Süketek párbeszéde

Pár nappal ezelőtti írásomban ismertettem a Készenléti-lakótelep lakóinak problémáját a tervezett „elkerülő” úttal kapcsolatban. Röviden a lényegről: egy 2017-es lakossági fórumon, Várpalota polgármestere ismertette az ott élőkkel, hogy pályázni kívánnak a lakótelep rehabilitációjára. A fórumon felmerült a Baglyas-szőlőhegybe kivezető út kérdése is. Ott a lakók véleményt nyilvánítottak egy elkerülő út megépítése mellett, amit a polgármester elfogadott, és ígéretet tett, hogy amint lesz fejlemény a pályázat ügyében, újra összehívja a lakosokat és dönthetnek majd. Miután (mindenki örömére) az önkormányzat nyert egy uniós pályázaton, megjelentek a földmérők, és elkezdték kimérni a megépítendő utat. A lakótelepi erdősávon át. A lakók felháborodtak, aláírást gyűjtöttek, levelet írtak a főépítésznek. Miután arra semmi válasz nem érkezett, levelet írtak a polgármesternek, hogy hívjon össze lakossági fórumot. Erre sem jött válasz, ezért ők maguk meghirdettek egy fórumot, amire meghívták a polgármestert és a terület megválasztott önkormányzati képviselőjét.

Ezek után egyszer csak megjelent mindenki postaládájában egy levél magától a polgármestertől. Itt olvashatják:

Hosszú levél, de a lényege a következő: ha a lakótelepiek nem kérik a projekt valamely részének megvalósítását (pl. a tervezett út kialakítását), akkor nem lesz semmi az egész projektből, a pályázaton nyert pénzt visszaadják vagy elköltik máshol, ahol nem ilyen a hozzáállása a lakosságnak. A levél utolsó mondata talányos, vagy lehet, hogy csak magyartalan, mindenesetre én ezt olvastam ki belőle.

Ez a levél a tipikus példája az „Oszd meg és uralkodj!” elvének. Azt mindenképp elérte vele a polgármester, hogy a tiltakozást egyébként aláíró lakók egy része is kihátrált addigi álláspontja mögül. Na, emiatt is lett meglehetősen hangos a lakossági fórum, amin megjelent Katona Csaba alpolgármester és Petneházy Beatrix, a terület önkormányzati képviselője is. Gondolom autóval érkeztek, de a nyitó stílusuk miatt azt éreztem, hogy lóval. Magassal. Mintha fel lettek volna háborodva, hogy ide most nekik el kellett jönniük. Persze az is lehet, hogy „a legjobb védekezés a támadás” elvét követték. A képviselő asszony azzal nyitott, hogy számonkérte a lakóközösségtől, hogy nem egy megnevezett embertől kapta az emailt, pedig ő ezt kérte is. Nem értek én a „nagyok” levelezéséhez, de szerintem, ha egy valós email-címről érkezik egy levél, amit az adott közösség megnevezésével írnak alá, azon nem kell felháborodni. Válaszolni kell rá.

smart

Az alpolgármester is hasonló stílusban kezdett kommunikálni, ezzel néhány egyszerűbb gondolkodású lakos indulatát felkorbácsolta, így elég hangos polémia kerekedett. A pályázati pénz (polgármester által megígért, és az alpolgármester által is megerősített) elvesztésének lehetősége miatt visszakozó lakók is vitába keveredtek a többiekkel. Na, ekkor szaladt ki a száján alpolgármesterünknek, hogy ez a fórum egy süketek közötti párbeszéddé vált. Innen loptam az írásom címét is. Azt azért megjegyzem, hogy ez a kifejezés azt jelenti, hogy egyik fél sem hallja (hallgatja) meg a másik érveit, csak a saját magáét ismétli (tehát a városvezetés is).

Hosszú volt a fórum, csoportokra is szakadt néha, de azért néhány momentum megragadt bennem. Azt mondta az alpolgármesterünk, hogy nagyon sok energiába került, hogy az Irányító Hatóságnál (ez egy magyar – nyilván fideszes – államtitkárság) elfogadtassák a pályázati igényüket, mert a Készenléti-lakótelep nem egy szegregált terület, így a projekt a pályázati feltételeknek csak sok tárgyalással felelt meg. Aztán kicsit később azzal érvelt, hogy nem lehet csak úgy változtatni a projekt elemein (értsd: igazi elkerülő utat csinálni), mert mi (egyszerű halandók) azt nem is tudjuk, hogy milyen nehéz az EU-val tárgyalni egy ilyen változtatásról. Biztosan csak én érzek itt ellentmondást.

Aztán azt is mondta (kicsit nekem címezve), hogy nem térképeket kell rajzolni, hanem utána kell nézni dolgoknak. Például annak, hogy a Hadiút nem önkormányzati tulajdonban van, hanem állami-, meg talán magántulajdonban is. Azt meg nem olyan egyszerű megváltoztatni. Kevés dolgon bosszantom fel magam, de ha hülyének néznek, az idetartozik. Ráadásul az alpolgármester úr fordítva ül a lován: nem az állampolgárnak kell utána járnia ezen dolgoknak, hanem az önkormányzatnak kell tájékoztatni a lakosságot (főleg, ha a polgármester megígérte).

Beszélt arról is, hogy ha az ittenieknek annyira fontos az elkerülő út, akkor azt miért nem jelezték, amikor a város a rendezési tervét alakította ki. Abban ugyanis az nincs benne, utólag beletenni pedig nem lehet. Írtam már, hogy min tudom magam felbosszantani…?

Az már majdnem a hab volt a tortán, amikor a 2017-es lakossági fórumon elhangzottakat tagadta le. Szerinte nem volt semmilyen döntés az elkerülőről, a polgármester nem tett semmire ígéretet. Az akkori fórumon is részt vevők az ellenkezőjét állították. Én nem voltam ott, viszont olvastam a Veszprém megyei Napló 2017 szeptemberi cikkét (https://www.veol.hu/hirek/varpalota-keszenleti-lakotelep-felujitas-palyazati-forras-top-1846730/ ). Ennek utolsó bekezdésében ez olvasható: „A polgármester elmondta, a város partner abban, hogy a helyiek akaratának megfelelően módosítsák a terveket, amennyiben erre lehetőséget ad a pályázat. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ebben az esetben a lakótelepet átszelő, rossz állapotú út felújítására nem lesz pénz. A fórumon megjelentek ezért szavaztak az ügyben, s elsöprő többséggel az elkerülő út kialakítására voksoltak. A polgármester elmondta, nyertes pályázat esetén újabb fórumot hív össze, ahol a végleges döntést meghozhatják majd.” Akkor most ki hazudik?

smart

Petneházy Beatrix képviselő asszony többször hivatkozott az elmúlt időszak döntéseire úgy, hogy az önkormányzat így döntött, meg úgy döntött. Halkan megkérdezném, hogy a vészhelyzeti kormányzás több, mint egy éve alatt mit értünk önkormányzati döntésen? Amikor a képviselő-testület össze sem ült? Csak nem a polgármester (jogilag egyébként elfogadott) egyszemélyi döntését? A kérdés költői volt.

A hab a tortán (úgy is fogalmazhatnék, hogy a pofátlanság teteje) az volt, amikor a mi Csabánk előhúzott egy csomó aláírásgyűjtő ívet, amit erőszakosan át akart vetetni valakivel mindenáron. Miután senki sem volt hajlandó hivatalosan átvenni őket, hát otthagyta. Hófehérke jutott eszembe, meg a mérgezett alma. Az aláírásgyűjtő íven ugyanis azt lehet támogatni, hogy az aláíró nem kéri a projektet, lemond minden fejlesztésről a lakótelepen. Alpolgármesterünknek volt arca azt is meghatározni, hogy a gyűjtésre (amit senki sem vállalt) mindössze egy hetet ad.

Összegezném, hogy miről is szól ez a történet: egy be nem tartott ígéretről, egy egyszemélyi döntésről, ami a lakók akaratát semmibe veszi, végül pedig egy kilátásba helyezett büntetésről a közösségnek, ha nem fogja be a száját.

Utóirat-féle: Csabánk elköszönésként jó cikkírást kívánt nekem. Biztos erre gondolt…

DJ

Vélemény, hozzászólás?