Váncsa István: Mint az alkohol

[justify]float:left;margin-right: 5pxRigó úr a hét eleje óta államadósság-csökkentő happy hourt tart az Énekes Rigóban, borok, sörök és tömények délután hattól hétig fél áron. Rigó úr együtt érez városának magyar lelkületű, hazájuk és nemzetük sorsa iránt felelősséget vállaló polgáraival, akiket a múlt héten még súlyosan frusztrált az a tudat, hogy nem lehetnek ott se a budapesti, se a győri államadósság-csökkentő koncerten, így tétlenül kell nézniük, amint Mária országa az államadósság óceánjában fuldoklik, s végül a körötte hemzsegő tőzsdecápák martaléka lesz. Azóta viszont, hála Rigó úrnak, mindenki megkönnyebbült, evvel párhuzamosan délután hat és hét között az Énekes Rigóban talpalatnyi szabad hely nincs, a vendégek boldogok, és nem is akarnak hazamenni.[/justify]
[justify]Nő a forgalom, folyik be a kincstárba a sok-sok adó, csökken az államadósság. Csak így van értelme, magyarázza Rigó úr, hiszen mindenki tudja, hogy a meglevő huszonhárombillió forintos államadósságot sohanapján fogjuk visszafizetni, ha pedig az államadósság-csökkentő koncertek bevételének elméleti maximumát is figyelembe vesszük, akkor körülbelül másfél perccel hamarabb. Rigó úr ehhez a másfél perchez néhány századmásodpercet tudna hozzátenni, már amennyiben a teljes hasznát az Összefogás az Államadósság Ellen Alapba utalná, viszont akkor ő tönkremenne, elszegényedne, márpedig az ilyen ember kitaszíttatik a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, és utálatos lesz az Úr előtt. Ez nagyon rossz megoldás. A jó megoldás az, ha Rigó úr szépen tollasodik, mert akkor többet fogyaszt, sok-sok áfát fizet, tovább élénkíti a gazdaságot, vagyis olyan életmódot folytat, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszer céljaival kvadrál és miniszterelnökünknek örömet szerez.

Közben persze az Énekes Rigó virágzik, ami azért jó, mert ez az intézmény nemcsak kocsma, hanem egyben fontos társadalomtudományi műhely is. A miniszterelnök mondta Le Monde-beli interjújában, hogy az embereknek részt kell venniük a politikai életben. Azt is mondta, hogy ez nagyon fontos. Mármost az Énekes Rigó törzsvendégeinek kemény magja semmit se ambicionál jobban, mint hogy a politikai életben szakértő testületként részt vegyen. Pláne most, amikor a miniszterelnök szerint az európai demokrácia bajban van, s evvel párhuzamosan a nem demokratikus – más szóval diktatórikus – ázsiai társadalmak jönnek fölfelé, mint sörben a buborék, és így a szellem embereinek az a feladatuk, hogy „gondolkozzanak szabadabban a demokrácia jövőjéről”. Mármost az ÉREM vagyis az Énekes Rigó Elméleti Munkaközösség a demokrácia jelenéről folytatott gondolkodást már amúgy is unta, így aztán e napokban minden este a demokrácia jövőjéről vitatkozik.

A demokrácia jövője értelemszerűen olyasvalami, ami már nem demokrácia, minthogy a miniszterelnök szerint a példaképeinknek tekinthető ázsiai társadalmak (Irán, Kína, Mianmar, Szaúd-Arábia, Türkmenisztán, Üzbegisztán, nyilván ezekre gondolt) közös jellemzője, hogy „nem demokratikusan szerveződnek”. Az ÉREM gondolkodói úgy látják, hogy e tekintetben egyáltalán nem vagyunk lemaradva, hiszen ma már Magyarország sem demokratikusan szerveződik. Maga a miniszterelnök mondta az évértékelőjében, hogy „Magyarország új alapokon áll, ez visszavonhatatlan tény”, és ezzel az egyetlenegy kijelentésével mondhatni az egész világ egyetért.

Gondolkodnunk már csak azon kell, vélik az ÉREM bölcsei, hogy minek nevezzük ezt a dolgot, ami most van. Lehetne például király nélküli királyság, mondta valaki, hiszen ilyen már volt és be is vált, a főnök pedig lehetne kormányzó, ahogy az Istenben boldogult építész proponálta. Mások akként foglaltak állást, hogy a „kormányzó” szóról ma már mindenkinek Schwarzenegger vagy jobb esetben Rick Perry jut az eszébe, ez a főnöknek túl nyugatias, túl atlanti, legyen ő inkább emír, sejk vagy kalifa, mert ezek az ő új keletű Ázsia-hóbortjához jobban passzolnának. Akkor már inkább sógun, mondta egy másik bölcs, hiszen az eredetileg azt jelenti, hogy barbárokat legyőző nagy vezér. Felmerült még a kagán, a kende vagy kündü, a gyula, sőt a kenéz, Detrik tanár úr viszont a sahinsah titulust javasolta, rámutatva, hogy a „sah” szó a szanszkrit „ksatrija”, azaz „harcos” szóval áll etimológiai kapcsolatban, a főnökről pedig köztudott, hogy már kiscsoportosként partizánosztagot szervezett társaiból, majd szabadságharcot indított az óvodai játékmacik ellen, és a mostani évértékelőjében is azt hangoztatta, hogy a harc folytatódik.

Valószínű, hogy ez még ugyanaz a harc.

A tudós testület végül a nagyfejedelem cím mellett tette le a garast, az ország neve Dentumoger Nagyfejedelemség lesz, és nem fog Európához tartozni, mert a nagyfejedelem szerint Európa lassan olyan, mint az alkohol, nagy célokra inspirál, s egyben megakadályozza, hogy elérjük azokat. A magyarokat semmi se fogja megakadályozni semmiben, szögezték le az ÉREM bölcsei, és rendeltek még egy kört. Tisztázandó még a nagyfejedelemség uralmi formája, hogy tudniillik forradalmi diktatúra legyen vagy alkotmányos. Az elmúlt másfél évben forradalmi diktatúra volt Magyarországon, hiszen forradalom zajlott, ahhoz pedig az alkotmányos keretek túl rugalmatlanok lettek volna, most viszont konszolidáció jön, vagyis alkotmányos diktatúra, mondta valaki. Mások rámutattak, hogy az alkotmányos diktatúra fogalma feltételezné az alkotmányosság vagy általában a törvényesség valamifajta tiszteletét, amiről viszont itt szó nincs, megint mások viszont úgy vélték, hogy ha a nagyfejedelem és bandája nem respektálja az előző alkotmányt, akkor nem módosítgatja hetenként, hanem egyszerűen átlép rajta. A saját Alaptörvényét pedig annál is jobban becsüli, ezért módosította még a hatálybalépése előtt. A törvényességnek ez a ránk jellemző fetisizálása előbb-utóbb oda fog vezetni, hogy a magyar joganyagnak, az Alaptörvényt is beleértve, nyomtatott létmódja nem is lesz egyáltalán, Magyar Közlöny se lesz, ugyanis mire megjelenne, elavul. A joganyag csakis a weben lesz föllelhető, így a törvényhozó a corpus bármely részét percenkénti gyakorisággal és akár a honfoglalásig visszamenőleg módosíthatja. Elméletileg azt is meg lehetne oldani, hogy minden állampolgárra más és más törvények vonatkozzanak, vagyis mindenkinek saját, személyre szabott Btk.-ja, Ptk.-ja, sőt alaptörvénye legyen; igen biztató, hogy az első lépéseket már meg is tettük errefelé.

A világon elsőként fogunk virtuális jogrendet és káoszalapú autokráciát teremteni, s ami a legfelemelőbb, ennek a munkának a zömét már elvégeztük, összegezték a szakértő testület tagjai, és elindultak hazafelé. Rigó úr nyájasan búcsúzott tőlük, íme az én embereim, nagy dolgokra inspirálom őket, és ők véghezviszik. Lelki szemei előtt az államadósság olvadó jéghegye lebegett.[/justify]
(Élet és Irodalom)

Vélemény, hozzászólás?