Tánctörténelem

Egy személyben. A 86 éves Lengyel Laci bácsiról van szó, aki a Rákóczi Telepi Baráti Kör évnyitó rendezvényének előadó vendége volt pénteken. A telepi iskola tanterme zsúfolásig megtelt. Laci bácsi életútja sokukéval összefonódott, így teljesen természetes, hogy eljöttek erre a beszélgetésre. Mert ez nem egy szimpla előadás volt, inkább egy társas betekintés Várpalota kulturális életébe.

Laci bácsit persze én is ismertem, tudtam, hogy ki ő, de személyes kapcsolatom nem volt vele. Így meglepett szellemi frissessége, élveztem meg-meg villanó humorát. Nem volt ez egy kronológiailag feszesen összeszedett előadás, viszont élvezetes volt az első szótól az utolsóig.

A történet a II. világháború utántól indul, amikor újjá kellett építeni az országot. Nem csak az épületeket, de a kultúrát is. Tiszta lappal indultak. Akkoriban a táncéletet Várpalotán a Jószerencsét Olvasókörben folyó társastánc iskola jelentette. A „Fényes szelek” korát élték, mindenki énekelt, mindenki táncolt – jó környezet volt ez a palotai tánc megteremtéséhez. 1948 egy fontos dátum a történetben. Több szempontból is. Az újjáépítés jegyében stukaturnádat gyűjtött egy társával, amikor az talált egy gránátgyutacsot, ami felrobbant, és elvette Laci bácsi egyik szeme világát. Bányalakatosként dolgozott addig, ezt azonban tovább már nem folytathatta, így ez is a kultúra világa felé lökte. Mint ahogyan az is, hogy ebben az évben több társával részt vehetett az első országos táncoktató tanfolyamon. A társak: Kurovszky Mihály, Katona György és Mészáros Ferenc. Felkaptam a fejem, mert Kurovszky Mihály a középső nagynéném férje volt. Tudtam róla, hogy táncolt valamikor, de azt nem, hogy a város táncéletének egyik alapítója volt. Végül pedig szintén ehhez az évhez kötődik a várpalotai Bányász Táncegyüttes megalakulása is. Sűrű év volt.

A tánccsoport egy nagy közösség volt, segítették egymást az élet minden területén. Nem csoda, hiszen elsőre bányászokból állt össze, ott pedig mindig is nagy volt az összetartás. Alapelv volt, hogy mindig, mindenkit befogadtak, mindenkinek helye volt. Legfeljebb az utolsó sorban táncolt, de táncolt.

Az együttesben hamar kiderült, hogy Laci bácsi az, aki át is tudja adni a tudását a többieknek, így ő lett a vezető. Ahogyan mondta, egy véletlen (nem tudatos) művészeti ambícióból jött létre a várpalotai tánc, amit ma talán úgy jellemezne, hogy „polgári”. A bánya, a szakszervezet támogatta e törekvését, így eljuthatott a Színház. és Filmművészeti Főiskolára. Ekkor már 1953-57 időszakában járunk. A diploma megszerzése után ismét válaszút elé került: lehetett volna táncművész, koreográfus, de Várpalotára is várták vissza tanítani. Utóbbit választotta, és nem bánta meg.

Tanított klasszikus balettet, társastáncot, néptáncot is. A táncosok egyszerű munkásemberek voltak, akik a ledolgozott műszak után mentek próbálni és fellépni. Rengeteg munkát fektettek bele. Ahogyan mesélte: a hetvenes években többször is együtt edzőtáboroztak a focicsapattal Balatonszepezden, ahol ők edzettek, a focisták meg fociztak.

Nagyon felkapott lett az együttes. Bárhol volt az országban táncos összejövetel, verseny, azon részt vehettek. Külföldre is kijuthattak. Igaz, pénzt nem kaptak érte, és mindig ment velük slepp is (sicc!), de legalább utazhattak. Voltak Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bécsben, de még Belgiumban is. Ilyenkor a magyarokat képviselték: „Mi akkor annak is örültünk, hogy magyarok vagyunk. Most meg mindenki erdélyi.”

Volt egy 20-25 éves vendéglátós korszakuk is. A hivatalos fellépések mellett rendszeresen táncoltak a balatoni csárdákban. Közel 5000 ilyen fellépésük volt, sokszor egy este háromszor is adtak műsort. Pénzt ezért sem kaptak, de ehettek-ihattak, és állták az utazás költségeit is. Bármilyen későn is értek haza, reggel hatkor már a munkahelyükön voltak.

Laci bácsi nyugdíjba vonulása után a tánc elhalt Várpalotán. Aztán megindult valami, de ekkor már mindenki maga kezdett neki a dolognak, pedig ehhez közösség kell, emberek kellenek, akik képesek áldozni erre erőt, energiát, szeretetet.

Erre lehet jó példa a Cserregő Néptáncegyüttes, akik egy rövid kis műsorral kedveskedtek Laci bácsinak. Ahogy nézte őket, talán egykori (60 évvel ezelőtti) önmagát látta a parketten.

DJ

lengyel

lengyel (1)

lengyel (2)

lengyel (3)

lengyel (4)

lengyel (7)

lengyel (8)

lengyel (9)

lengyel (11)

lengyel (12)

Vélemény, hozzászólás?