Szent Borbála napján

Várpalota bányászváros volt. Sajnos, már csak múlt időben beszélhetünk róla, pedig maga a bányászat alapozta meg várossá fejlődését. Bár a szénvagyon ma is a föld alatt fekszik, kitermelése egyelőre nem éri meg, így a bányászat feléledése a távoli jövő óhaja jelenleg. A múltra azonban emlékezni kell. Akkor is, ha egyre kevesebb volt bányász él ma már.

A Rákóczi Telepi Baráti Kör évek óta feladatának tartja a bányászhagyományok ápolását, a rendszeres megemlékezést. Ez sem véletlen, hiszen a telepen szinte kizárólag bányászok laktak, ennek a városrésznek a kialakulása egyértelműen a bányászathoz kapcsolódik.

A Rákóczi Telepi Baráti Kör tegnap délután tartotta a már szerencsére hagyományosnak mondható Szent Borbála napi megemlékezését a bányászok védőszentjéről elnevezett téren található Bányász Emlékhelynél.

Az ünnepséget a rendezvényről elmaradhatatlan Bányász Fúvószenekar foglalta keretbe a Himnusszal kezdve, és a Bányászhimnusszal zárva a rendezvényt. Sokan voltunk. Magánszemélyek, civil szervezetek, a város volt és mai vezetői is.

Megnyitó beszédet dr. Buzási István bányamérnök, a Bányász Hagyományok Ápolásáért Egyesület elnöke tartott. Beszédében elmondta, hogy ezzel a rendezvénnyel őseink Bányásznapját próbáljuk felidézni, mert nekik a technika és az emberi kultúra fejlődésében is nagy szerepük volt. A most megjelentek nem csak erre emlékeznek, hanem az együvé tartozást is reprezentálják. A további programok, baráti beszélgetések lesznek terepei az ország fejlődését megalapozó bányászokról szóló megemlékezéseknek.

Katona Csaba alpolgármester folytatta a megemlékezést. Elmondta, hogy már négy éve gyűlünk itt össze a Bányász Emlékhely előtt. Emlékezni, és ünnepelni. A bányászat történetét mindig felelevenítjük, mert látni kell, hogy mit hozott a városnak. A Bányász Fúvószenekar megalakulása és léte is ennek köszönhető. Jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy a bányászat megszűnése mit okozott településünknek, az országnak. Akik ezt a döntést meghozták, nem mérték fel döntésük következményeit. A piac mindenhatóságába vetett hit azonban nem vált be. Sajnos eltűnt a bányászat épített emlékeinek sokasága is városunkban, de – és ez még nagyobb baj – eltűnni látszik a felhalmozott tudás is.

Elmondta, hogy nemrég egy, az ország energia-stratégiai terveiről szóló tanácskozáson vett részt a Kormány képviselőivel, és ott napirenden volt az ország szénkincsének sorsa is. Megkerülhetetlennek látszik a szénvagyon újbóli kitermelése, ezzel az ország energiafüggőségének csökkentése. A szén vegyipari hasznosítása is felmerült a hagyományos hőtermelő felhasználás mellett. Kijelentette, hogy hisz abban, hogy Várpalotán lesz még újra bányászat.

Az ünnepi beszédek sorát Einreinhof Attila, a Rákóczi Telepi Baráti Kör elnöke zárta. Megemlékezett róla, hogy december 4.-én Európa szerte ünnepelnek a bányászok, és ez hazánkban is újra felelevenedett a rendszerváltás után. Ezt a hagyományt folytatja a Baráti Kör azzal, hogy immár 4 éve, minden december elején megemlékezést szervez M. Nagy József Szent Borbála szobránál. Ez a szobor hűen tükrözi a várpalotai szénbányászat 120 évének minden fontos momentumát. Manapság különösen fontos a bányászhagyományok ápolása. Aki a múltat értékeli, megismeri és értékeli, az belsőleg is gazdag ember lesz. Felemlítette, hogy kisunokáját is elvitte a megújult Bányászmúzeumba, ami nagy hatással volt rá.

A beszédek után koszorúzások következtek. Várpalota Város Önkormányzata, a Bányász Hagyományok Egyesülete és a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet és Klub, a Rákóczi Telepi Baráti Kör, és Sztanke József erőemelő világbajnok helyezte el a megemlékezés koszorúit Szent Borbála szobránál.

DJ

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?