Recordatio – Ármás János

A napokban volt 2 éve, hogy itt hagyott bennünket.

Hiányzik. Maga az ember is, de főleg az írásai (nem mintha ezek szétválaszthatók lennének). Sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először egy cikkével a Naplóban. Megfogott. Olyan jó volt olvasni. Rákaptam. Az igazat megvallva, nagyon mást nem is olvastam a lapban. Akkor még személyesen nem ismertem. Aztán összeismerkedtünk, egyre több eseményen találkoztunk. Jó volt vele beszélgetni is. Persze nem mindenben értettünk egyet, de vitázni is jó volt vele.

Hiányoznak az írásai. Téma pedig bőven lenne. Emlékezzünk rá egy 2008-as, a Fejér Megyei Hírlapban megjelent írásával, ami aktuálisabb ma, mint amikor papírra vetette…

armas_janos

 

Az élő rasszizmus

A rasszizmus, a fajgyűlölet alapját, indítékát (sajnos) nem bonyolult meghatározni. Ez a bűnbakkeresés. Hangsúlyozottan általánosítva és a kérdést (a problémát) leegyszerűsítve: valaki(k)re, egy csoportra, egy társadalmi rétegre, osztályra, egy népre, egy nemzetre, egy nemzeti és/vagy etnikai kisebbségre rá kell mutatni, ők a felelősek azért, mert mi nem úgy élünk, miként szeretnénk.

A háttérben szinte minden konkrét szituációban a szociális, az egzisztenciális helyzet romlása, válsága található meg, mint generáló ok. A rasszizmus éltetője a populizmus, a felszínesség. Konkrét, tényszerű ismeretek híján az érzelmekre alapoz. Hangzatos, manipulatív, de könnyen fogyasztható kijelentésekkel. Tudva, elvileg a többséget képviselve tarthat bűnösnek egy kisebbséget. Erre pedig könnyebb találni a társadalomban „vevőt”, mivel, ha nem a nyilvánosság előtt történik, hanem zárt közegben, közösségben, családi asztalnál vagy kocsmai sörözéskor, lényegében következmények nélkül lehet bárkit szidni, gyűlölni, lehet zsidózni és cigányozni.

Az esetek többségében ez elegendő is, nem több ez, mint szublimáció, kiengedni a gőzt, az indulatot, a haragot. Ám romló gazdasági környezetben ez a folyamat ezen a szinten többnyire nem áll meg. A rasszizmus előbb-utóbb szervezett formát keres magának. Ettől kezdve kiszámíthatatlan, hogy az addig csak mondott sértődöttség mikor vált át fizikai gyakorlattá, konkrét tetté. Megoldásnak mutatkozik, ha egy társadalom szociális kondícióját (életszínvonalát) képes minél magasabb szintre emelni, de sok példa akad arra is, hogy a megszerzett jólét nem toleránssá, hanem még önzőbbé teszi az embereket.
(Fejér Megyei Hírlap, 2008. április 12.)

Vélemény, hozzászólás?