Seres László: Bajnai, a biodíszlet

[justify]Seres LászlóHHa Bajnai nem hoz létre új szervezetet, csak ráül a létezőkre, akkor nem a vezetőjük lesz, hanem a túszuk marad.

Nem, ennek így semmi értelme.

Ha a Milla október 23-i demonstrációján Bajnai Gordon, Orbán Viktor per pillanat egyetlen potenciális kihívója csak egy lesz a sok szónok közül, akkor sem a demonstrációnak, sem – ami még fontosabb szempont – Bajnai bejelentkezésének nem lesz értelme. Azt, hogy ő létezik, meg van egy alapítványa, amely más szereplőknek ír értékes dolgokat, eddig is tudtuk.[/justify][justify]Ha Bajnai nem valósítja meg TGM rémálmát, és nem tartja meg “választási kampányának nyitóeseményét”, nem hirdet szabadság- és kapitalizmuspárti programot, szembemenve tehát a neki teret adó Millával és az összes többi reálisan létező balos tényezővel, akkor Orbán Viktor leváltásának semmi értelme nincsen.

Ha, mint várható, Bajnai csupán “a választásokig hátralevő időszak teendőiről, az ellenzéki együttműködés lehetőségeiről, lehetséges formáiról” fog szólni, és nem taglalja érdemben, mondjuk öt pontban (© Mitt Romney), de legyen tíz, milyen konkrét piacpárti és demokráciapárti lépésekkel akarná kivezetni az országot ebből az izéből, akkor – Gyurcsány Ferenc precíz kifejezésével – valóban csak “biodíszlet” lesz a Milla tüntetésén.

Gyurcsány mondjuk nem pont őrá értette, ő csak attól óvta Bajnait, hogy a Milla élére állva legitimálja az elmúlt húsz évet kizárólag ördöginek beállító, relativizáló, politika- és politikus-ellenes ideológiát, és közölte, senkinek nem ajánlja, hogy biodíszletként vegyen részt a Milla október 23-i tüntetésén. A gond az, hogy ahogy most kinéz, az egyetlen biodíszlet ott nem a széles ellenzéki tömeg, hanem kizárólag Bajnai Gordon lesz. Merthogy a Milla azzá teszi.

Ellenzéki voksra nyitott, és emiatt regisztrációra is kész ember legyen a talpán, aki az elmúlt napok Milla körüli kakofóniáján, zavaros és részben hazug kommunikációján átlátva meg tudná ragadni azt az okot, amiért érdemes elmenni a Milla tüntetésére. Már azon túl persze, hogy ideje ismét demonstrálni, hogy jelentős – remélhetőleg az ún. Békemenetnél is jelentősebb – tömegnek van elege a rezsimből, ez teljesen legitim érv a részvételre. Orbán Viktort azonban nem lehet az utcán megbuktatni.

A sok piszlicsáré műbalhé (pártpolitikus jöhet/nem jöhet, párt-transzparens jöhet/nem jöhet, az MSZP oké/nem oké, stb.), a demokratikus, ám kivétel nélkül baloldali ellenzéki pártok (MSZP, LMP, DK, Milla, Szolidaritás, sőt, 4K!, így, felkiáltójellel) egymással kapcsolatos diszkrét fenntartásai, a “csaaak összefogni hát” stratégiai imperatívusza olyannyira elfoglalt minden elképzelhető médiafelületet, hogy sikerült kiiktatnia a vitából azt az apró, nyilván lényegtelen szempontot, hogy pontosan mi is a célja a kormányváltásnak? Kik, milyen elvi alapon, milyen morális megfontolásból, milyen határozott politikai és gazdaságpolitikai céllal akarnak milyen szintű változásokat? Vagy elég az, hogy Orbánt megbuktatjuk, és a haza fényre derül?

“Az antiliberális, monolitikus kultúra felszámolása az első dolga mindenkinek” – áll ki Bajnai mellett jeles kollégám. Ezt azonnal aláírom, azzal az apró megkötéssel (ne nevezzük megszorításnak), hogy antiliberális, ill. nem főállásban liberális, az egyéni szabadságban és a képviseleti demokráciában nem igazán bízó, azt meghaladni akaró pártokkal nehéz belevágni azokba a mélyreható, strukturális reformokba, amelyek a következő parlamentre, ill. kabinetre várnak.

Adó- és járulékreform kell. Be kell vezetni a tandíjat, a vizitdíjat. Magánbiztosítók kellenének az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben. Át kell alakítani a szociális ellátórendszert, az osztogatás visszahozása nélkül. Nem átszervezni, hanem drasztikusan leépíteni kellene az életünkből a mindenható államot. Ki fog egy ilyet meghirdetni, ha nem az az ember, akinek egyszer már volt bátorsága fontos reformokhoz?

Lehet, hogy Bajnai Gordon nem éppen a Gépont Fodor Gábor-i értelemben vett Férfias alternatívája a mostani nemzetvezetőnek, de ez könnyen változhat, ha határozott hangon határozott programot hirdet, és szuverén módon építkezni kezd. Bajnainak nem az most a feladata, hogy “ellenzéki összefogást” hirdessen, hanem hogy szaktudásával, kétségtelen kormányzóképességének felmutatásával 2014-en túlmutató politikai alternatívát nyújtson azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek vagy mikrofont adnak neki, vagy leküzdenék, vagy kínosnak, “neoliberálisnak” (LMP), “neokonzervatívnak” (TGM) tartják, vagy csak használnák.

Hogy az utóbbival kezdjük, az utóbbi hetekben öntudatához visszatérő szocialista párt természetesen még nem dönthette el, mit kezdene a volt kormányfővel, de az már kiszivárgott, hogy lenne köztük, aki uniós biztosnak kúrná ki Bajnait. Ez elég sok mindent elmond erről a, khm, sokszínűségében tündöklő pártról, amely nélkül nem lehet Orbánt dönteni, de amelynek épp az az erénye, amit az LMP utál bennük: vészesetben észhez tudnak térni (Schiffer: “…az eltérést pedig jól ráfogják, ha nem is a nyuszira, de a történelmileg szükségszerű válságkezelésre”).

Ami pedig az LMP-t illeti: a mostani rendezvényt hivatalosan bojkottáló párt épp azzal a Millával és Szolidaritással akart nemrég még Új Pólust alkotni, amely elfogadja Bajnait; de jól is néznénk ki, ha beállnának mögé. Az LMP fő gazdaságpolitikusa Hugo Chávezt dicséri blogján, első számú vezetőjük “a tőke szabad mozgása elé ökológiai és szociális korlátokat” állítana, az IMF-hez való kormányzati tárgyalásokat “visszakullogásként” értékelik, új programjuk meg nyíltan kimondja, hogy “nem növekvő, fenntartható és a társadalomba visszaágyazott piacgazdaságban” gondolkodnak. Kiemelések tőlem.

Szóval, ennek így semmi értelme. Ha Bajnai nem hoz létre új szervezetet, csak ráül a létezőkre, akkor nem a vezetőjük lesz, hanem a túszuk marad. Az igazi változáshoz nemcsak Orbán haveri und államkapitalista modelljét kell leküzdeni, hanem bal- és jobboldali szocialista ellenzékét is. [/justify]
(hvg,hu)

Vélemény, hozzászólás?