Rendőri brutalitás

Az izsáki eset sok gondolatot ébresztett bennem. Mint ismert, két rendőr a kényszervallatás során olyan mértékben vert meg egy kisebb értékű lopással gyanúsított férfit, hogy az belehalt sérüléseibe.

rendori_brutalitas

Az első gondolat (a részvét mellett), hogy ilyen esetnek nem szabadna megtörténnie a mai Magyarországon. Azért írom, hogy a „mai” Magyarországon, mert gyerekkoromban sok esetet hallottam, amikor a rendőrök (nem is feltétlenül titkon) fizikai erőszakot követtek el gyanúsítottakkal szemben. Igaz, az még a régi rendszerben történt, akkor a rendőr a hatalom képviselője volt, jogosítványai pedig jóval szélesebbek voltak, mint manapság. Könnyen elcsattant egy-két pofon a rendőrség falain kívül is, és ehhez még csak gyanúsítottnak sem kellett lenni. Más világ volt.

A rendszerváltással csatlakoztunk egy sor nemzetközi egyezményhez, magunkévá tettünk nyugati normákat, majd beléptünk az EU-ba is, elfogadva ezzel az emberi jogok erősödését. Mindez persze azzal is járt, hogy megnehezedett a rendőrök dolga. Minden intézkedésnek jogszerűnek kellett lennie, mert (átesve kissé a ló másik oldalára), az öntudatossá váló állampolgár már azért is a bíróság elé citálta a rend őrét, ha (kis túlzással) rosszul szólt hozzá. Nem irigylem a rendőröket. Ha jól szeretnék végezni a dolgukat, az nem egyszerű. Nem is alkalmas rá mindenki.

Egy rendőrnek (még a „legutolsó” járőr őrmesternek is) hatalma van. Nem kicsi. Nap, mint nap az állampolgárokkal érintkezik, és ha érintkezik, akkor ott valami probléma kell, hogy legyen. Ezt kezelni kell tudni, és ehhez nem elég (bár nyilván nagyon fontos), hogy a rendőr tisztában legyen a lehetőségeivel – értsd: legyen megfelelő tudása. Ennél én fontosabbnak tartom, hogy alkalmas legyen az állampolgárok „kezelésére”, legyen az adott helyzet bármilyen is. Ehhez megfelelő pszichés állapot kell. Nem csak az adott napon, hanem úgy általában. Pszichiátriai vizsgálatok sora tudja kimutatni, hogy valaki alkalmas-e ezen problémák kezelésére. Ezek a vizsgálatok fontosak a hivatás gyakorlása alatt is („x” évente), de én még fontosabbnak tartom az előtt, hogy valaki felhúzhassa az egyenruhát és kimehessen az „utcára”.

Gondolom – alapesetben – ma is egy kétéves iskolát kell elvégeznie annak, aki a rendőri hivatást szeretné választani. Ez bőven elég idő ahhoz, hogy kiderüljön valakiről, ha nem alkalmas a feladatra, akár pszichésen is. Ha vizsgálják. Ha jól, és elégszer vizsgálják.

A rendőrségnél is nagy probléma, hogy a 2000-es évek második felében a tapasztalt állomány java része szolgálati nyugdíjba menekült. Pont az a 15-25 év tapasztalattal rendelkező állomány, akiknek dolga lett volna a fiatalok bevezetése a munkába, átsegítése a szakmai és pszichés nehézségeken. Sok idő lesz még, amíg „kiheveri” ezt a hiányt a szervezet.

Mindezt nem segíti elő az sem, hogy a politika igen érdekesen viszonyul rendőreihez. Nagy elvárásokat támaszt velük szemben (az eredményességet illetően), de az állandóan változó szabályzókkal, jogi környezettel, szervezeti átalakításokkal, állandó (és titkos) ellenőrzésekkel, néha semmibe vevéssel ellehetetleníti a munkájukat. Tényleg nem irigylem a rendőröket.

Végül egy utolsó gondolat: bujkál bennem a kisördög, és nem tudom elhessegetni a fejemből. Nincs rá semmi bizonyítékom, még csak biztos sem vagyok benne. Csak… Szóval a múlt rendszerben a rendőr azért gondolhatta azt, hogy a leírt jogainál messzebbre merészkedhet, mert volt az állam, amely maga volt az erő, a mindent meghatározó valami. Ennek szolgálója volt a rendőr, és a sok-sok év alatt ez valahogy beépült a rendőri tudatba. Most valami hasonló játszódik le az állam esetében: mindent maga alá von, mindenről maga akar dönteni, az erőt mutatja. Az elmúlt három év hatása persze nem mérhető a szocializmus évtizedeihez, de lehet, hogy egyes rendőrökben már mutatkozik a hatás. Tényleg nem tudom.

Talán feltűnt, hogy nem az izsáki esettel foglalkoztam. Keveset, szinte semmit sem tudunk a részletekről. Azokat majd az ügyészség meg a bíróság feltárja. Az ő dolguk. Én meg csak elgondolkodtam.

DJ

Vélemény, hozzászólás?