedélyezte a miniszter), tehát a tanári pálya, így a tanárképző se volt már a legfontosabb akkori életében.


1989-ben

Az első kérdés, ami felmerült bennem az ügy kipattanásakor, hogy vajon miért is történhet mindez? Az első nyilvánvaló következtetés: válasz a Schmitt-ügyre. A két ügy azonban teljesen más. Az egyik úgy indult, hogy volt egy kisdoktori dolgozat, meg mellette több forrásmunka, amik nagy-nagy azonosságot mutattak. A másikban pedig van egy gyanú, amit egyelőre nem sok minden támaszt alá. Tegyem hozzá rögtön: meggyőződésem, hogy Schmitt Pál kisdoktorija sem került volna előtérbe, ha egyébként maga az államfő jó államfő lett volna. Gyatra volt. Itt kerestek (és találtak) rajta fogást. Al Capone-t is adóügyben ítélték el, mert a gyilkosságokat nem tudták rábizonyítani. Azt is tudjuk, hogy miként mentek a dolgok az élsportolók, sportvezetők, párttisztséget betöltők, stb. felsőfokú tanulmányai során. Nyilvánvaló, hogy segítették őket, ahol csak tudták. Ahogyan szerintem ma is, csak a szereplők státusza más.

Egy másik megközelítés szerint az egész Gyurcsány Ferencről szól. Valakinek nagyon szúrja a szemét. Ez a valaki nyilvánvalóan Orbán Viktor. Ez már fóbia. Személyre szabott. Amennyiben ugyanis az ellenzék meggyengítése lenne a cél, akkor nem egy, a parlamenti küszöböt épp csak elérő párt első emberét gyanúsítanák meg. Akkor Mesterházy, Szanyi, Jávor vagy Schiffer, stb. ellen merülne fel a gyanú. Mert újra fel kell hívni a figyelmet: itt nem egy tényből lett ügy, hanem felmerült egy gyanú. Az pedig bárhol felmerülhet, ha nincs mellette bizonyíték.


(forrás:femina.hu)

Van egy harmadik verzió is. E szerint az előző kettő is él, de a lényeg, hogy erről az ügyről szóljon a közbeszéd, ne a Széll Kálmán 2.0-ról, a bevezetendő adókról, az egyre nyomorúságosabb helyzetről. Talán itt az igazság.

Nézzük egy kicsit magát az ügyet. Úgy kezdődött, hogy az államfő lemondása után felmerült, hogy Orbán Viktor felsőfokú végzettsége körül sincs minden rendben. Gyorsan megmutatta, amit meg kellett, majd egy gyors ugrással már Gyurcsány Ferencnél is voltunk. Kérték, hogy mutassa meg a szakdolgozatát. Nem találta. Ősbűn. Igaz, hogy a harmadik házasságát éli, tehát legalább ennyiszer kellett költöznie, de ez nála nem mentség. Miután kiderült, hogy nincs meg a saját példánya, felmerült a HÍR TV-ben a gyanú. (Elfogult vagyok a HÍR TV-vel, mert az egyetlen adó, amelyik nem csak ismerteti az eseményeket, hanem kreálja is, ha úgy gondolja – van erről ugye már bírósági ítélet is –, és egyébként is híres a pártatlanságáról.)

Eközben kiderül, hogy a sokezer szakdolgozat közül épp kettő hiányzik az egyetem könyvtárából: a volt miniszterelnöké és első házasságából származó sógoráé, akiéről állítólag másolta. Viszont a bírálat megvan, amiből „kiderül”, hogy ugyanaz a két szakdolgozat címe, és nagyon egyezik a sógor szakdolgozatának munkapéldányával, amit viszont csak messziről mutat meg a volt anyós. A volt miniszterelnök felveszi a kesztyűt, feljelentést helyez kilátásba, erre villámgyorsan megtalálják a sógor ezeddig eltűntnek hitt szakdolgozatát, az egyetem pedig szorgosan vizsgálódni kezd. Gyurcsány szakdolgozata még mindig nincs meg, de helyette új téma, hogy nem is tanított a vizsgák előtt, pedig az kötelező lett volna. Talán itt tartunk éppen. Eközben a média (minden oldalról) rágcsálja a dolgot. Ráharapnak egy-egy résztémára (pl., hogy miért azonos a két szakdolgozat címe, mintha nem lenne gyakorlat több éven keresztül ugyanazon témákat ajánlani a hallgatóknak), aztán ejtik és mást keresnek.

Amíg nincs meg a két szakdolgozat, addig nincs miről beszélni. Ha az ügy kipattantói lopták el, akkor szerintem már elő kellett volna venniük. Ha a volt miniszterelnök lopatta el (ez is felmerült a médiában), akkor az már biztosan nem kerül elő, legfeljebb egy ügyes „másolat” bukkanhat fel. Ez azonban már az összeesküvés-elméletek ingatag talajára visz bennünket, maradjunk inkább a realitásnál. Mi történik, ha teljes bizonyossággal kiderül (jegyzem meg: erre semmi esélyt sem látok), hogy Gyurcsány Ferenc plagizált? Mivel nincs köztisztsége, két dolgot tehet: lemond a DK elnöki tisztéről, vagy felajánlja a lemondását. Ez utóbbi esetben a tagság joga eldönteni, hogy kívánja-e továbbra is ebben a pozícióban tartani. Senki másnak. [/justify]
DJ

Vélemény, hozzászólás?